Magazin

képessége

Ez a génjeinkbe írt keményítők megemésztésének képessége?

Vannak, akik hajlamosak azzal érvelni, hogy a keményítő és más szénhidrátok fogyasztása elhízik. Ez igaz ?

Vannak, akik hajlamosak azzal érvelni, hogy a keményítő és más szénhidrátok fogyasztása elhízik. Ez egy másik kérdés, amely nem látható fekete-fehérben? A keményítőtartalmú élelmiszerek fogyasztása a mezőgazdasági közösségekre jellemző. A keményítő egy C6H10O5 kémiai képletű poliszacharid. Két különböző poliszacharidból áll, amilózból és amilopektinből. A keményítő anyagcseréjéért felelős enzimet amiláznak hívják. Ez az enzim hidrolizálja a keményítőt. Néhány tanulmány megerősíti a nyál amiláz gén (AMY1) és a szérum amiláz szint közötti összefüggést. Hasonló összefüggés található az AMY2-vel. A nyál amilázt az AMY1A, AMY1B és AMY1C három gén kódolja, amelyeket együttesen AMY1-nek nevezünk. Kimutatták, hogy a nyálmirigyek és a hasnyálmirigy hasonló hatással vannak a teljes szérum amilázszintre. Az AMY1 gén diploid kópiaszáma 1 és 15 között mozog (Mandel 2012). Nakajima et al. (2011) rámutatott, hogy alacsony szérum amilázszint fordulhat elő cukorbetegségben és metabolikus szindrómában szenvedő betegeknél. A gének számának különbsége érdekes kérdés, és ismét rámutat mindannyiunk sokféleségére és egyediségére. Ugyanakkor ugyanakkor rámutat egyes nemzetek eltérő genetikai alapjaira.

Perry és mtsai. (2007) megállapította, hogy az AMY1 diploid kópiaszáma magasabb azokban a populációkban, amelyek viszonylag magasabb keményítőbevitellel táplálkoznak. Ennek a génnek a változékonysága jelezheti az evolúció képességét, ill. a keményítőfogyasztáshoz való alkalmazkodás képessége. Az evolúció jobb megértése érdekében Perry megvizsgálta az AMY1 példányszámát csimpánzokban és bonobókban (Pan troglodytes, Pan paniscus). A csimpánzoknak csak 2 diploid másolata volt az AMY1-ből az emberhez képest. Perry és mtsai. arra a következtetésre jutott, hogy a csimpánzok háromszor kevesebb génnel rendelkeznek, mint az emberek. A csimpánzokkal való összehasonlítás különbséget mutat két állatfaj és nemcsak a fajok, hanem a nemzetek között is. Perry szerint az emberi AMY1 gén variációinak kópiaszáma összhangban áll az emberi táplálkozás történetével, amely a természetes szelekció és az adott körülményekhez való evolúciós alkalmazkodás képessége alá tartozik. Hasonló példaként figyelembe vehetjük pl. laktáz perzisztencia, ill. a laktóz emésztésének képessége.

Nakajim (2016) szerint az alacsony szérum amiláz olyan kóros állapotok gyakori része, mint az elhízás, a diabetes mellitus, a metabolikus szindróma, ill. a metabolikus szindrómához kapcsolódó egyéb kísérő betegségek. Nakajima az első vizsgálatban 2425 alany, a másodikban 571. vizsgálatot végzett.Az alacsony szérum amilázszint, amelyet ≤57 NE/L-nek definiált, szignifikánsan összefüggésben volt a metabolikus szindrómával, a diabetes mellitusszal (főként a 2-es típusú cukorbetegséggel) és a magasabb BMI-értékekkel. Kondo és mtsai. (1998) rámutatott az alacsonyabb szérum amiláz- és tripszinszintre az elhízott, 19-22 éves embereknél, a sovány egyedekhez képest. A lipázszint mindkét csoportban hasonló volt. Muneyuki és mtsai. (2012) tesztelte az inzulinérzékenység és az alacsony szérum amilázszint közötti összefüggést. 54 tünetmentes egyénnél mértek olyan értékeket, mint a szérum amiláz, a plazma inzulin, a leptin, a kardiovaszkuláris kockázatot. A BMI-index és a glükóz a 75-ös glükóz beadása után 120 perccel magasabb volt azoknál az egyéneknél, akiknél alacsonyabb a szérum amilázszint. A szerzők arról számolnak be, hogy az alacsony szérum amilázszint a csökkent bazális metabolizmushoz és az inzulin szekrécióhoz kapcsolódik.

A tanulmány érdekes módszertanát Mandel és Breslín (2012) készítette. A keményítőfogyasztás utáni étkezés utáni glükóz- és inzulinszint mérésére összpontosítottak. Az egészséges, nem elhízott embereket két csoportra osztották. Az egyik magas nyál amiláz aktivitással, a másik pedig alacsony nyál amiláz aktivitással rendelkezik. Mindkét csoportban egyenként 7 fő volt. A vizsgálatokhoz hidrolizált kukoricakeményítőt használtak. A szerzők szerint azoknak az embereknek, akiknek magasabb az AMY1 értéke, szignifikánsan alacsonyabb volt az étkezés utáni glükózérték 45, 60, 75 percnél, mint azoknál, akiknél alacsonyabb az AMY1. A glükóz fogyasztása után a vércukorszint ugyanaz volt. Ez a megfigyelés azt jelezheti, hogy a magasabb AMY1 kópiaszámú emberek jobban alkalmazkodhatnak a keményítőfogyasztáshoz, mint az alacsonyabb AMY1 számmal rendelkezők, és az alacsonyabb AMY1 számmal rendelkezőknél nagyobb lehet az inzulinrezisztencia és az ezzel járó társbetegségek kialakulásának kockázata. Mandelová ugyanakkor rámutatott a keményítőtartalmú ételek glikémiás indexértékeinek létrehozásának nehézségére, mivel a reakció több embernél eltérő lehet. Természetesen nagyobb kutatási mintára van szükség a kérdés komolyabb megértéséhez.

Mejia-Benitez és mtsai. (2015) 597 mexikói gyermeknél tesztelték az AMY1 variációk számát. Közülük 293 elhízott és 304 normál testsúlyú volt. A mexikói étrendben sok a keményítő, kukorica, búza és különféle bab formájában. A tortillák fogyasztása 325 g körül van (Mejía-Benítez 2015). A gyermekkori elhízás nagy probléma. A tanulmány szerzői szerint az elhízás prevalenciája Mexikóban 5 és 11 év között 34,4% (2012). A szerzők szoros összefüggést találtak az AMY1 példányszám és az elhízás kockázatának csökkenése között. A szerzők elhízásellenesnek nevezték a magas AMY1 számának hatását. Hasonló következtetésekre jutottak Viljakainen et al. (2015), aki 61 gyermekkori elhízásban szenvedő beteget tesztelt 71 nem elhízott gyermekből álló kontrollcsoporttal, de rámutatott a két nem közötti különbségek fontosságára is. Marcovecchio és mtsai. (2016) a gyermekek nagyobb mintáján, nevezetesen 744-en tesztelte a variációk számát. Ezúttal olasz gyerekeket teszteltek. Jelentősen magasabb BMI-t találtunk ismét az alacsonyabb AMY1-számmal rendelkező csoportban. Az előző vizsgálattal ellentétben ezt az összefüggést fiúknál találták meg.

Másrészt Usher és mtsai. nem erősítette meg az észt AMY1 variációk és a BMI összefüggését. Hasonló következtetésekre jutottak Yong és mtsai. (2016). Ismert cseh orvos MUDr. Nem használna alapvető információkat az inzulinérzékenység összefüggéséről és a metabolikus szindróma prevalenciájáról alacsony D-vitamin-szinttel és naphiányos populációkban (Spiro 2014). Természetes, hogy csak egy tényező nem felelős az elhízásért. Ezért az elhízást és más betegségeket általában multifaktoriálisnak nevezik. Ez azt jelenti, hogy több tényezőjük van a megjelenéshez. Ezért egy gén hibáztatása nem helyes, de abból a szempontból látni kell, hogy ez az elhízás című nagy könyv egyik lényeges része, az alfejezet individualitásával. További előadásokat kaphat az anyagcsere témájáról glükóz tolerancia rendellenességekben a MUDr-től. Az itató itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=mlUKiuEwppU, MUDr. Szabók itt https://www.youtube.com/watch?v=1tySaBzqDgk&t=103s és Mgr-től. Vyjidaka tu https://www.youtube.com/watch?v=yV_MH20oz4I

Az amilázszekréció befolyásolásának másik lehetséges módja az egyik legtermészetesebb terápia, nevezetesen a mozgásterápia. Az amiláz-szekréciót a szimpatikus idegrendszer befolyásolja, amelyet a testmozgás pozitívan befolyásolhat. Kivlighan és Granger átlagosan 152% -os nyálamiláz növekedést figyeltek meg 42 alanyban az ergométer terhelésére reagálva, és megítélték. hogy a nyál amiláza megnövekszik a fizikai stressz hatására.

Falch Mario és mtsai. 2004 A nyálamiláz gén alacsony példányszáma hajlamosít az elhízásra doi: 10.1038/ng.2939

Mejía-Benítez et al. A nyálamiláz AMY1 gén nagyszámú példányának jótékony hatása a mexikói gyermekek elhízási kockázatára. doi: 10.1007/s00125-014-3441-3. Epub 2014, november 14.

Marcovecchio és mtsai. (2016) Az AMY1 alacsony génszám-száma a megnövekedett testtömeg-indexhez kapcsolódik a Prepubertal Boys doi-ban: 10.1371/journal.pone.0154961

Nakajima, K. és mtsai. Alacsony szérum amiláz metabolikus szindrómával és cukorbetegséggel összefüggésben: közösségi alapú vizsgálat. Cardiovasc. Diabetol. 10., 34. (2011).

Mandel, A.L. & Breslin, P.A. A magas endogén nyálamiláz aktivitás javuló glikémiás homeosztázissal jár együtt a keményítő bevitele után felnőtteknél. J. Nutr. 142, 853–858 (2012)

Rukh G és mtsai. A diétás keményítőbevitel módosítja a nyálamiláz gén kópiaszám-változása és a BMI közötti kapcsolatot. doi: 10.3945/ajcn.116.149831

Perry, G.H. et al. Diéta és az emberi amiláz gén kópiaszám-változásának alakulása. Nat. Közönséges petymeg. 39, 1256–1260 (2007).

Spiro A., Buttriss JL, D-vitamin: Áttekintés a D-vitamin státusszal Európában

Viljakainen et al. Az AMY1-lokusz 2015-ös alacsony példányszámát a korai kezdetű női elhízáshoz társítják Finnországban https://doi.org/10.1371/journal.pone.0131883

Yong ET AL. Az AMY1 2016-os komplex példányszám-variációja nem társul az elhízással két kelet-ázsiai kohortban. doi: 10.1002/humu.22996

Usher és mtsai. Az emberi amiláz lokusz 2015-ös szerkezeti formái és kapcsolataik SNP-kkel, haplotípusokkal és elhízással doi: