Elveszett a tengerben
Jelenleg naponta száz különféle minőségű cikk készül csak a szlovák blogokban. Ilyen nagy mennyiségű anyag olyan, mint a friss víz a pisztráng számára. Mindig van valami új, csak kattintson, és garantálja a friss információkat. Olyan sok van belőlük, hogy meg sem lehet nézni.
A szerző nézete
Periódusban történő írás rövid élettartamú szövegek írása. Magazin, újság vagy blog írása kissé Sizyf-mű. Nem számít, milyen jó anyagot billen a vödörből a homokba, mindez néhány nap alatt eltűnt. Az olvasók másnap eljönnek, és elvárják, hogy új, jobb, mulatságosabb munkát találjanak érdeklődő, kritikus szemükre. A régit elfelejtette, "adja" az újat. Ez arra késztetheti a szerzőt, hogy keményebben dolgozzon, fejlődjön, rendszeresen írjon. De ez is visszatarthatja.
Ha megnézem az olvasó cikkek statisztikáit, azok, amelyeket a blogon (és folyóiratokban) publikáltam, bizonyos depressziót okoznak nekem. Elvesztek. Például az első napon 2000 ember olvasta a cikket. Másnap 50 ember. Harmadik nap kettő. Aztán a következő évben további 100 ember látja együtt a szöveget. Ha valami időtlenet írok abba a cikkbe, ami érdekes lehet más olvasók számára, soha többé nincs esélyük megtalálni ezt a szöveget.
Egy szerveren rejtőzik, havonta több ezer hasonló cikkel. Nincs jó esélyed közöttük keresni - a hatalmas mennyiségű szöveg dió a keresők számára is. Mennyi az esély arra, hogy egy régebbi cikk több százezer ember között megtalálható legyen?
Hírek gyors olvasók
A cikkek olvasásának statisztikáiból az is látható, hogy a blogolvasók valamivel felszínesebbek. Csak álmodoznak a blogolásról, és keresik a zavaró tényezőket, a szórakozást vagy a szerzők szellemének más gyöngyszemeit. Nos, nem mennek túl mélyre. Ha őket is érdekli a cikk, értékelik, megbeszélik és megdicsérik.
De nem azt teszik, amit elvárnék - logikailag -. Ha érdekel egy adott szerző cikke, akkor több cikket szoktam tőle keresni. Ha érdekel egy bizonyos téma, akkor többet akarok erről olvasni. A blog látogatóinak többsége nem így viselkedik. Talál egy érdekes cikket, "kacsint rá", és keres egy másik, érdekesebbet. Olyan sok van belőlük ...
A navigáció megöli
Virágra nőtt méhek
Sok blogolvasó érdekes vonása a médiahűség - ha így kellene neveznem. Sok olvasó naponta látogatja a blogot, és nézi a "csipogást". Már kiválasztották kedvenc szerzőiket. Ha egy blog írója másutt kezd írni - például a saját oldalára -, akkor ezek az olvasók soha nem fogják követni őket, nem fogják aktívan keresni. A "saját" blogjukon maradnak.
Szerzőként csak akkor tudom megszólítani ezeket az embereket, ha éppen azon a médiumon publikálom, ahol megszokják az "ülést". Noha milliók vannak az interneten, sok embernek megvannak a maga rituáléi. Meglátogatnak néhány "saját webhelyet", ami új és kész. Az ember hajlamos visszatérni oda, ahol már tudja.
SEO: idegen területen nehéz vetni
A blogcikkek kereshetőségének bizonyos javulása lehet a szövegek keresőmotorokra történő optimalizálása. Ezek mérsékelten hatékonyak lehetnek, de csak enyhén versenyző területeken.
Blog: hogyan keressünk pénzt, kollégák?
Alternatív vagy előtét?
A blogot gyakran a "hivatalos" média alternatívájaként emlegetik. Bárki és bármi publikálhat rajta. Így néz ki. Nagyszámú szöveg rossz minőségű, unalmas. Sok időt veszít, mielőtt megtanulsz baszni ebben a magtárban. A minőségi és silány szövegek közötti válogatás nem egyszerű. Az eredeti gyöngyök elolvasásának ára tonnányi iszapot szitál.
Ebben segítenek a különféle matematikai modellek, amelyek valamilyen módon válogatnák és értékelnék a blogokon megjelent szövegeket. Az olvasók szavazhatnak a cikkekre, értékelhetik őket. A cikkeket ezután rendezhetjük:
- az olvashatóság szerint (a bulvárlap címe "silány" és silány szöveget fog hozni.).
- népszerűség szerint (objektív, de többségi kritérium. A kisebbségi műfajok és témák biztonságosan eltűnnek.)
- a vita reakcióinak száma szerint (Az ütköző témák pontokat szereznek, például a Windows-ról szóló cikkekben dühös vita folyik a Linuxról, amely azonban nem mond semmit sem magáról a cikkről, sem annak értékéről ...)
- egyéb kritériumok szerint (az olvasásból származó információk kombinációja, a cikk megbeszélése, értékelés…)
- kézi kiválasztás (Számos rendszergazda belsőleg pontozhatja a szövegeket, és eljuthat az "ajánlott" cikkek közé, de ez tükrözi az ízlésüket, ez nem "objektív" kritérium. Én azonban személy szerint a kiválasztás ideális módjának tartanám. szinte eljut a klasszikus folyóiratok gyártásának állapotához, ahol a tartalmat a szerkesztőség szűri. Ha a szerkesztőség szűrésének módja megfelel nekünk, akkor a periodika sokáig tetszeni fog.)
Egyetlen rendszer sem nyújt elég objektív képet a minőségről. Ez csak a ballaszt és a gyöngy közötti tájékozódást segíti. Azok számára, akik szeretnék követni a legújabb cikkeket, nehezen fogják élvezni ezt a válogatási rendszert, mert az új cikkek még nem rendelkeznek mért paraméterekkel. Ha csak a jobban értékelt anyagokat akarjuk követni, akkor késéssel látjuk őket.
A blogot főleg egy olyan személy olvassa, aki akar és van ideje eljátszani személyes főszerkesztőjét. A "szállított anyag" osztály értékeli, eldobja. Ez a szerző bolond, érdekesen ír oda, de nem ismeri a nyelvtant. Ez a bumm itt új, valószínűleg nem fog sokáig tartani. És Henten újra versekkel próbálkozik.
Blog? Ez csak egy valóságshow az internetes környezetben, állandó élő közvetítésben. A különböző emberek sikeres és szánalmas írási kísérleteinek nyomon követése. Lantkritika a cikk vitájában és a szerző rejtett önvédelmi kísérletei. Az egyik szerző tömeges virtuális megkövezése, a másik kezén viselés.
Nem írsz? Te nem.
A blogger meglehetősen népszerű közösséggé válhat egy közösségben, amely egy adott blogon találkozik. Több száz vagy ezer látogató lehet, aki felismeri a szerzőt, szereti olvasni és véleményét vallani. Nos, csak ne írj egy darabig, és vége. A közönség azonnal tapsol az oldalfülkében. A régit elfelejtették, éljen a király. Még mindig rengeteg király van az interneten. Ha nem jó kéz a kézben, megelégszünk a rosszabbal is - főleg hadd legyen kéznél és szabad.
Meghatározás szabad jelenségek alapján
Megbeszélés = bénulás
Még akkor is, ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk a dolgok pénzügyi oldalát, van egy érzelmi dimenzió is. A sok weboldalon és blogon folyó beszélgetések néha rendkívül agresszívek és rombolóak. Még egyenletet is adnék - minél nagyobb az internetes forgalom, annál több pszichopata és negatív ember veszi körül a vitákat. Egyetlen cikk sem elég jó nekik, és mindent kritizálnak a fekete föld alatt.
Az ilyen hangulat sok szerzőt teljesen undoríthat. Bár tudjuk, hogy a cikkekkel kapcsolatos vitákat az olvasók csak kis százaléka olvassa el, a szerző írásbeli motivációjának utolsó cseppjeit is szétszórhatják.
Az írás évei alatt azt vettem észre, hogy a vitafórumok negativitásának mértékét gyakran az ünnepek is befolyásolják. Azok a cikkek, amelyeket például karácsonykor vagy szép nyári napokon tettem közzé, az olvasóktól érkeztek a legrosszabb reakcióra. Természetesen - az olvasók nagy részét olyan alkalmazottak alkotják, akiknek ragaszkodniuk kell a munkához. Unalmából az internetet olvassák, és a dühös emberek szerte a világon belemennek cikkeikbe. Kiöntenek haragjukat és csalódottságukat. Ha hétvégén vagy ünnepnapokon dolgoznak, akkor különösen rossz a kedvük. Ma azonban a háztartásokban az internet elterjedtsége viszonylag magas, ezért ez a jelenség nem annyira domború. De 2005-ben elég észrevehető volt.
Blogok, fórumok és személyes növekedés
Ha meg kell neveznem valamit, amit valóban érdemes nulla díj nélkül is az internetre írni, az személyes növekedés. Aki aktívan ír (elég "csak" fórumokhoz, e-mail konferenciákhoz), annak van saját blogja és vitatkozik az olvasókkal, olyan rutint kap, amelyet máshova nem jutna el, vagy vásárol.
- Kicsit kommunikációs szakértővé válik. A körülmények megtanítják röviden és objektíven írni. Fejezze ki magát egyértelműen. Ne használjon felesleges szavakat. Nem azért, hogy mutogasson, hanem hogy beszéljen a dolgokról ... Ez, mint szerző, javul az írásban, és mint a kommunikációban. Szakmailag is elkezdhet írni. Önbizalmat nyer (ha korábban hiányzott:-))
- Az internetes fórumokon való aktív részvétellel sok információt elnyel. Szakértővé válik. Megtanulják kontextusban látni a dolgokat. Aki egy vagy két éves internetes fórumot követ (például a számítógépekről), rengeteg tudást szerez. Később később kezdhet sikeresen megélni.
Ahol a minőségi tábla van eltemetve?
Ilyen helyzetben azonban az általános környezet a szöveg más minőségét és gondolkodási összetettségét állítja be. Az internetes magazinok és blogok olvasója kevésbé igényes. Kényszerből. Megszokta. Ahelyett, hogy az irodalom bevált klasszikusát papíros könyv formájában szedné össze, az internetes cikkek homokját szitálja abban a reményben, hogy időről időre aranyszemcsét talál. Ez a keresés érdekes, de apukák sok olvasási időt és áramot igényelnek. De valószínűleg időnk része, hogy bepisiljünk az internetre, és új szövegre vágyunk - bármilyen minőségben is.
A kérdés csak az, hogy az írott pletykák után a véletlen horkolásra fordított idő nem pazarolható-e egy kicsit? Az, hogy az áttekintett irodalom elolvasása nem eredményez-e koncentráltabb szellemi növekedést? Ki tudja. Az internet valószínűleg még kevésbé nőne…