Könyv péntek Ólaf lánya mesét írt a hím család rózsáiról. Az autentikus izlandi kultúra ismét megerősítette magas színvonalát.

csak

2014. március 20., 18:16 Daniel Hevier

Könyv péntek

Olaf lánya mesét írt a férfi nemű rózsákról. Az autentikus izlandi kultúra ismét megerősítette magas színvonalát.

A makacs izlandi kultúra annyira hiteles, hogy az "izlandi" jelző a minőség szinonimájává vált. Ennek az állításnak a megerősítése az Iva Ólafsdóttirova Ratolesť (Slovart) Audur című regénye is. Keveri az anyagszerűséget, a bizonyos naivitást, az érzelmeket, a minimalizmust, a skandináv rejtélyérzetet, a humort, az abszurditást, a divatirányzatok tudatlanságát.

Ennek a kétoldalas könyvnek a cselekménye egyszerű: egy alig felnőtt fiú, néha Dabbi vagy Addi (Arnljótur Thórir), aki véletlenül apa lett, egy idegen országba megy, hogy felújítson egy kertet 200 féle rózsával egy rejtett kolostorban. . Magával viszi a 201. nyolcszirmú rózsát, amelynek töv nélküli töve van. Otthon hagyja öreg apját, aki "még nyakkendő nélkül sem menne a garázsba", és szellemileg retardált testvérét. Lelkiismeret-furdalás nélkül búcsúzik Izlandtól: "Ez az ország kétségkívül elképesztően szép, de mégis a postabélyegeken tűnik ki a legjobban."

Az első 80 oldal az ottani beavatási útjáról szól, ahol új emberekkel és régi emlékekkel találkozik. Távolról kommunikál apjával ("mielőtt eljön a tavasz, százhúsz nyomáshullámmal alul éli túl az országot, és apja valószínűleg mindenkiről mesélni fog nekem"), amíg a célegyenesbe nem kerül.

Csalódni fog az az olvasó, aki a világ végén található titokzatos kolostor rejtélyes történetére vár. A szerző csak húsz oldalt szentelt ennek a lehetőségnek, és furcsább anyagot kínált nekünk - a "rózsás fiú" mögött, ahogy a helyiek hívják, a lánya anyja jön a gyermekkel. És végül otthagyja őket (ideiglenesen? Örökké?), És az ember vállára hagyja "ágát".

Mindkét motívumot olvastuk már - Umberto Eco a kolostorokkal foglalkozik, Corman pedig a gyermekét elhagyó anyát Kramer és Kramer között ábrázolta. Ólafsdóttir megvetette elsőszámú sikerét. Több mint lenyűgöző díszlet, érdeklődik az idegennel rendelkező szeretteik vagy a hozzájuk közel álló idegenek közötti kapcsolatok finom dallama iránt.
Házasságukat egy helyi szerzetes a következőképpen kommentálja: "Először gyermek született tőled, és most megismerkedtek." És a főszereplő az együttéléstől való félelmet a következő szavakkal fejezi ki:

Végül is ez a regény a növények varázslatos világáról, és az idegenek közötti kommunikációról, valamint a testiségről és a misztériumokról, Istenről és az emberiségről, valamint a szeretetről és az ettől való félelemről, valamint a halálról és az öregedésről is szól., álmok és történetek. Elképesztő próza, mert egy eksztatikus ritmus vibrál egy feltűnő felület alatt. Tényleg úgy, mint Gudmund lányának, azaz Björk dalainak, hogy visszatérjen Izlandra.

Örvendetes, hogy közvetlen izlandi fordítással rendelkezünk Zuzana Stankovitsova fordításával. És ez nagyon jó fordítási és szerkesztési teljesítmény.