Ez egy viszonylag gyakori probléma, amely a gyermek előrehaladtával zavarja a szülőket és magukat a gyerekeket is. A kisebbek rájönnek, hogy bosszúságot okoznak szüleiknek, de csak idősebb korban, talán amikor maguk kezdik el az iskolát, ez zavarni kezdi őket, szégyellni kezdik osztálytársaikat, és a társadalomtól elszakadva tartják magukat és problémájukat titkos és meg akar szabadulni tőle. Nem vesznek részt iskolai kirándulásokon, iskolai természetben, nyaraláson, ami társadalmi elszigeteltségükhöz vezet, különféle pszichológiai következményekkel jár. Sokszor a szülők nem bíznak az egészségügyi szakemberekben, de hatékony eljárásokat keresnek barátaik és ismerőseik körében, és ezek nem mindig lehetnek helyesek. A problémát hibájuknak vagy büntetésüknek tartják, és gyakran rosszul viszonyulnak a gyermekhez, ami súlyosbítja a problémát.

antienuretikus kezelés


Megkülönböztetünk nappali és éjszakai vizeletet. A napi vizelés neurológiai vagy urológiai probléma következménye lehet, amely megköveteli ezen szakemberek bevonását. Az éjszakai vizelést elsősorban és másodlagosnak ismerjük fel. Érdeklődésünk az ún elsődleges éjszakai vizeletürítés (PNE), amelynek meghatározása az 5 évesnél idősebb gyermeknél a születés óta folyamatosan fennálló akaratlan vizeletszivárgás, amelyben a rendellenesség szerves alapjai hiányoznak. A szerves bázis főleg az uropoeticus traktus veleszületett rendellenességei, amelyeket alap vizeletvizsgálattal és ultrahangvizsgálattal kell kizárni.

Pszichológiai tényezők, mint például a stressz, szintén okozhatják az éjszakai enurézist (másodlagos enurézist). Az a tény, hogy az elsődleges éjszakai enurézis, ha a születés után átmeneti aszályos időszak következik be, nem haladja meg a 6 hónapot, ami elősegíti ezt. Pszichológiai okokból történő másodlagos vizelés esetén a vizelés hirtelen bármely életkorban bekövetkezhet egy stresszes esemény után.


A PEN okainak sokasága a segítő gyermek terápiás megközelítésének sokféleségéhez vezet. Ennek alapja az antienuretikus kezelés betartása, amely az esti folyadékbevitel korlátozásából áll. Elegendő mennyiségű folyadékot kell a napi, a reggeli és a kora délutáni időszakra átvinni. A vizelet lefekvés előtt egy másik fontos szabály. Fontos a húgyhólyag-záróizmok gyakorlása, amelyet napközben szakaszos vizeléssel érünk el. Az ébredés kérdésében megoszlik a vélemény, ha a gyermek nem ébred fel teljesen, és egyedül megy WC-re, akkor érzése a az ágy és a WC-k nem különböznek egymástól, így kb. 2 órával az elalvás után a teljes felépülésig. Sok szülő éjszaka többször is többször felébreszti a gyereket, sőt vannak olyanok is, akik éjszakára pelenkát adnak egy iskolás korú gyermeknek, így csak a vizelés fenntartását támogatják.


Fontos, hogy a vizelés vizualizációját a naptárba rajzolják, például napraforgó száraz éjszakán, és különösképpen dicséretet mondanak azért, ha a gyermekkel kötött személyes megállapodás szerint egymás után több napot is elérnek. A gyereket semmi esetre sem szabad büntetni vizeletért, hanem próbálja meg felhasználni dicséretét az önbizalma és az érzés, hogy képes kezelni a problémát.


Az enuretikus riasztás szintén a teljes ébredés elvén alapszik, amely még nem túl elterjedt, bár egyes esetekben sikereket jegyeztek fel vele.
A kevésbé sikeres módszerek, amelyeket a kétségbeesett szülők keresnek, a hipnózis vagy az akupunktúra.


Ha az antienuretikus kezelés sikertelen, gyógyszeres kezelés lehetséges. A múltban népszerûen használt, alvást befolyásoló gyógyszereket elvetik.


Az antidiuretikus hormon éjszakai beadása sikeresnek bizonyult, de az adagot titrálni kell, orvosi felügyelet mellett kell kezelni és elegendő ideig kell beadni.


A sikeres vizelés fontos a gyermek optimális személyes fejlődése szempontjából, hogy társai és szerettei társaságába kerüljön.