menekültnek

Az afrikaiak egyharmada komolyan készül távozni Európába. A felmérést az Afro Barometer végezte.

2050-re a földön minden negyedik ember várhatóan afrikai, mert addigra az afrikai kontinens megduplázza népességét, ami a globális népességnövekedés több mint felét teszi ki (ENSZ, 2015; Világgazdasági Fórum, 2017).

Annak ellenére, hogy az elmúlt két évtizedben számos afrikai országban erős gazdasági növekedés volt tapasztalható (Egyesült Nemzetek Szervezete, 2018), az afrikaiak akár egyharmada még mindig úgy látja, hogy elhagyja országát a jobb jövő és a legjobb választás lehetőségének. A leglogikusabb kérdés tehát a következő: Még a földterület mennyiségével is, amely nagyobb Afrikában, mint Indiában, Kínában, az Egyesült Államokban és Európában, és Istennel felruházva, a Föld ásványainak egyharmada (Custers & Mattlysen, 2009; Bermudez-Lugo és mtsai., 2014), Afrika nem képes biztosítani az emberek számára szükséges megélhetési lehetőségeket?

Afrikai emigránsok, akik nem akarják kockáztatni a bántalmazást, az otthoni rabszolgaságot

Az afro-barométer tanulmánya szerint a sivatagban bekövetkezett halál vagy a tengeren bekövetkezett halál, miközben megpróbál emigrálni, a jövő emigránsait ugyanolyan veszélyessé teszi, és nem látnak különbséget. Éppen ellenkezőleg, az Európába érkezéskor tapasztalható asszimilációs nehézségeket tartják népszerűnek, mert a menekültválság a világ napilapjainak és a világ politikai pártjainak legfontosabb műsorainak címlapjára helyezte magát (Kekana, 2018; O’Toole, 2018).

Noha a világ 258 millió migránsának csak 14% -a született Afrikában 2017-ben (az ázsiai migránsok számának egyharmada (Egyesült Nemzetek Szervezete, 2017)), a szubszaharai afrikai országok a tíz leggyorsabban növekvő nemzetközi ország közül nyolcat alkotnak migráció 2010 óta (Pew Research Center, 2018). A Szaharától délre fekvő országok mindegyikéből emigránsok száma legalább 50% -kal nőtt 2010 és 2017 között. A világ más részein lévő országok szintjén csak Szíriában nőtt nagyobb mértékben a más országokban élő állampolgárok száma.

Idézem az Afro Barométert: „Míg a migrációnak pozitív hatásai lehetnek - az európai munkaerőpiacok hiányának megszüntetése, az emigránsok célországai (Rapoza, 2017) összehasonlítva az afrikai otthon élő afrikai családok megsegítésére biztosított finanszírozással (Food and Agriculture Organization Study, 2017) )) - negatív következményekkel is járhat. Elemzők rámutattak, hogy a feltörekvő gazdaságok (Capuano & Marfouk, 2013 szerint elsősorban Kelet-Európa posztkommunista országai) és a nyugati populista mozgalmak elutasítják a bevándorlást, és veszélyként tekintenek a hazai foglalkoztatásra, biztonságra és a nemzeti kultúrára. (Galston, 2018; Roth, 2017; Ratcliffe, 2017). A nemzetközi migráció kihívásaival szembesülő (európai) politikusok számára fontos megvizsgálni annak formáit, mintáit és okait. A tanulmányi tanulmányok növekedése megvizsgálja az okokat és következményeket - az emigrációt formáló tényezőket, kiemelve, hogy az afrikai országok nem tudtak gazdasági lehetőségeket teremteni állampolgáraik számára (Kainth, 2015; Stanojoska & Petreveski, 2015; Gheasi & Nijkamp, ​​2017), de olyan érvek is, mint pl. a társadalmi és politikai tényezők fontossága (Flahaux & De Haas, 2016).

A blogíró újság "információkat erről az afrikai expedícióról Európában" merít, az Afro Barométer tanulmányából és annak 34 afrikai országbeli felméréséből, amelyek célja az afrikai hétköznapi emberek nemzetközi migrációval kapcsolatos felfogásának és preferenciáinak vizsgálata. Megállapításai azt mutatják, hogy az afrikaiak több mint egyharmada fontolgatja az elvándorlást, bár a tanulmány készítői úgy vélik, hogy valójában jóval kevesebben terveznek reális terveket Afrikáról való távozásra. Véleményünk szerint azonban a tanulmány adatai valódi aggályokat teljesítenek az afrikai emberi erőforrások abszolút kimerülésével kapcsolatban: a fiatalok és a képzett emberek nagy valószínűséggel a külföldre utazáson gondolkodnak.

Az Európában történő munkalehetőségek és az afrikai gazdasági nehézségek elől való menekülés a migránsok leggyakrabban említett oka, ha reálisan vesszük figyelembe a kivándorlást, és teljes mértékben összhangban vannak néhány korábbi megállapítással, miszerint az afrikai munkanélküliség a legfontosabb probléma, amelyet az afrikaiak akarnak a kormányoktól ENSZ Fenntartható Fejlődés Céljai, SDG8 („A tisztességes munka és a gazdasági növekedés” a hétköznapi afrikaiak számára kiemelt prioritás (Coulibaly, Silwé és Logan, 2018)). Ezért abszolút egyértelmű, gazdasági migrációról van szó, amely az afrikai kormányok vonakodásán és képtelenségén alapul saját problémáik megoldására. És akinek akkor fizetnie kell, az Európa és az őslakosok.