Bárdos Judit színésznőt az elmúlt hónapok helyzete is korlátozta, amikor a világ egy pandémiás válság csendes (és néha visító) jelenlétében él. Komáromból, ahová egy ideje költözött, a magyarországi autópályán nem tudott Pozsonyba érkezni, a határokat lezárták. Szakmai helyzete is bonyolult volt. Bárdos Judit azonban az elmúlt hónapokban megerősítette, hogy nem fél a változástól és alkalmazkodni tud.

színésznő

Milyen volt a pozsonyi út?

Bevallom, hogy ma teljesen kisiklattam. Utálom, amikor késésben vagyok, és nem szoktam megtenni. Nem tudtam autópályán vezetni, és valahogy nem becsültem meg az időmet, és nem is élveztem az utat.

Ez nem akadályozza meg az ingázást? Szeretsz vezetni?

Ez számomra abszolút kikapcsolódás. Nemrég elmagyaráztam ezt egy barátomnak, akinek nem volt vezetői engedélye, és fontolgatta, hogy megcsinálja-e. Meggyőztem, hogy mindenképpen meg kell. A vezetés teljesen másfajta koncentráció. Bár koncentrált vagyok, nagyon pihenni is fogok.

Júniusban költöztél Komáromba, ahol a Jókai Színházban léptél fel. Mi vonzotta ebbe a városba?

Megegyeztünk egy barátommal. Komáromban van munkája. Két évig Györben laktunk, és mindketten elmentünk megnézni a robotot. Ez engem nem igazán zavar, megszoktam, de az állandó utazással kevésbé volt kényelmes. Tehát kompromisszumot kötöttünk.

Logisztikai szempontból előnyös számodra, mint színésznő? Pozsony messze van.

Igen, de közelebb léptünk Budapest felé. Kilencven kilométernél kevesebb, Komáromótól még van egy vonat, amely Pesten körülbelül egy óra alatt elérhető. Magyarországon a nyár folyamán több castingon vettem részt, amelyek közül néhány megjelent, és szeretnék magyarul is dolgozni. Úgy érzem, hogy még egy kis szabadságra van szükségem. Több formátumban újra megvalósítani, nem csak a színházhoz kötni, ami az elmúlt hónapokban kiemelt prioritásom volt.

Komárno kellemes hely a lakásra?

Bevallom, hogy amikor a prágai Színművészeti Akadémián negyedik évemben először a Jókai Színházban vendégeskedtem, egyáltalán nem izgatott a város. De az évek során rendszeresen jártam ott, összebarátkoztunk és kellemes érzés. Ha összehasonlítom Györrel, az életem leegyszerűsödik. Apró, de lényeges részletekben. Például a pénzügyeken belül. A forint mindig meglepett, és hányszor volt három különböző pénznem a pénztárcámban: euró, forint és cseh korona. Nekem volt egy mismishem. Képzelje el, hogy Győrben nem lehet kártyával fizetni. Ott is viszonylag elszigeteltek voltunk. Valójában csak akkor jártam a városba, amikor jógáztam. Nem találkoztunk senkivel, és voltak napok, amikor elég magányosnak éreztem magam.

A névtelenség néha kellemes lehet a színésznők számára…

Természetesen néha ez megfelel nekünk. De még Komáromban sem vagyok olyan ember, akit megállítanának az utcán, és képeket akarna vele készíteni. Néha valaki szól hozzám, vagy azzal köszön, hogy a színházból ismer. Nem zavar, kedves.

Hogyan került be a koszorúér-válság szakmai életébe?

Valószínűleg hasonló volt sok más kollégához. Minden előadást lemondtak. Meg kellett szakítanunk a próbafolyamatot az egyik olyan darabban is, amelyet a pozsonyi Petr Mankovecký Színházban gyakoroltam, és szabadúszó színésznőként teljesen jövedelem nélkül találtam magam. Szóval elmentem dolgozni a cukrászdába.

Nagyszerű…

Nagyszerű élmény volt. Ez a barátom kistestvérének a kis társasága. Nincs cukrászdájuk, ahol árusítanának, de szállítanak. Az emberek otthon voltak a szívkoszorúér-válság idején, talán kissé meg kellett nyugodniuk és ebben az édes segít. Tehát tényleg volt elég megrendelés. Április elejétől május végéig szinte minden lehetséges szakmát kipróbáltam egy fedél alatt. Sütöttem, előkészítettem a hozzávalókat, megmostam az edényeket és még a szállítást is elvégeztem.

Süteményeket is hozott haza?

Persze, egy barátjának és a családjának. Mindenfélét megkóstoltam.

Mit csinált a legjobban sütéskor?

A tulajdonosoknak hamarabb kellene beszélniük róla, de nekem úgy tűnik, hogy én már elsajátítottam a sárgarépatortát. Ettől sütöttem pár tányért. És azokat a tea süteményeket is, amelyeket csomagokban készítettünk húsvétra. Az édes keverékű dobozok mellett sütemények is készültek, de nem mertem.

Tehát most, amikor felteszem a leghelyesebb kérdést - ha nem színésznő lennél, akkor ... cukrász lennél?

(nevet) Nagyon jó dolgozni egy cukorkaboltban, hogy hirtelen látja annak eredményét, amit tett. Láthat, érezhet. Amikor megkóstolja, fantasztikus. A munka pihentető volt számomra, és megtisztítottam a fejem. De e két hónap után kezdtem hiányozni a játékról. Érdekes volt visszatérni hozzá - minden hirtelen könnyebb volt. Tiszta fejem volt, a szövegek magam is beugrottam. Volt egy "porunk" a színházban, ezért leporoltam a porcukrot, és visszaugrottam a színészi ciklusba. Úgy érzem, hogy most jobban becsülöm a robotomat.

És milyen válasz egy közhelyes kérdésre?

Ha nem játszottam volna, valószínűleg zongoratanár lettem volna. Ez tulajdonképpen az a szakterületem, amelyet elkezdtem tanulmányozni, de nem fejeztem be. Talán hamarosan megpróbálom azt a tanárt. Az egyik barátom megkérdezte tőlem, hogy vezessem-e őt zongorázás közben. Tehát mindketten megtanuljuk. Zongorázik, én pedig a tanárt fordítom.

A szlovákiai szereplők gazdasági helyzetének nem kell rózsásnak lennie. Meghatódott, amikor a művészek anyagi támogatásáról elkezdték megvitatni, és a beszélgetéseken elkezdődött a közönség kritikus, néha agresszív hangjainak meghallgatása.?

Megértem, hogy néhány ember számára a színészi szakma könnyű pénz és az úgynevezett komédia benyomását keltheti. Egyesek számára szemetelők lehetünk. De a szakmánk mögött is sok kemény munka áll. Mi, akiket nem köt egy meghatározott házimozival kötött szerződés és nincs televíziós projektünk, teljesen pénz nélkül maradtunk. Persze, tehettünk volna valamit. De nem mindenkinek volt olyan esélye, mint nekem, hogy ismert szárnyai alá vett. Régen az interneten kerestem munkát, és nagyon nehéz lehetőségek voltak, kivéve a kemény fizikai munkát. A művészek elsősegélyéhez is felhasználtam támogatást, könyvelőm ebben segített. Kevesebb ember tudja azonban már, hogy nekünk, művészeknek fizetnünk kell ezekért a pénzügyi injekciókért.

A színészi szakma alatt megmenthető?

Mint mindig. Ha állandó tagja vagy egy színházi együttesnek, az biztosabb. A fizetés kicsi, ugyanakkor tudod, hol fogsz játszani mindenhol, hol nem. Ha tudja, milyen dátumokkal rendelkezik, akkor ott egyéb munkalehetőségeket is szervezhet - televízió, tárhely, szórakoztató programok. Ha szabadúszó, akkor az nagyobb szabadságot jelent a döntésekben, de olyan helyzet esetén, mint amilyen tavasszal itt volt, a jövedelem hiánya is. Még a kicsi is. Az elmúlt években olyan televíziós és filmprojektekben vettem részt, amelyek pénzt hoznak, és véletlenül 2020-ban a televízió és a film terén végzett tevékenység nélkül maradtam. Ez számunkra színész is lesz.

A 2019-es évet karrierje az Út a lehetetlennel című filmhez társítja, azért az előadásért, amelyben ismét jelölték Önt a Napért a Net díjban (megjegyzés: a díjat végül Anna Geislerová nyerte el). Ez egy vizuálisan innovatív film a környéken, mivel gondolhatunk a forgatásra?

A Milan Rastislav Štefánik karakterére összpontosító film megpróbálta közelebb hozni különösen a fiatalabb nézőkhöz. A zöld képernyő előtt forgattunk, és mindent utómunkálatokra animáltunk. Az alkotók ezért a művészeti komponenssel szerették a legtöbb munkát. Elismerem, hogy meglepett a jelölés, mert ez nagyon kicsi szerep. Csak két napig forgattam. A forgatókönyvön és magán a karakteren belül nem lehetett nagyon elmélyülni és az érzelmek széles skáláját felmutatni.

Számos díja van már otthon. Hogyan tudják kezelni őket régiónkban, segítik a munkát?

Arra gondol, ha valaki azért szólít meg engem egy filmben, mert tudja, hogy otthon két Nap van a hálóban? Nem, ez még nem történt meg velem. Ha hívnak valahova, akkor én jobban szeretem őket, mint a típus, vagy láttak egy show-ban, egy filmben. Viszont mindig várom a castingokat és a kamerapróbákat. Különösen Csehországban néha használják a filmdíjat reklámként, a plakátokon a színészek neve szerepel a "cseh oroszlán birtokosa" jelzővel. A producerek és a PR tevékenysége próbálja népszerűsíteni a filmet. Azt azonban nem tudom megbecsülni, hogy a helyi közönség hogyan reagál a díjaink "csábító" tulajdonságaira.

Tisztességes hírneved van Szlovákiában és Csehországban. Miért pont a magyar mozi, az nem a semmiből indul?

Bizonyos értelemben kétségtelenül igen. Nem zavar, hogy ott teljesen ismeretlen vagyok. Még akkor is, amikor az egyetemi tanulmányok mellett döntöttem, haboztam a Színművészeti Akadémia és a Magyar SZFE (Színház- és Filmművészeti Egyetem) között. Pozsony nyert, de mindig az volt a fejemben, hogy valahol, valahogy szerettem volna magyarul is játszani. Ami a nyelvet illeti, a magyar a legközelebb hozzám, és Budapesten már több lehetőségem volt filmekben játszani, talán még néhány projekt megjelenik.

Ön a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) jelenlegi eset körüli helyzetet is követi, amikor a kormány státuszának megváltoztatásával elvette az egyetem autonómiáját.?

Ezt nagy problémának tartom. A művészeti világ két táborra is feloszlott, amelyek egymással szemben állnak, nem képesek kommunikálni egymással. A megbeszélés ujjal mutogatásra vált, a kommunikáció a médián keresztül zajlik. A hallgatók elfoglalták az egyetemet, a tanárok egy része tiltakozásul távozott. Még tüntetések is vannak. Jómagam kíváncsi vagyok, hogy a helyzet melyik irányba alakul.

Kinek az oldalán állsz?

Az iskola oldalán vagyok.

Kezdetben Magyarország volt az egyetlen V4-ország, amely szeptember 1-jén bezárta határait. (A szerkesztő megjegyzése: az interjúra szeptember első hetében került sor)

Igen, és ez nagyon bonyolította az életemet. Manapság a határon való átkelés engedélyével foglalkozom munka céljából. Minden szó szerint változik óráról órára. Először kiigazították a turisták körülményeit, majd több olyan csoportot is felvettek, amelyek alól kivételeket adtak az országba való belépéshez. Nem csak boldogan tették. A határzárat néhány nappal a tanév kezdete előtt jelentették be. Több száz, talán ezer ember kerül hasonló helyzetbe, mint én.

Tehát egy kicsit sem bánja meg döntését?

Ha semmi sem változik, Magyarországon és Szlovákiában a forgatás vár rám. Mindent megteszek, hogy teljesíthessem őket. Néhány kollégám néha hajlamos panaszkodni arra, hogy kevés-e vagy nincs munka. De nincs értelme siránkozni. Nagyon jól tudom, miért döntöttem úgy, hogy szabadúszó színésznő leszek. Elfogadom a felelősséget is a szabadság következményeiért. Az elmúlt hónapok munka nélkül valóban új energiával, örömmel kezdem a dolgokat. Még nehezebbé tettem annak elvégzését, ami igazán tetszik, és várom a lehetőséget.

Bárdos Judit

1988. május 12-én született Pozsonyban. Apja Bárdos Gyula volt politikus. Bár először a konzervatóriumban tanult zongorát, végül színészi tevékenységet folytatott. Első szerepét 2009-ben kapta a Törvény nevében című sorozatban, 2011-et a film debütálása - a Dom családi dráma jelentette -, amelyért több díjat is elnyert. A Fair Play című filmet vagy a Szerelem egy hajra című mesét és a Csendben című játékfilmet, amely több díjat is elnyert, szintén jól fogadták. A Sun in the Net két díjat birtokol, az egyiket a Házért, a másikat az Out című filmben nyújtott teljesítményéért. Harmadik jelölését a Lehetetlen út című filmben nyújtott teljesítményéért kapta. Számos színháznak ad otthont.