Olvassa el Radovan Holub publicista, a Világok között című film megfigyeléseit a németországi Berlini Filmfesztiválról.

között című film

Elmúltak azok az idők, amikor a fesztiválfilmek tele voltak versekkel, gyengédséggel és gyönyörködtek a lélekben. Az idei Berlinale egyre több filmet hoz a pénzügyi válságról, az egyszerű emberek nehéz életéről és a civilizált világról. Az egyik legjelentősebb hozzájárulás ehhez a témához az osztrák rendező, forgatókönyvíró és producer, Feo Aladag, a világok között nagyon jó versenyfilmje. Aladag Berlinben él, ami egyáltalán megkönnyítette a film jóváhagyását.

Így kezdődött: Öt évvel ezelőtt egy igazgató meglátott egy fotót egy újságban egy német katonáról, aki harci helyzetben volt. A kép Afganisztánból származik. És lassan felmerült az ötlet, hogy jó lenne filmet készíteni arról, hogy pontosan mit csinálnak a német katonák Afganisztánban, miért olyan nehéz a küldetésük, és néha szinte értelmetlen, és ki az ellenségük. Minden nap olvasunk az afganisztáni háborúról, de nem tudjuk elképzelni, hogy mi is történik ott valójában. A film forgatókönyvét maga Aladag írta. A filmet ő maga is készítette, természetesen prominens német politikusok égisze alatt, akik tudták, hogy a film csak 2014 tavaszán kerül be a mozikba, abban az évben, amikor a német csapatok elkezdtek kivonulni Afganisztánból. Ezért olyan alkotásról lesz szó, amelyet politikailag a tiszteletükre épített emlékműként lehet felfogni.

Feo Aladag a Berlinale fesztiválon.

A filmet folyamatosan politikailag kellett szentesíteni a legmagasabb városokból, azaz a Honvédelmi, Külügyi és Belügyminisztériumból. A rendező Mazar-i-Sharif, Kabul és Kunduz területén szerzett tapasztalatokat. A forgatás a való életben zajlott, olyan helyeken, ahová a front ment, a tálibok által nemrégiben elhagyott falvakban. (A forgatás előtti és alatti hatalmas nehézségek miatt eddig minden film, amely Afganisztánról szól, Marokkóban készült. Kathryn Bigelow amerikai rendező híres iraki filmjét mindenütt a halál várja Jordániában. Fülöp-szigetek).

A 40 tagú német és 20 tagú afgán csapatok irányították a Bundeswehr parancsnokát. A katonák átadták a tapasztalatokat a Mazar-i-Sharif-i ISAF tábor színészeinek. Később a forgatócsoport a félig lerombolt Baba szultán faluba költözött, ahol gyakorlatilag az egész film játszódik. Az előkészületek több hónapot vettek igénybe, akárcsak a forgatás. A színészeknek pontosan tudniuk kellett, hogyan reagálnak a katonák, hogyan beszélgettek egymással, hogyan töltik szabadidejüket, hogyan szervezik a katonai műveleteket, vagy például milyen jeleket kommunikálnak a katonák akció közben. A színészek maguk viselték fegyvereiket, mert másképp nem lehetett forgatni a harcjeleneteket. Csak katonának kellett érezniük magukat.

Ronald Zehrfeld színész, aki a film főszerepét játssza, példaképeiként lépett fel. Zehrfeld tapasztalt harcos - televíziós sorozatokban már számos rendőrségi szerepet játszott. Az egyik sorozat 2011-ben még Adolf Grimm-díjat (a televíziós produkciók fő német díját is) kapott. A gyártásvezető volt hivatásos katona volt. A robbanásokat afgán szakemberek készítették elő, folyamatosan negyven fokos hőmérsékleten forgatták. Sem a helyiek, sem az afgán munkatársak azonban kezdetben nem értették, hogyan lehetséges, hogy egy nő legyen a főnök a hátsó részen, annak ellenére, hogy szőke haján fejkendőt viselt. A szabadtéri jelenetek nem voltak könnyűek, és meglepő módon talán a legnehezebb az utcai helyzetek megörökítése, amelyekben burkolt afgán nők alakultak ki. A gyártásvezetőnek többször meg kellett nyugtatnia a helyiek körében kialakult viharos helyzetet. Szerencsére a helyi rendőrség a filmkészítők oldalán állt. A helyi saría vallásjogi hallgatók Kunduzban többször tiltakoztak a forgatás ellen.

Rendező a Világok között című film összes alkotójával.

A Világok között című film cselekménye a kunduzi repülőtéren kezdődik, ahová egy német egység érkezik katonai műveletre. Jesper hadnagy (Ronald Zehrfeld) vezényli őket, akinek testvére afganisztáni misszióban halt meg. Jesper még mindig új eseményre megy. Ezúttal egy általános műveletet terveznek a vezérkar részéről, amelynek célja a helyi mudzsahidák segítsége lesz, hogy megtisztítsa a falvakat a bányászott és letört út mentén a hegyek felé. A művelet során új utat kell építeni. Az egység egy helyi tanárt, Tarikát (Mohsin Ahmady) veszi fel fordítóként a pastu és az afgán nyelvjárásokból. Tarik nővére rokonai nemtetszésére tanul az egyetemen. Azt mondják, hogy egy nőnek nem kell tanulnia. A német katonák táborát szigorúan őrzik és borotvaszál veszi körül. Egy nap egy tehén belegabalyodik, és a németek lelövi, mert az állatot különben zavarná. Ez azonban feldühíti a kártérítést kérő helyi lakosokat. Ezt azonban a német vezérkar nem hagyja jóvá. Így jön az első szakadás a katonák és helyi segítőik között. A fő cselekményt azonban nem a harci akció, hanem az egyetemi hallgató nehéz helyzete idézi elő, aki bátyja távozása után egyedül marad Kunduz kis lakásában, és támadások célpontjává válik. Testvérét ortodox muszlimnak tekintik árulónak és munkatársnak.

A film megpróbálja megmutatni, milyen gyakran fordulnak elő félreértések a harci műveletek során, hogy a katonák maguk sem tudják, hogy ki a barátjuk, és ki az ellenség, a legtöbb helyi gyűlöli őket. A film a katonák félelmét mutatja be, olyan félelmet, amelyet közvetlenül le lehet vágni. És megmutatja a német bürokrácia árnyékos aspektusait is. Például egy barátságos halott afgánt 24 órán belül el kell temetni a muszlim szokások szerint, de a német vezérkar nem engedi. Tarika jellege teljesen valóságos: több száz helyi segéd helyzetéről van szó, akik nélkül a hadsereg nem nélkülözheti és Németországban még nem jogosult menedékjogra, míg a tálibokkal harcoló más országokban ezt a lehetőséget kapják. . A film egy olyan ország romjait mutatja, ahol nehéz lesz valamit felépíteni, az megosztott afgán lakosságot is. És ami a legfontosabb: ez egy olyan film, amely egészen világosan megmondja, mi fog történni ezután. "Van órád, de nekünk minden időnk van a világon" - mondja egy falusi lakó a német katonáknak. "Olyan sok hadsereg ment át itt, és mindannyiuknak újra el kellett menniük" - teszi hozzá.

A filmet vegyesen fogadták Berlinben, és megosztotta a nézőket. Néhány jelenet valóban az elviselhetőség határán áll. Más nézőknek nem tetszett, hogy a film nem a teljes komplexitásban mutatta be a háborút, hanem csak egy aprócska kivágást tett belőle. Marad az a negyvenkét éves rendező bátorsága, aki a világ első olyan filmeseként készített játékfilmet Afganisztánban, aki képes volt kockáztatni és teljesíteni álmát.

Berlinből Radovan Holub,
a szerző a pozsonyi IFF publicistája és program munkatársa