Az úszás a testnevelés egyik alapvető eszköze a rekreációs tevékenység és az egészségügyi hatás szempontjából. Különösen annak a higiénikus környezetnek a hatása miatt, amelyben zajlik, az úszási mozgás természete és hatása miatt a szervezetre. Jelentősen megnyilvánulnak azok a funkcionális változások, amelyek erősítik a fizikai erőnlétet és egészséget, mint a munkavégzés fontos tényezőit.
A fizikai aktivitás formájában történő úszás megfelel az aerob testgyakorlás domináns követelményeinek, és egyes esetekben kompenzálja más ciklusos gyakorlatok hiányosságait, pl. helyzetben, mozgás intenzitásában, környezetében.
A test vízszintes helyzete úszás közben és a gravitáció hatásának gyengülése nagyon pozitív hatással van a szív- és érrendszerre, amelyet segít a feszültség és az izomlazítás ritmikus váltakozása. Az úszási mozgások intenzíven támogatják a munka keringési légzőrendszerét, ciklikusságával, intenzitásával és a vízi környezettel való kapcsolatával. A mellkasra és a hasra gyakorolt víznyomás miatt az ilyen izomcsoportok részt vesznek a légzési mozgásokban is, amelyek passzívak, amikor száraz földön lélegeznek. Az úszás jótékonyan hat a csontok erősítésére is, segít kezelni a testi és szellemi feszültséget, pozitívan hat a mentális rendellenességekre, növeli a fizikai erőnlétet, hat a fogyásra, véd a túlsúly és a szívbetegségek ellen.
A ciklikus jellegű fizikai tevékenységek közül az úszás az egyik vezető hely. A legnagyobb aerob potenciál szempontjából az úszás az öt ciklikus jellegű fizikai tevékenység egyike: 1. sífutás, 2. úszás, 3. futás, 4. kerékpározás, 5. gyaloglás
Az úszás energiafogyasztása több tényezőtől függ: az úszás módjától, az úszás sebességétől, az úszó technikájától és edzésétől. Az egyes úszási módszerek energiafogyasztásának sorrendje, csúcsúszók értékelése alapján, azonos távolságra és ugyanabban az időben: 1. mell, 2. jel, 3. csokornyakkendő, 4. futópadon mászik.
A vízi környezetben végzett aerob edzés részeként a fitnesz úszás fontos helyet foglal el. Olyan fizikai tevékenységeken alapul, amelyek elég hosszú ideig stimulálják a szív és a tüdő aktivitását, hogy jótékony hatással legyenek a testre. Fő feladata az oxigén mennyiségének növelése, amelyet a test időegységenként elfogyaszthat, az ún aerob teljesítmény. A fitneszúszást a hosszú távolságok jellemzik, 20-60 perces időtartományban, egyenletes ütemben. A maximális jótékony hatások elérése érdekében az úszás során kellően magas pulzusfrekvenciát kell megfigyelni, amelyet a terhelés nagyságának alapvető mutatójának tekintenek. Dinamikája szerint meg lehet ítélni az úszás reakcióját a szervezetre. A fitnesz úszást az aerob zónában kell elvégezni - amelyben az úszó a szív- és érrendszeri túlterhelés nagyobb veszélye nélkül úszhat.
A szükséges heti úszási gyakoriság a testmozgás legalább három szakaszát képviseli, így a kellő aerob állóképesség fenntartható. Heti négy edzéssel akár jelentősen javíthatja az edzettségét. Az ingerek meghatározott frekvenciáin meg kell különböztetni az úszás kondicionálásának célját. Legyen szó a fizikai állapot fejlesztéséről és fenntartásáról - akkor heti három edzés gyakorisága elegendő lesz. Ha az úszásteljesítmény fejlesztéséről van szó a fizikai és szellemi fogyatékossággal élő veteránok teljesítményúszásában, hetente ötször vagy ennél tovább, akkor a motorikus képességek és a vízérzet fejlesztése szempontjából is fontos lesz.
Az úszás mellett különféle aerob tevékenységek végezhetők a vízben, különösen különféle gyakorlatok és mozgásos játékok. Különböző gyakorlatok végezhetők derékig tartó vízben, amely nem igényel különösebb úszási képességeket, ugyanakkor a vízi környezet pozitív hatásait is felhasználják. Mély vagy alacsony vízben szinte minden mozgásjáték felhasználható a diverzifikáláshoz, de az erőnlét fenntartásához is, ha intenzíven és a megfelelő időintervallumban játszanak.