• Bevezetés
  • Az NŠC-ről
  • hírek
  • Sport
  • Diagnosztika
  • Oktatás
  • Iskolai sport
  • tájékoztatási rendszer

Az elmúlt három évben „Az anyagcsere-egészség és az izom szekréció profilja az aerobikban és az ellenállásban képzett elhízott prediabéteszes egyéneknél” című projektet tárgyalták meg, amelyet az Európai Alapítvány a Diabétesz Kutatásáért és a Lilly Kutatási Ösztöndíj Program anyagilag támogatott. Felelős kutatója MUDr. Barbara Ukropcova, PhD. a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Endokrinológiai Intézetéből. A képzési tanulmányokat a pozsonyi Comenius Egyetem Testnevelési és Sport Karán végezték doc. PaedDr. Kyselovicova Olga, PhD. Felelős voltam a funkcionális diagnosztika területéért és a doktoranduszok csapatával, Mgr. Michal Jeleň, Mgr. Zuzana Kováčiková, PhD., Mgr. Ollém Gábor, Mgr. Gabriela Štefániková és Mgr. Tomáš Vilman a neuromuszkuláris funkció paramétereinek mérését három hónapos erő és aerob edzés előtt és után végezte el olyan betegeknél, akiknél a cukorbetegség fokozott kockázata diagnosztizált.

Az edzésprogram hagyományos aerob és erőgyakorlatokból állt, amelyeket sportpályákon vagy fitneszközpontokban lehet elvégezni, külön edzőeszközök használata nélkül. A kutatás során az egyes képzési egységeket tapasztalt oktatók irányításával végezték. Az egyéneknek lehetőségük volt megismerkedni az edzésfejlesztés alapelveivel, valamint a fitneszeszközökön végzett gyakorlatok helyes technikájával. Az így megtervezett program célja az volt, hogy a kísérlet befejezése után is képesek legyenek az egyének folytassa a gyakorlatot esetleges szakértőkkel folytatott konzultációkkal. A tanulmány további értéke az átfogó diagnosztika volt, többnyire hordozható számítógéppel vezérelt diagnosztikai eszközökkel. A tesztek elemét úgy tervezték, hogy befogadja a neuromuszkuláris funkció számos paraméterében bekövetkezett változásokat.

Az erőnléti edzés után a felső végtagok izomteljesítménye 16% -kal, az alsó végtagoké pedig 10% -kal nőtt. Különösen az átlagos teljesítmény a próbapad koncentrikus fázisában nőtt mind ellenmozgással, mind anélkül 30 kg-nál (18,6%), 40 kg-nál (14,6%) és 50 kg-nál (13,1%), és ellenmozgás nélkül. 30 kg (19,6%) és 40 kg (13,9%) súlynál. Az ugrás magassága (12,8%), a maximális teljesítmény (10,1%) és a maximális sebesség (9,7%) az ellenmozgással történő ugrás során is nőtt, t. j. közvetlenül az alsó helyzet elérése után. Ezeknek a paramétereknek az értékei az ugrás során is nőttek ellenmozgás nélkül, azaz. j. az alsó helyzetben lévő pihenéstől, nevezetesen az ugrási magasságtól (11,8%), a maximális teljesítménytől (9,6%) és a maximális sebességtől (9,5%). Az emelkedési magasságból és az érintkezési időből számított reaktív erő indexben azonban nem találtunk jelentős változást, amikor egy felemelt padról ugrott. Sem a maximális izometrikus erő, sem az erőgradiens, amely jelzi az erő lehető legrövidebb idő alatt történő létrehozásának képességét, nem változott jelentősen. Az aerob edzésen átesett csoport az erő képességek egyik paraméterében sem javult.

Ezenkívül az erőnléti edzés után a törzs területén az izmok ereje is megnőtt, ami a 20 kg (14,3%), 30 kg (17,7%) súlyú holtverseny során az átlagos teljesítmény jelentős növekedésével dokumentálható. 40 kg (16,5%), 50 kg (14,5%) és 60 kg (14,3%). Érdekes módon az átlagos teljesítmény jelentősen megnőtt még a súlyoktól a talajtól az állig (teheremelés szimuláció) 30 kg (9,9%), 40 kg (10,1%) és 50 kg (8,2%) súlyokkal.

Ezzel egyidejűleg javult a törzs stabilitása, amely abban nyilvánult meg, hogy lerövidítette a test súlypontjának és idejének mozgási útját, hogy az egyes készülékek váratlan súlyfelszabadításával elérje maximális helyzetét a hátsó irányban. (17.3.) %, illetve 15,4%), és zárt (15,0%, illetve 13,2%). Hasonlóképpen lerövidült a test súlypontjának teljes mozgási útja, valamint a maximális helyzetének elérésének teljes ideje elöl és hátul egyaránt nyitott szemmel álló fékpadon elhelyezett habpárnán álló elülső és hátsó irányban (18,1% és 12,2%) zárva volt (16,3% és 11,7%). Ezekben a paraméterekben azonban jelentős változásokat nem tapasztaltak kevésbé igényes egyensúlyi körülmények között, nyitott és csukott szemmel állva egy fékpadon. Az aerob edzés után a törzs stabilitásának egyik monitorozott paraméterében sem történt jelentős változás.

Az erőnléti edzés után az egyik lábon állás stabilitása is javult, ami a test súlypontjának mozgássebességének (19,1%) és az antero-posterior irányú út hosszának jelentős csökkenésében mutatkozott meg (29,3 %). A habparancson nyitott és csukott szemmel állva regisztrált másik paraméter értéke jelentősen csökkent mind az erő (10,9%, illetve 18,2%), mind az aerob edzés után (10,3% és 16,5%).) Egy edzés után sem voltak azonban jelentős változások a statikus egyensúlyban, azaz. j. kinyitott és csukott szemmel egy próbapadon állva. Érdekes, hogy az erőnléti edzés után a test súlypontjának antero-posterior irányú mozgásának vizuális visszacsatolásos szabályozásának pontossága is javult (14,7%), de nem medio-laterális irányban.

Végül, de nem utolsósorban az aerob és az erőnléti edzés után jelentősen megnőtt a spontán cselekvés aránya (9, illetve 7,6%), a vizuális ingerekre adott válaszként (8, illetve 7%), valamint csukott szemmel (7%, illetve 7%)., 6%, illetve 5,9%). Ugyanakkor a test súlypontjának medio-laterális irányú mozgási útjának hossza visszalépéssel (21,4%), spontán lépéssel (18,6%), a vizuális ingerre adott válasz ( 18,4%) és csukott szemmel (15%), de csak erősítő edzés után. A lépés során regisztrált egyéb egyensúlyi paraméterek egyik edzés után sem változtak jelentősen. Az aerob edzés után azonban jelentős növekedést tapasztaltak az alsó végtagok mozgásának számában (7,5%) és gyakoriságában (4,6%), valamint a nem porózus fázis idejének csökkenésével (8,3%). Az erőedzés után ezekben a paraméterekben nem figyeltek meg jelentős változásokat.

Az ebben a tanulmányban használt diagnosztikai eszközöket a túlsúlyos és elhízott egyének aerob és erős edzése utáni neuromuszkuláris teljesítmény változásainak értékelésére MUDr professzor fejlesztette ki. Dušan Hamar, PhD. és kollégái. A kutatás eredményei alapján kifejezetten a túlsúlyos emberek számára fejlesztettek ki egy tesztelemet, ill. elhízottság. Olyan paramétereket azonosítottak, amelyek lehetővé teszik a különböző teljesítményű egyének megkülönböztetését, és kellően érzékenyek ahhoz, hogy befolyásolják a neuromuszkuláris funkció változásait az edzésprogramok során. Az egyes paraméterek növekményei, különösen az erőnléti edzés után, nagy változékonyságot mutattak, ami egyszerűen azt jelenti, hogy az egyének másképp reagáltak az edzés terhelésére. Az adaptív változásokat ezért egyedileg kell értékelni a kiindulási és az egyénen belüli változékonyság szempontjából.

Professzor MUDr. Dušan Hamar, PhD., A Szlovák Sportorvosi Társaság volt hosszú távú elnöke, a betegségek és sérülések megelőzésében folytatott erőgyakorlatok lelkes népszerűsítője is. Ezért kikértük véleményét a túlsúlyos, elhízásra hajlamos és a cukorbetegség kialakulásának fokozott kockázatával küzdő emberek aerob és erősítő edzéséről.

Az olyan állóképességi gyakorlatokat, mint a gyaloglás, a futás, az úszás, a kerékpározás, a sífutás és más, hagyományosan a megelőző orvoslás eszközeként hangsúlyozták. Az erőgyakorlatokat nem csak nem ajánlották, hanem kifejezetten tiltották is. Az elmúlt két évtizedben azonban meggyőző bizonyítékok gyűltek össze arról, hogy az erőnléti edzés "betiltása" számos jótékony hatással "rövidíti" a fizikailag aktív embereket, amelyek közül sok, különösen az izomerő és az aktív testtömeg javítása, csak erő.képzés. Ezenkívül bebizonyosodott, hogy az erőnléti edzés nem kockázatosabb, mint az aerob tevékenység, ha helyesen végezzük. Az aerob tevékenységekkel való kombinációjuk, amely kompenzálja az erőedzés során elért viszonylag alacsony energiafelhasználást, a legalkalmasabbnak tűnik. E két különböző tevékenység jótékony hatása nemcsak összefoglal, de sok szempontból még erősödik is. Rendszeres megvalósításuk nem csak csökkentheti a betegségek kockázatát, hozzájárulhat a kezelésükhöz és meghosszabbíthatja az életet, de különösen javíthatja annak minőségét.

edzés

Kutatócsoport, amely túlsúlyos és elhízott egyéneknél az aerob és erőedzés után neuromuszkuláris teljesítményt diagnosztizált (balról: Mgr. Tomáš Vilman, Ph.D., Mgr. Ollé Gábor, Ph.D., José M. Muyor Ph.D., MSc, Prof. Erika Zemková, Ph.D., Michal Jeleň, Ph.D., Gabriela Štefániková, Ph.D.)


Megjelenés dátuma: 2016. február