Általános információk A coccygodynia az alsó gerinc fájdalma. A betegség neve az Os coccygis nevű csontcsoport tudományos nevéből származik. Ez a tudományos neve azoknak a csontoknak, amelyeket farkcsontnak neveznek.
2004. január 25., 10:38 Primar.sme.sk
Általános információ
A coccygodynia az alsó gerinc fájdalma. A betegség neve az Os coccygis nevű csontcsoport tudományos nevéből származik. Ez a tudományos neve azoknak a csontoknak, amelyeket farkcsontnak neveznek. A farkcsont képezi a gerinc alsó végét. Három-öt görbe csigolyából áll, amelyek részben vagy egészben össze vannak kapcsolva. Ezt a csontkapcsolatot szinosztózisnak nevezik. Fejlődését tekintve a farkcsont a farokváz része. Ez a rész nem egyenes, hanem a medence felé görbül.
Az ebben a szakaszban jelentkező fájdalom spontán módon megjelenhet és eltűnik. Ugyanakkor fájdalmat mutathatnak a farkcsont vagy a rajta fekvő lágy részek nyomásában is. A fájdalom unalmas. A betegség nőknél gyakoribb, mint férfiaknál. A betegség gyakran évekig tart, és könnyen krónikussá válik. A nehezen kezelhető tünetek miatt nem ritka a gyakori orvosváltás és az átfogó diagnózis az elülső periódusban.
Okoz
A neuralgia vagy a pszichoszomatikus betegség a coccygodynia egyik lehetséges oka - például a fenékre esés vagy a nehéz szülés.
A neuralgia olyan betegség, amely tipikusan az idegtágulás területére korlátozódik. Úgy gondolják, hogy az anococcygei ideg irritációja a coccygodynia lehetséges szerves oka. Ez a finom idegköteg biztosítja a farkcsont fekvő bőrét. Más központi idegstruktúrák is irritálódhatnak vagy károsodhatnak, neuralgiát okozva. Magát a fájdalomreceptort viszont nem érinti a károsodás. Bár a neuralgia elvének mechanizmusa ismert, a fájdalom szerves oka a betegben már nem követhető nyomon. Ennek jelentős következményei vannak a kezelésre. A feltüntetett okok miatt a kezelés gyakran nem követheti az ok-okozati jelet, hanem a fájdalom konkrét helyére és tüneteire kell összpontosítania.
A férfiaknál kapcsolat van a kismedence pszichoszomatikus betegsége és az urogenitális traktus között. Szó esik urogenitális szindrómáról vagy kismedencei myalgiáról is. A fájdalom itt a feszültség érzését is jellemzi. Ennek a pszichoszomatikus betegségnek az oka az úgynevezett rögeszmés-neurotikus személyiségszerkezet. Ilyen rögeszmés neurózis akkor jelentkezik, amikor az anális szakasz pszichológiai fejlődési szakaszában túl szigorú oktatás folyik a tisztaságra. Az anális szakaszban a gyermek megtanulja irányítani kedvenceit. A tisztaságra nevelés az "ürítés szükségessége" és a "fogva tartás akarata" közötti konfliktushoz kapcsolódik. A nevelési hibák a gyermek normális biológiai ritmusa alatt rendellenességekhez vezethetnek, amelyek ezután szervesen megnyilvánulhatnak.
Úgy gondolják, hogy a neurotikus reakció a nők fájdalmának oka is. A súly azonban inkább az öntudatlan vagy megoldatlan konfliktusokban rejlik, valamint adott életrajzi összefüggésekre adott válaszként. Ezeket a belső konfliktusokat továbbítják a testbe (fizikailag), majd fizikai nehézségekben jelentkeznek. A konfliktus területei lehetnek párkapcsolatban, torlódásokban, vagy abban, hogy nem képesek elkülönülni, vagy nem kezelik a szétválás vagy elvesztés helyzetét.
Valamennyi betegben az a közös, hogy nagyon vonzóak az orvos iránt, mert továbbra is panaszosként mutatják be magukat, és rezisztensnek tűnnek minden terápiás kísérlettel szemben. A szervdiagnózis hiánya miatt sok korábbi orvoslátogatás során gyakran akadálytalanul érzik szenvedéseiket. Ezért nehéz terápiás megközelítést találni. A negatív kölcsönös átvitel veszélye a kezelőorvos számára is ennek megfelelően nagy.
Differenciáldiagnózisok
A coccyx területén bekövetkező változások topográfia szerint hozzárendelhetők mind a gerinchez, mind a kis medencéhez. Ez számos differenciáldiagnózist eredményez. A hasonló tünetekkel járó betegségek közé tartoznak, de nem kizárólag, vastagbélbetegségek, nőgyógyászati megbetegedések, a belső férfi nemi szervek betegségei, csontrendszeri sérülések és daganatok vagy csontáttétek.
Diagnózis
A nehézségek különböző okai miatt a diagnózist nehéz felállítani, mert sok a differenciáldiagnózis. Függetlenül attól, hogy egy személynek neurális vagy pszichoszomatikus rendellenessége van-e mint működő hipotézis, a szerves betegségeket ki kell zárni. Az állapot általános internisztikus vizsgálata mellett a képalkotó módszereknek is van értelme. Itt meg kell említenünk különösen a medence ultrahangját, esetleg CT-t és MRT-t. A gyulladásos vagy daganatos okok gyanúja esetén a kontrasztanyagokat nem szabad kihagyni. Pszichoszomatikus betegeknél azonban semmilyen körülmények között nem szabad agresszív diagnózist felállítani, mivel ez tovább fokozza a betegek szomatizálódási hajlamát és rontja a betegség megítélését. Ennek megfelelően a terápiás siker kulcsfontosságú szerepe a pácienssel folytatott részletes interjútól és a kiterjedt kórelőzménytől függ.
Terápia
A neuralgikus fájdalom kezelése nehéz, és gyakran nem koronázza tartós sikerrel. Ez különösen akkor fordul elő, amikor a fájdalom szerves oka nem azonosítható a tünet szempontjából. Ekkor már csak a tünet kezelése marad. Ezért az orvos gyakran kénytelen különböző módszereket kipróbálni. Bizonyos epilepsziaellenes gyógyszereket fontolgatnak a neuralgikus fájdalom gyógyszeres kezelésére. A fájdalom tovább szabályozható ismételt helyi injekciókkal, helyi érzéstelenítőkkel, gyakran tartós sikerrel.
A pszichoszomatikus kezelés során fontos, hogy a beteg fájdalmait valóban komolyan vegyék, és továbbra is megpróbálja a pácienst a fájdalom szerves okára irányítani. A cél a betegségről alkotott nézetének megváltoztatása a pszichológiai látásmód irányába. Az egyén vagy pár pszichoszomatikus kiegyensúlyozott kezelését messzemenő intézkedésnek tekintik.
Általános relaxációs intézkedések, hőkezelés vagy ülőfürdő tovább enyhítheti a nehézségeket.