A brezsnyevizmus egy olyan kifejezés, amely Leonyid Iljics Brezsnyev kormányát jelöli a Szovjetunióban az 1964 - 1982-es években. L. I. Brezsnyev N. Hruscsovnak a párt és a Szovjetunió vezetésébõl való eltávolítása után került hatalomra. Az 1960-as évek elején számos jelentős változás történt a szovjet államban és a katonai vezetésben, amelynek csúcspontja 1964-ben N. Hruscsov menesztésével történt. A palota puccsát követően L. I. Brežnevet nevezték ki az SZKP Központi Bizottságának első titkárává, és pozícióját fokozatosan megerősítették. Gyorsan véget vetett Hruscsov stílusának, támaszkodott a hadseregre, és megerősítette Moszkva központi döntéshozatalát. XIII. Az SZKP 1966-os kongresszusa megerősítette a párt új vonalát, amely a sztálinizmus nem hivatalos rehabilitációjává vált.
Első próbálkozása az anti-sztálinista érzelmek megállítása volt az országban. Fokozatosan megerősítette az SZKP (a Szovjetunió Kommunista Pártja) központi szerepét. Uralkodását minden reformálom elutasítása jellemezte, és erős központosítás érvényesült. 18 év alatt, amikor L. I. Brezsnyev a Kreml leghatalmasabb embere volt, a Szovjetunió viszonyai stabilizálódtak, de a progresszív változások elutasításával azokat is megőrizték. Vezetése alatt a Szovjetunió nem tudott szembesülni belpolitikai és gazdasági problémákkal. A rezsim nagy sikere egy erős hadsereg felépítése és a fegyveripar növekedése volt. L. I. Brezsnyev határozottan beavatkozott az egyes Varsói Szerződés országainak politikájába azzal az indokkal, hogy joga van beavatkozni, ahol a kommunizmust fenyegetik. Nagy jelentőséget tulajdonított a sztálini mintát követő kultúrának. A külpolitikában megindult a relaxációs politika (détenty - détente policy).
A Politics détente kifejezés a francia nyelvből származik, és a feszültség felszabadulását jelenti. A kifejezést 1970 óta használják a nemzetközi politikában, elsősorban a hidegháború és a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína közötti feszültség csökkentésére irányuló diplomáciai erőfeszítések kapcsán. Oroszországban ezt a kifejezést "lebontásnak" nevezik. Általában minden olyan nemzetközi helyzetben alkalmazható, ahol az ellenséges nemzetek, amelyek között még nem hirdettek háborút, diplomáciai csatornákon keresztül csökkentik a feszültséget.
L. I. Brezsnyev életrajzi adatai:
Leonyid Iljics Brezsnyev 1906. december 19-én született Kamenskoje, ma Dnyeprodzerzhinsk (Ukrajna).
1982. november 10-én halt meg Moszkvában.
1964-től az első titkár, 1966-tól az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, 1960 és 1964, valamint 1977 és 1982 között a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke.
Fémmunkás családban született. A középiskola és az egyetem elvégzése után munkásként is elkezdett dolgozni.
1935-ben a Kurszki régió kohászati üzemének mérnöke volt.
A második világháború alatt a Kaukázusban, a Krímben, Ukrajnában és Lengyelországban harcolt. A szovjet hadsereg politikai biztosaként részt vett Csehszlovákia felszabadításában. A háború után a hadsereg politikai igazgatásában vezérőrnagyi rangban dolgozott.
L. I. Brezsnyev 17 éves korában, 6 évvel később pedig a Szovjetunió Kommunista Pártjához került a komszomolhoz. Itt már regionális szinten pártállásokat töltött be.
Az 1950-es évek elején átjárta Josif Visarionovič Sztálint, és az SZKP Központi Bizottságának (Központi Bizottságának) titkárságának tagja lett. Halála után minden magas beosztását elvesztette, és három évig Kazahsztánban dolgozott.
Csak 1957-ben jelent meg Moszkvában a Sztálin Kreml-helyéért folytatott harc kapcsán, amelyből a győztes Nyikita Szergejevics Hruscsov és emberei, köztük L. I. Brežnev került elő.
Az 1960-as évek első felében számos jelentős változás ment végbe a szovjet államban és a katonai vezetésben, amelynek csúcspontja 1964-ben Hruscsov és rezsimjének eltávolításával történt. L.I. Brezsnyevet nevezték ki az SZKP Központi Bizottságának első titkárává, és pozícióját fokozatosan megerősítették.
L. I. Brezsnyev a Szovjetuniót az USA mellett szuperhatalom helyzetébe akarta juttatni. Az amerikai vezetők készek voltak tárgyalni az Egyesült Államokkal az európai csapatok számának csökkentéséről. L. I. Brezsnyev négyszer találkozott az amerikai elnökkel, és a NATO és a Varsói Szerződés vezetői között aláírtak egyezményeket a SALT stratégiai fegyverzetének csökkentéséről. Ennek az erőfeszítésnek a csúcspontja az 1975-ös konferencia volt az európai biztonságról és együttműködésről Helsinkiben.
STRATÉGIAI FEGYVERKORLÁTOZÁSI SZERZŐDÉSEK (Stratégiai fegyverzetkorlátozó tárgyalások)
A Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban a feszültség folyamatosan növekszik, különösen a biztonság és a fegyverarzenál miatt. A SALT-1 szerződés részleges felszabadulást hozott e hatalmak között. Ebben mindkét ország elkötelezte magát a stratégiai fegyverek bizonyos korlátai és a rakétavédelmi eszközök pontos meghatározása mellett. A SALT 1 fegyverzet-ellenőrzési megállapodást Richard Nixon amerikai elnök és L. I. Brezsnyev SSZ-főtitkár írták alá Moszkvában.