Hol lehet elvégezni a vízelemzést?

elemzése


A vízelemzéseket a Statisztikai Hivatal (Állami Egészségügyi Intézet) speciális laboratóriumai, vagy az egyes kerületi városok vízellátó és csatornázó társaságai végzik.

Hogyan vonzunk vizet annak minőségének ellenőrzéséhez?

Az ivóvíz elemzéséhez két palackra van szükség vízmintával. Erre a célra a laboratórium által kiadott palackokat fogunk felhasználni a víz összegyűjtésére. Különösen fontos a steril palack, amelyet víz gyűjtésére használnak bakteriológiai elemzés céljából. Ha csak kémiai elemzést akarunk végezni, akkor a mintavételhez elegendő egy üveg palackozott vízből származó PET-palack, amelyet többször leöblítünk a kívánt vízzel, hogy biztosak legyünk benne. Töltse fel a palackot a kémiai elemzéshez a szájig, a palackba a bakteriológiai elemzéshez, ahol egy kis légbuborékot hagyunk, hogy az elfogyasztott oxigén telített legyen a laboratóriumba szállítás során. Fontos, hogy a mintákat a lehető leghamarabb vigyék a laboratóriumba. Ha nem sikerül a vízgyűjtés napján, akkor délutánt vagy estét veszünk, az összegyűjtött mintákat egy éjszakára hűtőbe tesszük, és másnap a lehető leghamarabb elviszjük a laboratóriumba.

Mennyire lehet ellenőrizni a víz minőségét?

A speciális higiéniai laboratóriumok alkalmazottai képesek elvégezni a vízelemzést a vonatkozó szabvány teljes tartományában. Az egész, vagy ún az elemzések teljes skáláját azonban nem a rutinszerű vízminőség-ellenőrzés során hajtják végre - főleg gazdasági szempontból (magas költségek az elemzések széles skálája miatt, beleértve a radiológiát is). Csak termelési és élelmiszeripari célokra van szükség. A legtöbb esetben az ún minimális elemzési hatókör (kb. 2100 SKK az ügyfelek által történő gyűjtés és körülbelül 2 500 SKK a laboratóriumi személyzet általi gyűjtés esetén). A laboratórium csak néhány fontos indikátor esetleges magas túllépése után, amely a további lehetséges vízszennyezés mutatója, javasolhatja további vizsgálatok elvégzését, akár az ún. elemzések alapköre vagy (kb. ár).

Hogyan lehet megérteni a vízelemzési protokollt?

A vizsgálat eredménye a "Sample Analysis Protocol", amely felsorolja az egyes elemzett indikátorokat vagy paramétereket, azok határértékeit és meghatározott értékeit.

Hogyan lehet megérteni az egyes mutatókat?

Mikrobiológiai mutatók
A vizsgált mutatók az ún a széklet szennyeződésének mutatója, amikor ember vagy melegvérű állatok bélrendszerében élő baktériumokat (coliform baktériumok, fekális coliform baktériumok és széklet streptococcusok) keresnek. Ha ezen baktériumok bármelyike ​​megtalálható a vízben, akkor feltételezhető, hogy a víz érintkezik állati ürülékkel vagy maradványokkal, és hogy patogén baktériumokat és vírusokat tartalmazhat, amelyek csak a bélrendszerből származnak. Az a tény, hogy a vizet sokáig használják, és nincs betegség, még nem jelenti azt, hogy ez jelentéktelen dolog. A rendszeres fogyasztók toleranciát fejleszthetnek ki ezekkel a baktériumokkal szemben, és ha immunrendszerük nem gyengül, nem biztos, hogy bánják ezt a hibás vizet. Rosszabbak azonban a gyermekek, a betegek, a legyengült immunitású emberek és az esetleges látogatások. A székletszennyezés mutatói mellett mutatók az ún általános szennyeződés (pszichrofil és mezofil baktériumok), amelyeknek nincs ilyen jelentős egészségügyi hatása.

Fizikai és kémiai mutatók

Víz reakció - pH
Egyszerűen fogalmazva, ez a víz savasságának (pH 7) számszerű kifejezését jelenti, a semleges pH értéke 7. Az ivóvíz határértéke 6,5 ÷ 8. A savas víz a csövek vagy szivattyúk korrózióját okozhatja, ami a jelenlétében nyilvánul meg. vasból, cinkből vagy akár rézből, vagy ólomból, ha egy cső ebből a fémből készül. Általában nem ajánlott rézcsöveket használni, ha a víz savas. Az oldott réz májcirrózist okozhat, és a csecsemők halála is ismert, ahol ez a helyzet. A vizet bizonyos mértékig semlegesíthetjük mészkővel vagy dolomitkitöltés. A lúgos reakció pl. mész, vagy lehetnek baktériumok hatására a vízben lévő szerves anyagok bomlásának termékei.

Kémiai oxigénigény permanganáttal (COD-Mn)
Ez egy nem specifikus csoportmeghatározás, amely a szerves vízszennyezés becslésének alapjául szolgál. A határérték 3 mg/l. A szerves vízszennyezés elvileg lehet természetes eredetű (szervesen gazdag talajok kivonatai erdőkből vagy tőzeges területekről lebomlott állati vagy növényi testekből), vagy mesterséges eredetű. A második alternatíva valamivel rosszabb, mert abból indul ki, hogy egy mérgező anyag (peszticidek, műtrágyák stb.).

Nitrátok (NO3)
Kis mennyiségben a nitrátok úgyszólván mindenütt jelen vannak a Földön, mivel ezek az ún. nitrogén körforgás. Sajnos műtrágya-műtrágyázás, szennyvízszivárgás az üstökből vagy szeptikus tartályokból, szerves műtrágyák stb. a nitrátok mára komoly veszélyt jelentenek minden kútra és kútra. Egészségügyi kockázatuk abban rejlik, hogy átváltozhatnak ún karcinogén hatású gyanújú nitrozaminok. Az 50 mg/l határértéket azzal a feltevéssel javasolták, hogy naponta 2 l vizet fogyasztunk (mind közvetlen ivással, mind egyéb ételekkel). Csecsemőknél 15 mg/l határértéket alkalmaznak, ami azt eredményezi, hogy a csecsemők nem képesek lebontani a methemoglobint, amely a vérben a hemoglobin (amely a szervezet oxigénellátását közvetíti) átalakításával képződik nitrátok jelenlétében. és nitritek. A magas methemoglobin szint az ún testkék a csecsemőknél (az oxigénmentes vér jele) és esetleges fulladás.

Nitrit (NO2)
Hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a nitrátok. Határértéküket 0,1 mg/l-ben állapítják meg. A nitrátok általában az oxigénhiányos vízben találhatók meg a nitrátok redukciójával, amelyek nagyságrendekkel többek a vízben. Ezt a kémiai reakciót jelentősen felgyorsíthatja cink, réz vagy vas jelenléte. Ezek olyan fémek, amelyekből vízeloszlás vagy szivattyúzás végezhető. Ebből a szempontból ezért fontos, hogy a nagy mennyiségű nitrátot tartalmazó víz mindig megfelelő mennyiségű vizet bocsásson ki a felhasználás előtt, vagy akár a vízminta felvétele előtt.

Ammóniumionok (HNO3)
Ezek jelzik a víz lehetséges székletszennyezését, és a nitrittel, a kémiai oxigénigénnyel és a kloridokkal együtt határértéküknél magasabb értékük (több mint 0,5 mg/l) friss székletszennyezést jelezhet. Az ammóniumionok jelenléte néha redukciós események következménye (például réz jelenléte által katalizálva), ahol az eredeti nitrátokból ammóniumionok képződnek.

Kloridok
Ezek az ammóniumionokhoz hasonlóan a lehetséges széklet vízszennyezésének mutatói is. Határértékük 100 mg/l. Hatással vannak a víz ízére (sós íz), nagyobb koncentrációban maró hatásúak. Környezetünkben a kloridok magasabb koncentrációja meglehetősen szokatlan, néha a felszíni vizek kémiailag "kezelt" útról való téli beporzásának jelzését jelzi.

Vas (Fe), mangán (Mn)
Ezek olyan fémek, amelyek gyakran jelen vannak a vízben és okozzák annak zavarosságát. Eredetük elvileg kettős lehet, nevezetesen természetes - azokon a területeken, ahol a vasérc előfordul, vagy mesterséges, ahol a vízvezetékek korróziójának terméke (elsősorban vasat érint). Mindkét fém a nehézfémek csoportjába tartozik, de ezektől eltérően nem annyira veszélyesek az egészségügyi hatások szempontjából. A vas határértéke 0,2 mg/l, a mangáné 0,05 mg/l. Rontják a víz ízét (fémes ízét) és szagló tulajdonságait. Magasabb koncentrációban mosási problémákat (sárga foltokat), rozsdásodást okozhatnak az egészségügyi létesítményekben.

Az ivóvíz minőségi mutatói és azok higiéniai határértékei

A. Mikrobiológiai és biológiai mutatók