prosztatarák

Prosztata fiziológia

Prosztata rák Szlovákiában

A prosztatarákra a prosztata mirigysejtek szabályozatlan és kontrollálatlan növekedése, túlnövekedése a prosztata környezetébe, és távoli szervekre való terjedés jellemző. A prosztatarák a harmadik leggyakoribb rosszindulatú daganat a férfiakban a tüdő- és vastagbélrák után. Szlovákiában évente körülbelül 1500 új prosztatarákot diagnosztizálnak, és körülbelül 500 férfi hal meg ebben a betegségben.

A rák kialakulását befolyásoló tényezők

A prosztatarák kialakulásában számos kockázati tényező vesz részt. A tesztoszteron szerepe fontos. A prosztatarák nem fordul elő azoknál a férfiaknál, akiknél a heréket pubertás előtt eltávolították (jól ismert példa az énekesek gyermekkori célzott kasztrálása), vagy akiknél a tesztoszteron anyagcsere eredendően károsodott.

A betegek életkorát tekintve a prosztatarák döntő többsége 50 évnél idősebb férfiaknál fordul elő. A genetikai tényezők a prosztatarák családi előfordulásában nyilvánulnak meg. Ha a prosztatarák egy vagy több családtagnál fordul elő, akkor a betegség kialakulásának kockázata 6-10-szer nagyobb más genetikailag rokon betegeknél, mint az egészséges populáció férfiakban. A faj hatása a prosztatarák előfordulására és súlyosságára jellemzően afro-amerikaiaknál figyelhető meg. A prosztatarák előfordulása jelentősen befolyásolja az étkezés módját is. A magas fehérje- és állati zsírbevitelű fejlett országokban a prosztatarák előfordulása lényegesen magasabb, mint azokban az országokban, ahol a koleszterinszegény, rostokban és fitoösztrogénekben gazdag vegetáriánus étrend dominál. Az elhízott betegeknél is megnő a prosztatarák kialakulásának kockázata, ami a koleszterintartalmú zsírok magas bevitelével és a fizikai aktivitás hiányával jár.

A rák tünetei

A prosztatarák tünetei a betegség mértékétől (stádiumától) függenek. Mivel a prosztatarák a prosztata perifériás zónájából nő ki, a korai szakaszban tünetmentes lehet. Haladóbb stádiumban, amikor a daganat összenyomja a húgycsövet, az ún az alsó húgyutak tünetei, amelyek a vizelet húgyhólyag-tárolásának rendellenességei vagy a vizelet ürítésének rendellenességei. Ezek nem specifikus tünetek, amelyek a prosztata, a hólyag vagy a húgycső egyéb betegségei esetén is jelentkeznek. A prosztatarák áttétei, amelyek főleg a gerincet, a medencét és a hosszú csontokat érintik, deréktáji, kismedencei fájdalommal, fáradtsággal, fogyással és vesekárosodással járnak.

A rák diagnózisa

A prosztatarák diagnózisa több egymást követő vizsgálaton alapul. A pácienssel folytatott interjú lényeges információkat szerez a beteg személyes és családi előzményeiből. A prosztata tapintással történő vizsgálata a végbélen keresztül felméri a prosztata méretét, konzisztenciáját, határát és a prosztata felületét. A prosztatarákra jellemző a kemény, rögös és fájdalommentes prosztata.

Vért veszünk a betegből a prosztata-specifikus antigén (PSA) meghatározására. A PSA a prosztata mirigy sejtjei által termelt fehérje. A PSA-t szervjelzőnek tekintik, nem tumor markernek. A PSA szintje magasabb lehet különböző prosztata betegségek esetén. Mindenesetre a prosztatarák diagnosztizálásában a PSA tesztelése volt a legfejlettebb. A PSA érzékenységének és specifitásának növelése érdekében további vizsgálatokat vezettek be a klinikai gyakorlatba. Céljuk a PSA prediktív értékének javítása a prosztatarák diagnosztizálásában. A szabad PSA-frakció (fPSA) akkor szignifikáns, ha aránya az összes PSA-hoz kevesebb, mint 10%. A PSA sűrűség (PSAD) a prosztata térfogatára átszámított PSA érték, prosztatarák esetén a 0,15-nél magasabb PSAD. A PSAV (sebesség) a PSA szint növekedését fejezi ki az idő múlásával. Prosztata rák gyanúja merül fel, ha a PSAV évente 0,25 ng/ml-nél nagyobb mértékben növekszik. A PSA DT-duplázási idő (PSA) az az idő, amely alatt az eredeti PSA-érték megduplázódik.

Ha ezen tesztek alapján prosztatarák gyanúja merül fel, prosztata biopsziát jeleznek, azaz. prosztata szövetmintavétel vékony tűvel szövettani (mikroszkópos) vizsgálat céljából. A prosztatarák megerősítése a prosztata szövetminták szövettani vizsgálatával végleges diagnózisnak tekinthető.

A betegség optimális kezelése

A prosztatarák optimális kezelésének meghatározásához meg kell határozni a betegség mértékét (szakaszát). A betegség stádiumát az ún A TNM besorolások, ahol a T kategória magában a prosztata rákos daganatban való részvételének mértékét jelenti, az N kategória meghatározza a medence nyirokcsomóinak metasztatikus érintettségét, az M kategória pedig a távoli áttétek jelenlétét (vagy hiányát) írja le.

A prosztatarák megelőzése

Az elsődleges megelőzés célja a prosztatarák megelőzése. A prosztatarák kialakulásához hozzájáruló kockázati tényezők (életkor, családtörténet, faj, a tesztoszteron hatása) ismeretén és befolyásán alapul. A magas koleszterinszintű állati zsírok bevitelének csökkentését szolgáló étrendi intézkedések vagy a magas gyümölcs- és zöldségfélékkel rendelkező étrend nincs jelentős hatással a prosztatarák kialakulására.

A kategóriához Az elsődleges megelőzés magában foglalja a gyógyszerekkel történő kemoterápiát is, amelyek megakadályozzák a tesztoszteron enzimatikus átalakulását biológiailag aktív dihidrotesztoszteronná. Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy mind a finaszterid, mind a dutaszterid a 40-70 éves férfiaknál 23-25% -kal csökkenti a prosztatarák kockázatát., hosszan tartó alkalmazás esetén azonban a magas kockázatú prosztatarák magasabb előfordulásáról számoltak be. A multivitaminok, a szelén vagy az E-vitamin használata nem csökkenti a prosztatarák kockázatát.

A prosztatarák másodlagos megelőzése, az ún szűrés, aktív prosztatarák szűrés olyan férfiaknál, akiknek a betegségnek nincs klinikai jele. A szűréshez a már említett diagnosztikai teszteket használják. A szűrés, amelynek során a prosztatarák korai stádiumát észlelik, pozitív hatása legkorábban a férfiak 12 éves rendszeres nyomon követése után nyilvánul meg. Minden 50 év feletti férfit át kell szűrni, a prosztatarákban szenvedő családokban a szűrést 40 éves kortól kell kezdeni.

Következtetés

A prosztatarák elsősorban az időseket érinti. Az előfordulás körülbelül 80% -a 65 év feletti férfiaknál, az esetek kevesebb mint 1% -a 50 év alatti férfiaknál fordul elő. Azoknál a férfiaknál, akiknél a családban kórelőzményben szerepel a prosztatarák, nagyobb valószínűséggel alakul ki rák. A prosztatarák kitörésének pontos okai nem ismertek, de az állapot a tesztoszteron normális szintje a szérumban, de az étrend, a dohányzás, a rossz életmód olyan tényezőknek számít, amelyek növelik az előfordulás kockázatát. Mint más betegségeknél, a prosztatarákos betegek prognózisa is A betegség kimutatása a kezdeti szakaszban fontos tényező a kezelésben és a prognózisban. Azoknál a betegeknél, akiknél az I. és III. Stádiumú prosztatarák diagnosztizáltak, a túlélés körülbelül 5 év és annál hosszabb, a IV. Stádiumban a betegek körülbelül 31% -ának van 5 éves túlélése. Természetesen a diagnózis utáni túlélés hossza a diagnózis és a kezelés fokozatos javulásával nő, de így A betegség korai felismerésének legfontosabb előfeltétele továbbra is a megelőzés az önvizsgálat és a törvényi egészségbiztosításon belüli megelőző vizsgálatok alkalmazásával..