Az óvodás kor kihívást jelentő időszak, egy gyermek hároméves korában lép be az óvodába, hat évesen pedig az iskolába. A felső határt valójában egy általános iskolába vagy egy speciális iskolába történő belépés adja. Ennek az időszaknak a végén a gyermek képes egy másik gyermekcsoportban edzeni. Az időszak alatt a csoportok kizárólag a játék során alakulnak ki.
Ezt az időszakot jellemzi, hogy a gyermek gazdag szubjektív tükröződést tapasztal a valóságban.
Mik az ötletek, a fantázia.

fantázia

A KÉPZELETEK olyan tárgyak és jelenségek szemléltető képei, amelyeket pillanatnyilag nem érzékelünk, ill,
amelyet még ilyen formában sem vettünk észre.
1.) memória - közel az eredeti élményhez
2.) fantázia - eredeti tapasztalatok átdolgozása
a) valami új megalkotása/létrehozása/létrehozása
b) rekonstrukció - ezek olyan szóbeli leírás alapján felmerülő ötletek,
grafikus vagy szimbolikus ábrázolás
FANTÁZIA
A fantázia szó a görög fantazmából (vagy phasmából) származik, ami megjelenést, képet jelent; a képzelet szó. A fantázia pszichés funkció. Már az emberiség eredetétől kezdve kíséri az emberi gondolkodást. Hölderlin költő azt mondta, hogy "az ember isten, amikor álmodik, és koldus, amikor gondolkodik". S. L. Rubinštejn úgy jellemzi, hogy "eltérés a múlt valóságától", az adott átalakulása és új képek létrehozása ezen az alapon ". Ph. Szerint. Lersch fantáziája akkor kezdődik, amikor azt mondjuk valakinek, hogy beszélve mondja ki véleményét egy olyan tárgyról, amelyet soha nem látott. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a fantázia egyfajta képzelet, ez egy hajlam és egy olyan folyamat, amelyet nehéz megkülönböztetni az ábrázolás folyamatától.

A gondolkodás terén elért haladás egyértelműen tükröződik a gyermekek kérdéseiben. Erre az időszakra jellemző kérdés, hogy MIÉRT? és az AKO?, amelyek embrionális vizsgálati állapotot tartalmaznak a dolgok elkészítésének okára és módjára vonatkozóan. Különösen egy ötéves gyermek tele van ilyen kérdésekkel. Egy négyéves gyermek megkérdezi, hogy ki készíti el a liba csőrét, nyelvét, és ki ragadja meg a liba ajkait. A negyedik életév végén a gyermek megkérdezi, hogy nehéz-e elkészíteni egy tálalót, kulcsot, egy könyvet és egy koporsót is. Május 4. évben: „Miért vörös és fekete az eper? Ki festette őket? ”Az ötödik év végén a gyerekeket egy alkímiai probléma érdekli (hogyan készül az arany?).
A gyermek gondolkodása nagyon furcsa. A gyermek valahogy már egyénként ismeri külső környezetét, és osztályozni is kezdi őket, de még nem érti a jelenségek és az emberek kapcsolatát. Ezért az egész fizikai és társadalmi környező világ tele van hiányosságokkal, a gyermek élénkíti, kiegészíti, szubjektíven, egocentrikusan és fantasztikusan kontextusba helyezi. Ebből következik, hogy a gyermek számára a valóság a fantázia vetülete vagy az érzékek bizonyossága.

Az óvodás kor elején járó gyerekek nem képesek egyszerre megvalósítani két dolog munkáját. Csak a tevékenység gyakorlati eredményét tudják elkülöníteni. Csak a tevékenységek külön elemzése ad képet a gyermekről arról, hogy mit csinálnak az egyes eszközök. (Például mit csinál az olló.) Ha a gyermeknek meg kell mutatnia, hogyan kell levágni, szétteríteni és összehúzni a mutató- és középső ujját (középső ujját), az azt jelenti, hogy utánozza maga az eszköz működését.
Az a tény, hogy a képzelet az óvodás korban kialakul, abban is nyilvánvaló, hogy a gyermek nem csak véletlenszerű helyzetekből és kísérletezésből kezd el játékokat alkotni, mint ahogyan ez egy kisgyermeknél történt, hanem ezek elsősorban olyan játékok, amelyeket elkezd megtervezni. Egy négyéves gyermek képes összehasonlítani a dolgokat, hogy megértsék, mi a közös bennük (ha van doboza és húrja, akkor autót is készíthet belőle). A három és hat év közötti gyermekek számára a legfontosabb játék az élet komolysága, amellyel a gyerekek játszanak. Ennek eredményeként a gyerekek nem tesznek különbséget a játék és a munka között. Gyakran az a benyomásunk, hogy nem játszanak, hanem dolgoznak. Három évnél fiatalabb, de sokkal kisebb intenzitású gyermekeknél megfigyelhetünk hasonló tulajdonságokat. Így a 3-6 éves gyermekek fő foglalkozása a játék. Ezért ezt az időszakot joggal nevezik a játék korának. Legalább röviden határozzuk meg a játék fogalmát.

Maga a játék lényege meghatározható a reflexek spontán, spontán alávetése különféle ingereknek. A gyermekek játékai ebben az időszakban a kísérletezés során zajlanak, amelyet fokozatosan hoznak létre és ismételnek meg. Larguier des Bancels ezt a tulajdonságot általánosította azzal a kijelentéssel: "A gyermekjáték ismétlés", amely az ösztönök előzetes gyakorlását teszi lehetővé.
A fantasztikus gondolkodás a játékban és a mese hobbijában reakció a szakadékra azokban a helyzetekben, amelyekben a gyermek él, és amelyeket kombinál a megszemélyesítéssel, a fikcióval és más eszközökkel. A gyermekjátékot és a mesét az egymás mellé kerülő, egyénileg könnyen átalakuló és más fikciókká váló élmények szabad rendezése jellemzi. Az álomnak ugyanaz a jellemzője, amely nem olyan távoli a valóságtól egy gyermeknél, mint a felnőtteknél. Tartalma és technikai fejlettsége meglehetősen megegyezik a nézéssel, játékkal teli játékban és a mese-mítoszban való elmélyüléskor.

Az álom reakció a megélt eseményekre. Vagy szomatikus ingert (hidegség, szomjúság, éhség) vagy pszichés ingert (vágy, félelem, elégedetlenség) alakít át egymással nem összefüggő képsorokba, amelyek elképesztő sebességgel követik egymást, ha az a tény, hogy az álom általában csak kb. egy perc, amelyben a bonyolult események sűrűsödnek. Változatosabb környezet, nagyobb társadalmi kapcsolat és fejlettebb psziché tükröződik a három-hat éves gyermekek álmaiban is. A gyermekek álmainak tanulmányozása azonban nagyon nehéz, mert a gyermek által kidolgozott álom csak az ő konfabulációja lehet. Mindazonáltal Zigmund Freud szerint az álomképek közvetlenek és érthetőek.

A gondolkodás általános jellege Stocklik szubjektív vetületének leírására emlékeztet, mert a belső törvényekből, a belső logikából fakad, és csak akkor telíti az anyagot, ha az affektív emlékezés pozitív. Ez intuitív és fantasztikus természetet is eredményez.
Ennek az időszaknak a végén (hatéves gyerekek) még mindig csak a játék a játék, amely egyben az önképzés eszköze is. Ehhez kapcsolódik a mesék iránti érdeklődés. Az esztétikai érzés informálisan szubjektív. A rajz sematikus, ideográfiai jellegű, számos további részlettel jelöli, hogy a gyermek mit gondol a tárgyakról és mit tud. Az erkölcsi érzés kezd felébredni. A gyermek nagyjából tudja, mit szabad és mit nem. Kezd bűntudatot érezni, és a büntetést igazságos megtorlásnak tekinti. Megszületik a lelkiismeret.
Egy hároméves gyerek személy volt, a hatéves már karakter.