Sok változás idejét éljük, gyorsan és kapkodva. Nincs időnk önmagunkra, gyermekeinkre, a körülöttünk lévő emberekre. A családi környezetből származó oktatási tevékenység az iskola vállára terelődik, amely várhatóan nemcsak az oktatás, hanem az oktatási tevékenység forradalmi változásainak végrehajtása is, aminek tükröződnie kell a fiatalember jó viselkedésében is. Társadalmunkban elvész a tisztesség, a törvények, a normák betartása. Az általános iskolások már megszegik az iskolai szabályokat. Ez egy régóta fennálló probléma, amely az iskola óta tart. A tanulók gyakran későn jönnek az órára, nem tisztelik a tanárokat, nem teljesítik iskolai kötelességeiket, ezért arra az ötletre jutottunk, hogy végezzünk egy hét pontosságot. A tanulóknak állítólag egész héten időben be kellett jönniük az iskolába, a később érkezőknek pedig piros mosolygós arcot kaptak, állhatatosságukra figyelmeztetve. A tanárok a hét folyamán késő diákokat írattak be. A hét végén értékelést végeztek.
Bár nem tűnik olyan komolynak, de a munka világában a késés nagyon kegyetlen tény. Ha megszokjuk az értekezletek megvárását, a munkába járást, és ha késünk a határidőkkel, akkor a lemondásra vágyók közé kerülünk. Lehetünk intelligensek, kreatívak, tapasztaltak, de fizetünk a pontosság hiányáért, amelyet nagyon komolyan vesznek. Az örökké késő emberek többsége azt a benyomást kelti, hogy megbízhatatlan, gonosz és megbízhatatlan.