A hét elején nagyon foglalkoztam a Szlovák Jégkorong Szövetség (SZĽH) véleményével. Ebben az unió támogatását fejezte ki Dušan Tittel és Jančula Tibor képviselők sporttörvény-módosítási tervezetével kapcsolatban, amely jelenleg a második olvasatban van a parlamentben.
Bár a szóban forgó javaslat nagyon rövid, még egy ilyen "diétás" szöveg is teljesen megváltoztathatja a sportegyesületek sportolóinak jogállását. A Szlovák Nemzeti Párt képviselői azt javasolják, hogy a (4) bek. 3 betű a) törölni kell az "ha tevékenységének elvégzése megfelel az eltartott munka jellemzőinek" szavakat.
Ennek eredményeként azt jelenti, hogy a sporttörvény a munkaviszony elengedhetetlenül fog megszűnni amikor egy sportoló függő tevékenységét végzi egy sportklubban. Az új után szuverén módon a szerződő felek feladata lesz kölcsönös jogaik és kötelezettségeik kezelése. Legyen szó a sport szakmai gyakorlatára vonatkozó szerződésről, amely munkaszerződés, vagy polgári vagy kereskedelmi szerződés alapján, amely gyakorlatilag nem nyújt védelmet a sportolónak.
Ez a módosítás tehát kirívóan sérti az egyik alapelvet, amelyre a sporttörvény öt évvel ezelőtt épült. Ez azonban csak az egyik oka annak, hogy kötelességemnek érzem magam jelenleg beszélni.
Ez valójában az egész unió álláspontja?
Igaz, hogy jelenleg csak hetente egyszer állok meg az SZĽH székházában, és korántsem ismerem mindazokat a folyamatokat, amelyek az unióban az elmúlt hetekben lezajlottak. Másrészt az elmúlt két évben, amit ott töltöttem, tudom, mi ez az egyes emberek véleményével, és meggyőződésem, hogy e vélemény kérdését nem előzte meg semmilyen szélesebb körű vita. Az SZĽH néhány képviselője láthatóan önkényesen döntött úgy, hogy az uniónak követnie kell a véleményét és érdekeit, és úgy döntött, hogy kiadja ezt a "problémás" véleményt.
Mint olyan személy, akinek funkciója az SZĽH Kongresszus, az egyesület legfelsõbb testületének akaratán alapul, szeretnék felszólalni a Szlovák Jégkorong Szövetség álláspontja ellen. Biztosan mondhatom, hogy még a jégkorong szövetségen belül (még nem az egész "jégkorong mozgalomban") nincs egyértelmű egyetértés ebben a témában.
Ahelyett, hogy racionális vitát folytatna, vagy legalábbis visszafogná a nyilatkozatot (egyébként miért kellett az uniónak kifejeznie ezt a támogatást abban az időben, amikor két héttel a javaslat elfogadta az első olvasatot?), Az unió úgy döntött, egy vélemény nehézkesen: olyan irány, amely kizárólag a sportklubok gazdasági tényezőit veszi figyelembe. Ugyanakkor mintha az egyesület teljesen megfeledkezett volna arról, hogy az egyesület egyes tagjai alapszabályát tekintve is több ezer hokis, akik közül több száz profi jégkorongozó, és további százan lesznek a jövőben a jelenlegi helyzetből tagsági alap.
A jogbiztonság állítólagos megerősítése
Az unió kétrészes véleménye nem nyújt túl sok teret meggyőző indoklásnak, hogy miért döntött úgy az SZĽH, hogy a hokiklubok mellé áll. Az egész érv tehát kizárólag arra az állításra korlátozódik, hogy a módosítás "jelentősen hozzájárul a jogbiztonság és a szerződéses szabadság megteremtéséhez a szerződéses kapcsolatokban".
Ennek az érvelésnek az olvasása során azonban kétségeim vannak afelől, hogy a vélemény szerzője egyáltalán ismeri-e a jogbiztonság fogalmának tartalmát. Ha a sporttörvény módosítása azt a jelenlegi helyzetet kívánja megváltoztatni, amelyben a sportolók csak profi sportra vonatkozó szerződés alapján végezhetnek függő munkát egy sportklubban, olyan helyzetre, amelyben gyakorlatilag bármilyen szerződést meg lehet kötni a klub között. és a sportoló, akkor mindez erősíti a jogbiztonságot.
A szerződéses szabadság ezzel nyilvánvalóan megerősíthető, de ahhoz, hogy erről beszélhessünk, a kapcsolatok résztvevőinek gyakorlatilag (és nem csak deklaratív módon) egyenlőnek kell lenniük egymással. Nem titok, hogy a hokis és a klub közötti szerződések jelenleg nagyrészt a klub érdekeit szolgálják. Ugyanez lenne a helyzet a munkaügyi kapcsolatokban is, ha a Munka Törvénykönyve és annak viszonylag kötelező normái nem lennének jelen.
A Munka Törvénykönyve, valamint a munkavállaló és a munkáltató kötelező részvétele a társadalombiztosítási rendszerben kiegyenlíti a munkavállaló és a munkáltató közötti tényleges egyenlőtlenséget. Ha a Munka Törvénykönyve által a munkaadókra rótt kötelezettségeket a kisvállalkozók el tudják látni (vagy meg kell) teljesíteniük, akkor miért nem kell ezeket teljesíteniük a sportegyesületeknek? Mi különbözteti meg a helyzetüket? Amikor a munkajogban senkinek nem jut eszébe olyan érvet felvetni, hogy a Munka Törvénykönyve korlátozza a munkavállaló és a munkáltató közötti szerződéses szabadságot, miért vetődik fel ez az érv egy sportoló és egy sportklub kapcsolatában, amelynek megvan a sajátossága, de nagyrészt megegyezik a klasszikus munkaviszonnyal?
Ezekkel az érvekkel az SZĽH teljesen a céltól eltér. Ha ennyire hevesen akarná megvédeni a klubok gazdasági érdekeit, akkor sokkal jobban járnék, ha ezt az ún. szuper levonás azoknak a vállalkozóknak, akik a sporttörvény alapján szponzori megállapodást kötnek, vagy - ami még jobb - vitát indítanak a munkaerő adóterheinek csökkentéséről Szlovákiában. Nagyon szeretnék egy ilyen módon megfogalmazott véleményt aláírni.
Ugyanakkor megértem a jégkorongklubok gazdasági érdekeit, de a törvények betartásának több éves vonakodása (a pozitív eltérés szigeteinek, mint Kassa és Slovan tiszteletére) véleményem szerint meghaladta az ésszerű határokat és elérte a nemi erőszak szintje. Az egyetlen ilyen fenntartható érvet a függő munka fogalmának a sportkapcsolatokban történő értelmezéséről időközben több munkaügyi felügyelőség és bíróság lesöpörte az asztalról, amelynek eredményeként az egyes szervezetek gyakran abszolút irracionális érvekhez folyamodnak a foglalkoztatás elkerülése érdekében szerződéseket a sportkörnyezetben. Sajnos erre példa az SZĽH véleménye.
Egyébként felhívom a figyelmet a Szlovák Labdarúgó Szövetség és a Ligaklubok (azaz profi futballklubok) szakszervezetének véleményére is erről a javaslatról. Nem arról van szó, hogy ezek az entitások kifejezik egyet nem értésüket a szóban forgó módosítással (amellyel azonosítom). Főleg az érvelés mélységét, terjedelmét és minőségét emelem ki, amely éjjel-nappal az SZĽH véleményéhez képest.
Hajlamos vagyok főleg az SFZ-szel együttműködő jogi közösség minőségével magyarázni. Csak a felületes pillantás a különféle szakbizottságok összetételére azt mutatja, hogy a labdarúgó szövetségben számos olyan jogképesség van, amely régóta foglalkozik a sportjog témájával a gyakorlatban vagy az egyetemen (Svák Prof., Gábriš és Dr. Čollák Poruban vagy Mihál). Ilyen személyek hiányoznak a jégkorong szövetségből, és bátran merem állítani, hogy az a tény, hogy minden korábbi jogi gyakorlat nélkül magas pozíciót töltenem be az SZĽH fegyelmi bizottságában,…
Politikai visszaélés veszélye
Nem hiszem, hogy fantáziálnék, ha aggodalmamat fejezem ki amiatt, hogy ennek a javaslatnak a támogatásának kifejezése visszaélhet a következő választási kampányban. A szóban forgó sporttörvény módosítása két FÁK-képviselői parlamenti javaslat, és egyfajta "törvénycsomag" része, amelyet a FÁK elnöke szerint pártja a választásokra akar szorítani.
Ezek a törvények a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának plenáris ülésére lépnek be, mivel olyan parlamenti javaslatok, amelyeknek nem kell tárcaközi kommentárokon keresztülmenniük, kétes minőségűek, és nem előzik meg a szakmai nyilvánossággal folytatott megbeszélések, nem az általános nyilvános. Röviden, a politikai marketingről és az egyik párt választási kampányáról van szó, amely a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsába választás küszöbén áll.
Ezért szomorúnak tartom, hogy az SZĽH támogatásával muníciót adott ennek a pártnak, és egyáltalán nem lepne meg, ha a Szlovák Nemzeti Párt is hivatkozna az SZĽH támogatására a választási kampányban. Annál abszurdabbnak tűnik számomra, hogy 2019 májusában az egyesület "lehajtotta a fülét" a rajtuk szereplő válogatott mezek és logók esetében, valamint a politikai szűk keresztmetszetek megszüntetése és a jégkorong politizálásának elkerülése érdekében visszavonult marketing ambícióitól és a válogatott mezeken tért vissza a nemzeti emblémához. Hat hónappal később az SZĽH de facto maga is aktívan belevágott a politikai harcba ezzel a véleménnyel, aminek következtében a nevét a közeljövőben kellemetlenül visszaélhetik.
Véleményforgalom négy év alatt
Hadd emlékeztessek még egy tényre. 2015-ben a tíz legnagyobb szakszervezet támogatta a készülő sporttörvényt. Akkor már egyértelmű volt, hogy a sporttörvény szerint a hivatásos sportolóknak munkaszerződéseket kell kötniük klubjaikkal, mivel ez volt a törvénytervezet egyik alappillére.
Most, négy évvel később, az unió megfordította az élét, és támogatja a sporttörvény módosítását, amely vakmerően támadja ezt az oszlopot. Természetesen 2015 áprilisa óta meglehetősen alapvető személyi változások történtek az unió vezetésében. Ha azonban ez a véleményváltás ezen személyi változások eredménye, akkor nagy elégedetlenségemet kell kifejeznem a Szlovák Jégkorong Szövetség irányával kapcsolatban.
Még a sportról szóló törvényt is elolvasták?
Összegzésképpen nem teszek még egy megjegyzést. Tudják-e a módosítás készítői és támogatói, hogy a végén teljesen fogatlan lehet? Hivatkozom a 102. § (4) bekezdésének rendelkezésére. A sporttörvény 4. cikke, amelyet ez a módosítás nem feltétlenül érint ...