elemeket

Ez a cikk frissült

enterolignánok

absztrakt

Háttér:

A lignánok - a különféle élelmiszerekben jelenlévő ösztrogén anyagok - a postmenopausalis emlőrák kockázatával járnak, de a túlélésre gyakorolt ​​hatásukról keveset tudni.

mód:

A 2001 és 2005 között diagnosztizált 2653 posztmenopauzás emlőrákos betegnél folytatott utóvizsgálat során 2009 végéig igazolták az életállapotot és a halál okait. A becsült enterolignánok, lignán kockázati arányai (HR) és 95% konfidencia intervallumai - A gazdag ételeket és rostokat a teljes túléléshez (OS) és az emlőrák-specifikus túléléshez (BCSS) viszonyítva az életkor szerint rétegzett Cox-arányos veszélyek modelljének felhasználásával értékelték a diagnózis felállításakor, és a prognosztikai/zavaró tényezőkhöz igazították.

az eredmények:

Az átlagos követés 6,4 év volt, és 321 nő halt meg, 235 nő mellrákban szenvedett. Az enterolakton és az enterodiol magas becsült szintje szignifikánsan alacsonyabb összhalandósággal társult (legmagasabb kvintilis, HR = 0,60, 95% CI = 0, 40–0, 89, P Trend = 0,02 és HR = 0,63, 95% CI = 0,42–0,95, P trend = 0,02). A rostbevitel szintén szignifikánsan alacsonyabb összhalandósággal járt. Az átlagos rostbevitel alapján megkülönböztetve a becsült enterolignánokkal való összefüggés továbbra is nyilvánvaló volt alacsony, de nem magas rostbevitel mellett. Az ösztrogén receptor és a menopauzás hormonterápia során a hatás módosulását nem figyelték meg.

következtetés:

A posztmenopauzális emlőrákban szenvedő, magas enterolignánszintű betegek túlélése jobb lehet.

A fő

A lignánok bifenol-vegyületek ösztrogénszerű szerkezetű növényi élelmiszerekben. A fitoösztrogének fő forrása a nyugati populációkban, és elsősorban a magas rosttartalmú ételekben (például magokban, gabonafélékben, zöldségekben és gyümölcsökben) vannak jelen (Adlercreutz, 2007; Sonestedt és Wirfält, 2010). Az emberi bélben a növényi lignánokat a bélbaktériumok átalakítják enterolignánokká, enterolaktonná és enterodiollá, amelyek bioaktívak és később felszívódnak (Adlercreutz, 2007).

Számos mechanizmus létezik, amelyek révén az enterolignánok megvédhetik a rákot. Kimutatták, hogy gyenge ösztrogén aktivitással rendelkeznek és kötődni tudnak az ösztrogén receptorokhoz (ER) (Mueller és mtsai, 2004; Penttinen és mtsai, 2007). Ezen túlmenően ösztrogénreceptortól független mechanizmusok révén gyakorolhatnak hatásokat, például a daganat növekedésének és az angiogenezis gátlásának, valamint az apoptózis és a nemi hormonkötő globulin (SHBG) termelésének stimulálása révén (Adlercreutz et al, 1987; Power et al, 2006; Adlercreutz, 2007, Mense et al., 2008, Saarinen et al., 2008, 2010).

A lignánok az emlőrák posztmenopauzális kockázatával járnak; az eredmények azonban következetlenek voltak. Két nemrégiben készült metaanalízis azt találta, hogy a keleti és nyugati országokban végzett vizsgálatok alapján a lignánok csak a posztmenopauzás nőknél járnak csekély kockázatcsökkenéssel, a premenopauzás nőknél azonban nem (Velentzis et al, 2009; Buck et al, 2010).

Korlátozott epidemiológiai bizonyíték áll rendelkezésre a lignánoknak az emlőrák prognózisára gyakorolt ​​lehetséges hatásairól. Két, az Egyesült Államokban végzett tanulmány értékelte a lignánok és a növényi növények összefüggését a túléléssel a menopauzás emlőrák után szenvedő betegeknél (Fink és mtsai, 2007; McCann és mtsai, 2009). Egy tanulmány arról számolt be, hogy a magasabb étrendi lignánbevitel jobb prognózissal volt összefüggésben (McCann et al., 2009), míg mások nem találtak összefüggést (Fink és mtsai, 2007). Egyetlen tanulmány sem vizsgálta a becsült enterolignánok kapcsolatát a túléléssel.

A rost és a magas rosttartalmú étrend (következetlenül) az emlőrák utáni jobb túléléshez kapcsolódik (Holmes et al., 1999; Kroenke et al., 2005; Kellen et al., 2009). Mivel az élelmiszerekben a lignánok részben a rostos komplexből képződnek, még mindig nem világos, hogy a rostban gazdag rostokkal megfigyelt asszociációk a rostoknak vagy az enterolignánoknak vagy mindkettőnek tulajdoníthatók-e.

Így megvizsgáltuk az enterolignánok (enterolakton és enterodiol) becsült mennyiségének, a lignánban gazdag ételek (magvak, kenyér, zöldségek és gyümölcsök) étrendi bevitelének és a rostbevitel összefüggését az általános emlőrák-specifikus túléléssel (BCSS). nagy német betegcsoportban a menopauzás emlőrák után. Azt is megvizsgáltuk, hogy ezt az összefüggést módosítja-e a tumorok hormonreceptor-státusa és a menopauzás hormonterápia alkalmazása a diagnózisban.

az eredmény

Alapjellemzők

Az emlőrákos posztmenopauzális betegek kiválasztott alapjellemzőit az 1. táblázat sorolja fel. A betegek diagnosztizálásakor a medián életkor 63 év volt (interkvartilis tartomány = 9 év). A nem meghalt betegekkel összehasonlítva a vizsgált időszakban elhunytak idősebbek voltak, nagyobb valószínűséggel magasabb felnőtt BMI-vel, nagyobb daganatokkal, nagyobb nyirokcsomó-érintettséggel, áttétekkel, magasabb fokozatokkal, ER-/PR-negatív daganatokkal, cukorbetegséggel, autonóm daganatok és a HT alkalmazása a diagnózisban. Az elhunyt betegeknél az étrendben szignifikánsan alacsonyabb volt a napraforgó/tökmag, rost, zöldség és gyümölcs fogyasztása, valamint a becsült enterolignán expozíciója alacsonyabb volt azokhoz a betegekhez képest, akik nem haltak meg (mind P 0, 1). Nem tapasztaltunk összefüggést a ligninben gazdag ételek és a BCSS között (5. táblázat).

Asztal teljes méretben

A diagnózis és az FFQ befejezése közötti medián időbeli érzékenység-elemzés (168 nap, interkvartilis tartomány = 414 nap) nem mutatott szignifikáns heterogenitást a becsült enterolignánok, rostok, valamint a lignánban és OS-ben gazdag ételek kockázati becslései között (minden P heterogenitás> 0,05). A fito-ösztrogén kiegészítés 19 felhasználójának kizárása szintén nem változtatta meg az operációs rendszerrel kapcsolatos változók kockázatbecslését (az adatokat nem közöljük).

2228 korai stádiumú (I-IIIa) betegségben szenvedő betegnél a becsült enterolignánokkal, rostokkal és lignánban gazdag ételekkel kapcsolatos teljes halálozás HR-értéke hasonló volt a teljes vizsgálati populációhoz (az összes P heterogenitás> 0,1). A legalacsonyabb kvintilisekhez képest a legmagasabbhoz kapcsolódó HR csökkenés a becsült enterolakton (HR = 0,49, 95% CI = 0,30-0,80, P Trend = 0,02), enterodiol (HR = 0,56, 95% CI = 0, 35–0, 91, P trend = 0, 02) és a rost (HR = 0, 45, 95% CI = 0, 26–0, 80, P trend = 0, 01).

Nem volt szignifikáns heterogenitás a becsült enterolignánokkal és rostokkal való összefüggésekben ER státus szerint (2. kiegészítő táblázat), ER/PR státusz és a menopauzális hormonok diagnosztizálásakor (az összes P heterogenitás> 0,1; az adatokat nem tüntettük fel).

vita

Adataink biztosítják az első bizonyítékot arra, hogy a postmenopausában szenvedő betegeknél, akiknél magasabb a becsült enterolignánok, enterolakton és enterodiol szintje, jelentősen megemelkedhet az OS, ami független az ER tumor státustól. A magasabb rostbevitel a mellrák után lényegesen jobb túléléssel is társult. A mediánnál alacsonyabb rostbevitelű nőknél a magasabb enterolignánszinttel járó alacsonyabb mortalitás bizonyítékot szolgáltat az enterolignánok rostfelvételtől független hatására.

Az enterolignán - bioaktív formák becslése az emberi testben - Thompson et al. (1991), amely különféle növényi élelmiszerek in vitro fermentációján alapul emberi ürülékbaktériumokkal, számos erősséggel bír. Közvetett felelős az összes enterolignán prekurzorért, és kiterjed az enterolignán hosszú távú expozíciójára. Az eredményeket azonban körültekintően kell értelmezni, mivel a becslés nem veszi figyelembe a bélbaktériumok és az anyagcsere intra- és inter-variációit. A becslés az 1990-es évek elején gyűjtött adatokon is alapul, de legjobb tudomásunk szerint más adatok nem állnak rendelkezésre az enterolakton és az enterodiol bélben termelt mennyiségének becsléséhez, és ezt a megközelítést egy korábbi tanulmányban is alkalmazták (Touillaud et al. ., 2007).

A kenyér, zöldség és gyümölcs étrendi bevitele, amelyek a lignánok fontos forrásai, egyedileg nem kapcsolódnak az emlőrák prognózisához. A magbevitel, amely gazdag lignánforrás (Penalvo és mtsai, 2005), a teljes mortalitás elhanyagolható csökkenésével járt, de nem figyeltek meg szignifikáns dózis-válasz összefüggést. Meg kell jegyezni, hogy a magok egyéb élelmiszer-összetevőket tartalmaznak, például az α-linolsavakat (amelyek jelen vannak a lenmagokban), amelyekről kimutatták, hogy rákellenes és antiproliferatív tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek védőhatást okozhatnak (Wang et al., 2005; Bozan és Temelli, 2008).

Egyetlen másik tanulmány sem értékelte még a becsült enterolignánok és az emlőrák prognózisa közötti kapcsolatot. Eredményeink összehasonlítása az étrendi lignánhasználat eredményeivel nem megfelelő. Két kisebb tanulmányban (mindegyikben ∼ 800 posztmenopauzás nő volt) az Egyesült Államokban, a magasabb étrendi lignánbevitel az egyik mellrák utáni alacsonyabb halálozással járt együtt (McCann és mtsai, 2009), a többieknél azonban nem (Fink és mtsai., 2007). Ezekben a vizsgálatokban a lignánbevitel nagyon különbözött: átlagosan napi 245 μg -1 bevitel volt (McCann és mtsai, 2009), a többi pedig 10-szer magasabb beviteli szintet jelentett (0 és> 9 mg közötti napi -1) (Fink és mtsai., 2007). Eredményeinkkel összhangban egy nemrégiben készült dán tanulmány jelentősen megnövekedett túlélést jelentett magasabb plazma enterolaktonszint mellett (Olsen et al, 2011).

A rosttartalmú élelmiszerekben (pl. Gabonafélék, teljes kiőrlésű gabonafélék) nagy mennyiségben találtak lignánt, az enterolakton-koncentrációt elsősorban a finn férfiak zöldség-, rozs- és rostbevitelével magyarázták (Nurmi et al, 2010). Vizsgálatunk során a becsült enterolignánok elsődleges forrásai a kenyér (fehér, barna és teljes kiőrlésű), zöldségek és gyümölcsök bevitele voltak, amelyek szintén gazdag rostforrások. A rostbevitel számos mechanizmus révén befolyásolhatja az emlőrák kockázatát, ideértve a bél mikroflóra stimulálását, az ösztrogének enterohepatikus keringésének csökkentését és ezáltal a test ösztrogénszintjének csökkentését (Adlercreutz, 2007; Sonestedt és Wirfält, 2010). Ráadásul a megnövekedett rostbevitel az alacsonyabb szérum ösztradiolszinttel társul mellrákos nőknél (Rock és mtsai, 2004).

A lehetséges rostzavarok figyelembevétele érdekében a többváltozós regressziós modelleket korrigáltuk a becsült enterolignánokra és OS-re a rostfelvétel segítségével. A becsült enterolignánok magas szintje már nem volt szignifikánsan összefüggésben az összhalandósággal, valószínűleg annak a szálakkal való magas korrelációja miatt, amelyek bevezethették a kollinearitást a többváltozós modellekben. Az étkezési rostok és a teljes túlélés közötti kapcsolat az enterolaktonra történő kiigazítást követően már nem volt szignifikáns. Egy franciaországi tanulmány nem találta meg, hogy a rostbevitel módosítása befolyásolta volna a lignánbevitel összefüggését a posztmenopauzás emlőrák kockázatával (Touillaud et al, 2007). A becsült enterolignánok és a jó prognózisú szignifikáns összefüggés megfigyelése alacsony rostbevitelben szenvedő betegeknél megerősíti azt a hipotézist, hogy az enterolignánok befolyásolhatják a posztmenopauzás emlőrák prognózisát, függetlenül a rostbeviteltől. Ezenkívül úgy gondolják, hogy a magas lignánbevitel az egészséges életmód indikátora lehet (Sonestedt és Wirfält, 2010). Az életmódbeli tényezőkhöz való alkalmazkodás, beleértve a fizikai aktivitást, a BMI-t, az alkoholt és a dohányzást, nem befolyásolta az enterolignánokkal megfigyelt összefüggéseket.

A becsült enterolignánok és a rostok és az összhalandóság összefüggésében nem figyeltek meg jelentős hatást az ER tumor státusának és a menopauzális hormonterápia diagnosztikai alkalmazásának megfelelően, összhangban a lignánokkal és a diéta prognózisával foglalkozó másik vizsgálattal (Fink és mtsai, 2007). Ezért hormonfüggő és hormonfüggő hatásmechanizmusok vehetnek részt az enterolignánokkal megfigyelt összefüggésben. Az enterolignánok képesek kötődni az ER-hez, ezáltal megakadályozzák az endogén ösztrogének kötődését és gátolják a tumor növekedésének stimulálását (Adlercreutz és Mazur, 1997). Állatkísérletek során számos hormonfüggetlen mechanizmust javasoltak, például az angiogenezis gátlását, a tumor növekedését és az áttéteket, valamint az apoptózis stimulálását (Power et al, 2006; Saarinen et al, 2008, 2010). Ezenkívül a menopauzás emlőrák utáni betegek lenmagban történő beavatkozása megnövekedett apoptózist és csökkent daganatos szöveti tumorok biológiai markereit eredményezte (Thompson és mtsai, 2005).

Vizsgálatunk erőssége a betegek nagy mintája volt, a halál okainak teljes figyelemmel kísérésével és igazolásával, valamint az összes releváns prognosztikai tényező értékelésével. Érzékenységi elemzéseket végeztek, amelyek azt mutatták, hogy az eredményeket nem befolyásolta a diagnózis ideje és az FFQ vége. Ezenkívül validált étrendi kérdőív segítségével megbecsülték a rostbevitelt, az enterolignánszintet és a lignánban gazdag ételeket (a magvak kivételével). Ez a lignánforrások széles körével foglalkozott. Az FFQ a diagnózist megelőző 12 hónap során értékelte az étkezési szokásokat, így rögzítve az enterolignán expozíció hosszú távú helyzetét.

Eredményeink értelmezésekor néhány korlátozással is foglalkoznunk kell. Az élelmiszer-bevitel felmérése olyan mérési hibáktól függ, amelyeket nemcsak a fellebbezések okoznak, hanem az élelmiszer-összetétel adatbázisokat használó becslések is, amelyek nem feltétlenül teljesek az elfogyasztott ételek teljes skáláján. A diagnózis után az étrendben bekövetkezett változásokat, amelyek hozzájárulhatnak a túléléshez, ebben az elemzésben nem vettük figyelembe. Bár átfogó adatokat gyűjtöttünk és sok lehetséges zavaró tényezőt értékeltünk, a fennmaradó zavart nem lehetett teljesen kizárni. Az alcsoportokban a minta nagysága is korlátozott volt, ezért az eredményeket óvatosan kell értelmezni.

Végül találtunk néhány bizonyítékot a jobb prognózisra azoknál a postmenopauzás emlőrákos betegeknél, akik nagy becslésekkel rendelkeznek az enterolignán és a rost expozícióról. A becsült enterolignánok túléléssel való összefüggései függetlenek voltak az ER tumor státustól, és részben függetlenek lehetnek a rostbeviteltől. Eredményeink megerősítéséhez és a lehetséges mechanizmusok elkülönítéséhez azonban további kutatásokra van szükség az enterolignánokkal kapcsolatban, a szérum vagy vizelet és az emlőrák prognózisában mérve.

Változástörténet

További információ

Word dokumentumok

További információ

Ez a munka a szerződés közzétételére vonatkozó szabványos licenc alapján jelenik meg. 12 hónap elteltével a munka szabadon elérhető lesz, és a licencfeltételek áttérnek a Creative Commons bevezetésére - nem kereskedelmi jellegű, megosztott 3.0-s nem támogatott licencre.