1930-ban Winthrop Niles Kellogg pszichológus valóban furcsa ötletet kapott. Mi történne, ha egy csimpánz és egy kisgyerek együtt nőne fel? A csimpánz pontosan ugyanúgy viselkedne, mint az ember? Megállapodott terhes feleségével, hogy megpróbálják ezt a kísérletet. Idővel meggyőzte, ezért beleegyezett abba, hogy csecsemőjükkel együtt nőjenek fel a babájuk.
Kelloggot egy indiai farkasgyerek története ihlette. Bár a gyermeknek hiányzott az emberi intelligencia, képes volt annyira alkalmazkodni a farkas környezetéhez, hogy túlélje velük. Kellogg is érdekelte. Kíváncsi volt, vajon a csimpánz képes-e alkalmazkodni egy emberi gyermek neveléséhez. A kísérletet egy 7 hónapos csimpánzon, Guán és tíz hónapos fián, Donaldon végezte.
Kellogg rendszeresen rögzítette őket, hogy összehasonlíthassák az alapvető fejlődési jellemzőket a rutin tesztekben és a tanulási haladásban.