hiperkoleszterinémia

A családi hiperkoleszterinémiát - az egyik leggyakoribb autoszomális domináns örökletes betegség - az emelkedett LDL-koleszterinszint, felgyorsult érelmeszesedés és a szív- és érrendszeri betegségek idő előtti megnyilvánulása jellemzi. Sok, ebben a betegségben szenvedő beteg nincs tisztában állapotával, és nem kezelik őket megfelelően. A MedPed FH projekt célja a családos hiperkoleszterinémiában szenvedő betegek aktív keresése, kaszkádszűrés családtagjaikban, majd a kardiovaszkuláris betegségek korai megnyilvánulásainak megfelelő kezelése és megelőzése.

A családi hiperkoleszterinémia (FH) a leggyakoribb genetikai betegség, amely korai szív- és érrendszeri betegségeket és halált okoz. Ez az autoszomális domináns örökletes betegség az az emelkedett LDL-koleszterin jellemzi (LDL-C), felgyorsult érelmeszesedés és a szív- és érrendszeri betegségek korai megnyilvánulása (Goldstein, 1995). A híres hiperkoleszterinémiát Carl Müller norvég orvos az 1930-as években írta le először olyan betegségként, amelyet ín xanthomatosis, magas koleszterinszint, fiatal korban a szívinfarktus és egy családi előfordulás jellemez (Müller, 1938).

A familiáris hiperkoleszterinémia elnevezést együttesen használják autoszomális domináns hiperkoleszterinémiára, amelyet három jelenleg ismert gén mutációja okoz: az LDL receptor gén (úgynevezett LDLR mutációk), az apolipoprotein B gén (Arg3500Gln mutáció, más néven familiáris hibás apoB-100 gén) FDB) és a szubtilizin/kexin 9 proprotein gén (PCSK9) génje (Nordestgaard, 2013). Az FH-esetek több mint 90% -át az LDL-receptor gén mutációi okozzák, az LDLR-génben a mai napig> 1200 különböző mutációt azonosítottak. Az FDB aránya az FH klinikai diagnózisával rendelkező betegek populációjában nagyon eltérő az európai országokban, 0 és 11% között mozog, míg a Szlovákiában talált 9,7% összehasonlítható a Cseh Köztársaság és Lengyelország adataival (Gašparovič, 2007) . A PCSK9 gén mutációi az FH-ban szenvedő betegek kevesebb mint 1% -ánál fordulnak elő.

Bár mindhárom gén mutációinak klinikai képe hasonló (magas LDL, korai szív- és érrendszeri betegségek, ín xantómák jelenléte), a klinikai fenotípusban van némi eltérés, mind a gének, mind az azonos gén különböző mutációi között. Egyes FH populációkban a genetikailag igazolt FDB-vel rendelkező betegek kevésbé súlyos klinikai fenotípussal rendelkeztek, mint más FH betegek (Vohnout, 2003; Nordestgaard, 2013). Az FH-ban szenvedő betegeknél a rögzített átlagos LDL-koleszterinszintet azonban jelentősen befolyásolhatják különféle klinikai kritériumok, amelyek alapján meghatározzák az FH klinikai diagnózisát, és jeleznek egy lehetséges DNS-vizsgálatot (Vohnout, 2001). A klinikailag diagnosztizált, FH-ban szenvedő betegek jelentős részénél az eddig felfedezett mutációk egyikét sem sikerült azonosítani, ami az FH-ért felelős egyéb potenciális gének megfontolásához vezet. Az FH említett autoszomális domináns formái mellett a közelmúltban azonosították az FH autoszomális recesszív formáját (Zuliani, 1999).

Az FH klinikai bemutatása és előfordulása

Heterozigóta formában családi hiperkoleszterinémia, az érintett egyén az egyik hibás gént örökli az egyik szülőtől, a másik pedig normális a másik szülőtől. Ez az LDL elégtelen metabolizmusához és a plazma LDL-koleszterin körülbelül kétszeres növekedéséhez vezet. A kezeletlen felnőttek összes koleszterinszintje általában 8–15 mmol/l, az LDL-koleszterinszint 5–10 mmol/l, normál triacil-glicerin és normál vagy csökkent HDL-koleszterin szint mellett (Hovingh, 2013; Nordestgaard, 2013; Rašlová, 2009).

A klinikailag megnyilvánuló ischaemiás szívbetegség (CHD) férfiaknál átlagosan 45-48 éves, nőknél 55-58 éves korban fordul elő (WHO, 1999). Az MI-vel való küzdelem kockázata 30 éves korban egy kezeletlen, heFH-s férfiban körülbelül 5 százalék, 50 éves korban 50 százalék és 60 éves korban 85 százalék. A nőknél ez a kockázat 30 évig 1 százalék, 50 évig 15 százalék és 60 évig 50 százalék (Illingworth, 1995). A nemrégiben közzétett nagy dán populációs vizsgálatból a szívkoszorúér-betegség előfordulása FH-ban szenvedőknél 33% volt, az FH-ban szenvedő betegek felét nem kezelték statinnal (Benn, 2012). A koszorúér-betegség kockázata azoknál az FH betegeknél, akiket nem sztatinral kezeltek, 13-szor magasabb volt, mint az FH-val nem rendelkezők esetében. A statinnal kezelt FH-ban szenvedő betegeknél ez a kockázat 10-szer nagyobb volt, ami azt jelzi, hogy a sztatin elégtelen adagja vagy a kezelés késői megkezdése. Ezt megerősítik több ország felméréseinek eredményei, amelyek kimutatták, hogy az FH-ban szenvedő betegek nagy része nincs tisztában betegségével, és még az FH-val diagnosztizáltakat sem kezelik megfelelő módon (Nordestgaard, 2013).

Mivel az LDL-koleszterinszint születésétől fogva megemelkedik, az FH-ban szenvedő beteg életének ez a fő rizikófaktora van az érelmeszesedés szempontjából, ami a szív- és érrendszeri betegségek életében nagyon magas kockázatát eredményezi. Ezért az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) és az Európai Ateroszklerotikus Társaság (EAS) jelenlegi ajánlásai az FH-ban szenvedő betegeket automatikusan a magas kardiovaszkuláris kockázati csoportba sorolják, tekintet nélkül más kockázati tényezők jelenlétére és a számított SCORE kockázatra (Perk, 2012; Reiner, 2011).

Homozigóta formában családi hiperkoleszterinémia, az érintett egyén hibás gént örököl mindkét szülőtől, így a fogyatékosság is súlyosabb. A páciens teljes koleszterinszintje meghaladja a 15 mmol/l értéket, gyakran akár 30 mmol/l körüli értéket is. Az LDL-koleszterin körülbelül 4-5-szer magasabb, mint egy egészséges egyénnél. A CHD ezeknél a betegeknél korai gyermekkorban jelentkezik, és 20 éves korukra kardiovaszkuláris esemény miatt kezeltek kezelés nélkül. Az FH homozigóta formájának prevalenciája körülbelül 1: 1 000 000 (Nordestgaard, 2013).