Rendszertan
Dzsungel tigris (Panthera tigris, Linnaeus, 1758) szisztematikusan a következőkbe sorolható:
- Birodalom Animalia (állatok)
- törzs Chordata (gerinces)
- osztályok Emlősök (emlősök)
- munka Carnivora (húsevők)
- család Felidae (macskaféle)
- alcsalád Pantherinae, Pocock, 1917 (nagy macskák)
- nemzetség Panthera
Dzsungel tigris alfaj
A taxonómiát az IUCN SSC szakemberei jelenleg vizsgálják a macskák osztályozása céljából. Jelenleg Luo et al. (2004), aki megerősítette a tigris felosztását 6 létező alfajra jellemző molekuláris markerek alapján:
P. tigris tigris - bengáli dzsungeltigris
P. tigris altaica - Ussuri dzsungeltigris
P. tigris corbetti - indokínai dzsungeltigris
P. tigris jacksonii - maláj dzsungeltigris
P. tigris sumatrae - Szumátra dzsungeltigris
P. tigris amoyensis - kínai dzsungeltigris (bár ezt az alfajt 1970 óta nem figyelték meg közvetlenül a vadonban, és valószínűleg kihalt)
A morfológia alapján korábban felismert három alfaj kihalt:
P. tigris balica (Schwartz, 1912)
P. tigris sondaica (Temminck, 1844)
P. tigris virgata (Illiger, 1815)
Földrajzi eloszlás
A tigris a múltban széles körben elterjedt Ázsiában, a nyugati Törökországtól Oroszország keleti partjáig (Nowell és Jackson, 1996). Az elmúlt száz évben eltűnt Délkelet- és Közép-Ázsiából, Indonézia két szigetéről (Jáva és Bali), valamint Délkelet- és Kelet-Ázsia hatalmas területeiről. A tigrisek történelmi elterjedésük kevesebb mint 6% -át lakják (Sanderson és mtsai, 2006; Walston és mtsai, 2010), 2006 óta 42% -kal csökkentek. A szaporodó tigris populációk jelenleg nyolc elterjedési államban találhatók: Banglades, Bhután, India, Indonézia, Malajzia, Nepál, Oroszország és Thaiföld. Kínában és Mianmarban 2009 és 2014 között szaporodásra utaló bizonyítékok vannak, de ezek a népességek valószínűleg a szomszédos országokból érkező bevándorlástól függenek. A tigrisek Észak-Koreában maradhatnak, de jelenleg nincs megerősített bizonyíték.
Környezet
A tigrisek főként a trópusi Ázsia erdőiben találhatók, de korábban szélesebb és szárazabb körülmények között. Az egyik alfaj, az uszuri tigris (P.t. altaica) Oroszországban a Távol-Keleten marad. Tigrisek fotói 4500 m.n.m. magasságig Bhutánban szerezték (Wang, 2008).
Megfelelő környezetek a boreális erdők, a mérsékelt égövi erdők, a szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, a szubtrópusi vagy trópusi vizes élőhelyek, a szubtrópusi vagy trópusi mangrove növényzet az árapály fölött, a szubtrópusi vagy trópusi száraz cserjések, a szubtrópusi vagy trópusi nedves cserjések.
Rendkívül alkalmasak szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki környezetek, szubtrópusi vagy trópusi száraz legelők, szubtrópusi vagy trópusi szezonális nedves/elárasztott legelők.
Morfológia
A tigrisek vörös-narancssárga szőrzetűek, a csípő, az ágyék és a vállak mentén fekete függőleges sávok vannak, amelyek mérete, hossza és távolsága eltérő. Egyes alfajok világosabb szőrzetűek, mások szinte fehérek, a csípő, az ágyék és a vállak mentén fekete vagy sötétbarna sávok találhatók. A végtagok, a has, a mellkas, a torok és a száj töve világos vagy fehér. A fehér a szem felett van, és az arcáig terjed. A fehér folt a fül hátsó részén is található. A szem körüli fekete vonalak általában szimmetrikusak, de az arc oldalán lévő karakterek gyakran aszimmetrikusak. A farok vörös-narancssárga, több gyűrű alakú szalaggal (Karanth, 2001; Mazak, 1981; Sunquist és Sunquist, 2002; Thapar, 2005)
A méret és a morfológia jelentősen eltér a tigris alfajok között. Közülük a legnagyobb a szibériai tigris, más néven Amur vagy Ussuri (P. t. Altaica). A hím szibériai tigris 3,7 méteresre nőhet, súlya pedig 423 kilogramm lehet; a nőstények 2,4 m hosszúra és 168 kg tömegűre nőnek. A hím indokínai tigris (P. t. Corbetti) kisebb, mint a szibériai tigris, testhossza 2,85 m, súlya 195 kg, de az összes alfaj közül a leghosszabb a koponyája, mérete 319-365 mm. A bengáli tigris, más néven indiai tigris (P. t. Tigris) 2,4-3,1 m hosszúra nő, tömege 140-220 kg. A szumátrai tigris (P. t. Sumatrae) az élő alfajok közül a legkisebb. A hím szumátriai tigris mérete 2,34 m, súlya 136 kg; egy nőstény súlya 1,98 m, súlya pedig 91 kg lehet (Karanth, 2001; Mazak, 1981; Sunquist és Sunquist, 2002; Thapar, 2005).
A tigriseknek 30 foga van, fogmintájuk: metszőfogak 3/3, szemfogak 1/1, premolárok 3/2, molárisok 1/1. A bengáli tigrisek (P. t. Tigris) az összes élő macskaféle közül a leghosszabbak, amelyek 7,5-10 cm-esek lehetnek. A tigris koponyája robusztus, rövid és széles, széles igásívekkel. A tigrisek fejlett szagittális gerincével és a coronoideus mandibulae folyamat háromszögletű folyamataival rendelkeznek, amelyek izomtapadást biztosítanak az erős harapáshoz (Karanth, 2001; Sunquist és Sunquist, 2002; Thapar, 2005).
Reprodukció
A tigrisek magányosak, és csak párzási időszakban társulnak. A helyi hímek versenyezhetnek az ivarzású nőhöz való hozzáférésért (Sunquist és Sunquist, 2002). A nőstény tigrisek 3-9 hetente lépnek be az ivarzásba. A vemhesség hossza 103 nap (96-111 nap), ezt követően 1-7 kölyök születik, teljes mértékben az anyától függően. Az átlagos alomméret 2-3 kölyök. A szibériai tigrisek esetében az alom átlagos mérete 2,65 (n = 123), hasonlóan a többi alfajnál megfigyelt átlaghoz. Az újszülött kölykök vakok és védtelenek, súlyuk 780-1600 g. A szemek csak a születés után 6-14 nappal nyílnak ki, és körülbelül 9-11 napig kezdenek hallani. Az anya ennek a veszélyeztetett időszaknak a nagy részét a fiatalok gondozásával tölti. Az elválasztás 3-6 hónapos kor körül történik (átlagosan 90-100 nap). A fiatalok a második hónap környékén kezdik követni anyjukat, és ekkor szilárd ételeket kezdenek enni. 5-6 hónaptól kezdve részt vesznek a vadászatban. A fiatalok 18 hónapos és 3 éves korukig anyjuknál tartózkodnak. A fiatal tigrisek csak akkor érik el az ivarérettséget, ha nőstényekben 3-4, hímekben 4-5 évesek lesznek (Karanth, 2001; Mazak, 1981; Sunquist és Sunquist, 2002).
Élettartam
A tigrisek általában 8-10 évig élnek a vadonban, de körülbelül 20 évig. Fogságban ismert, hogy 26 évet élhetnek, de a várható várható élettartam 16-18 év. Bebizonyosodott, hogy a legtöbb felnőtt tigris emberi üldözés és vadászat következtében hal meg, de saját nagy zsákmányuk néha halálosan megsebesülhet. A fiatal tigrisek számos veszéllyel néznek szembe, amikor elhagyják anyjuk otthonait, ami magában foglalja a tigris hímek fiatalok elleni támadásait, amelyek aztán felfalják őket. Egyes tudósok 50% -os túlélési arányt határoztak meg a fiatal tigrisek számára (Mazak, 1981; Sunquist és Sunquist, 2002).
Étel
A tigris étrendjének nagy része a nagy patások különféle fajaiból áll, beleértve a szambar szarvast (Rusa unicolor), a gímszarvast (tengely tengelye), a Axis porcinus, a gímszarvasokat (Rucervus duvaucelii), a vörös márnát (Muntiacus muntjak), a gímszarvasokat (Cervus ephes ), gímszarvas (Cervus nippon), jávorszarvas (Alces alces), őz (Capreolus capreolus), pézsma káposzta (Moschus moschiferus), nilgau antilop (Boselaphus tragocamelus), gímszarvas antilop (Antilope cervicapra), gayala boss (Bosza javanicus), bivaly (Bubalus arnee) és vaddisznó (Sus scrofa). Fogja a házi pókokat is, például a főnököt (Bos taurus), a vízi bivalyt (Bubalus bubalis), a házi lovat (Equus caballus) és a kecskét (Capra hircus). Ritka esetekben megtámadják az indiai tapírokat (Tapirus indicus), az ázsiai elefántokat (Elephas maximus) és a fiatal indiai orrszarvúkat (Rhinoceros unicornis). A tigrisek rendszeresen megtámadják és megeszik a barnamedvét (Ursus arctos), a füles medvét (Ursus thibetanus) és a grizzly medvét (Melursus ursinus). Ha nem áll rendelkezésre nagy zsákmány, akkor kisebb állatokat is megesznek, például madarakat, pl. fácánok (Phasianinae), leopárdok (Panthera pardus), halak, krokodilok (Crocodylus), teknősök, sertések (Hystrix), patkányok és békák. Nagyon kevés tigris kezd vadászni emberre (Mazak, 1981; Schaller, 1967; Sunquist és Sunquist, 2002).
IUCN védelmi állapot
A dzsungeltigris "veszélyeztetettként" szerepel az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listáján.
Hivatkozások
KARANTH, K.U. 2001. A tigris útja. Stillwater, MN: Voyageur Press.
LUO, SJ, KIM, JH, JOHNSON, WE, VAN DER WALT, J., MARTENSON, J., YUHKI, N., MIQUELLE, DG, UPHYRKINA, O., GOODRICH, JM, QUIGLEY, H., TILSON, R ., BRADY, G., MARTELLI, P., SUBRAMANIAM, V., MCDOUGAL, C., HEAN, S., HUANG, SQ, PAN, W., KARANTH, UK, SUNQUIST, M., SMITH, JLD. és O'BRIEN, S.J. 2004. A tigrisek (földrajzi és genetikai eredete) (Panthera tigris). PLoS Biology 2: 2275-2293.
MAZAK, V. 1981. Emlős fajok. Panthera tigris, 152: 1–8.
NOWELL, K. és JACKSON, P. 1996. Wild Cats. Állapotfelmérés és védelmi cselekvési terv. IUCN/SSC Cat Specialist Group, Gland, Svájc és Cambridge, Egyesült Királyság.
SANDERSON, E., FORREST, J., LOUCKS, C., GINSBERG, J., DINERSTEIN, E., SEIDENSTICKER, J., LEIMGRUBER, P., SONGER, M., HEYDLAUFF, A., O'BRIEN, T ., BRYJA, G., KLENZENDORF, SA WIKRAMANAYAKE, E. 2006. Prioritások meghatározása a vadon élő tigrisek megőrzéséhez és helyreállításához: 2005-2015. A műszaki értékelés. WCS, WWF, Smithsonian és NFWF-STF, New York és Washington, DC, USA.
SCHALLER, G. 1967. Az őz és a tigris. Chicago: University of Chicago Press.
SUNQUIST, M., SUNQUIST, F. 2002. A világ vad macskái. Chicago: University of Chicago Press.
THAPAR, V. 2005. Ranthambhore vad tigrisei. New Delhi, NY: Oxford University Press.