23 megjegyzés
néhány évvel ezelőtt eltévedtünk, miközben túráztunk a helyi erdőkben. egy felejthetetlen élmény. egy srác utánunk jött, és ma este beszélgetni kezdett velünk, mintha szellemi retardáltak lennénk.
-- Fiúk, de azt akarja mondani, hogy nem mehet el csak innen?
-- Nem ide tartozunk, csak áthaladunk.
-"Elhaladsz? (Szünet, komoly kifejezés, mély lélegzet). Rendben. De légy óvatos. Sötétedik és medvék jönnek ide éjszaka.
Még mindig nem tudom pontosan, mi gyógyítja ott, de utána úgy éreztem, hogy pszichiátria Május 26. lehet 2016 23:10 ->
@azizi add nekem adj sis .D Én is átestem az EGÉSZSÉGÜGYEN .D
Ismét meg voltam győződve arról, hogy elkezdődött az elhízás. Mivel soha nem voltam lesoványodott, de még csak nem is kövér, olyan irodai gyerek, akit nem kell erőltetni. Semmi más. Ráadásul gyerekkorom óta rengeteg mozgásom van. De sebaj .D
Úgyis átépítettük a rendszert .D
Körülbelül 10/11 évvel ezelőtt voltam ott.
Ennek oka a virágporra és az atkákra gyakorolt kisebb allergia volt, de főleg három hetes táborként működött a hegyekben 1000sk számára. A pöttyös gyerekek helyi árvaházakból voltak.
biciklit, hegyi napot, áfonyát, természettudományokat és minőségi egészségügyi ellátást ígértek nekünk az orvos szórólapjaiért.
Tetvekkel és erős hörghurutgal hagytam ott (az orvos a szanatórium látogatásakor arról a látogatásáról, hogy a tüdőm nagyon fájt, és köhögéssel kezdett velem kiabálni, hogy csak fel akarom hívni a figyelmet, és a szoknyám alatt eljutok anyámhoz)
Az adagok kicsiek voltak, az ételek nem voltak ízletesek, nem mehettem a duplára, mert nem volt bordájuk. De amikor 4-en ültünk az asztalnál, a két csecsemő elsöprő volt, mindig szimbiózisban cseréltünk tányért.
Egyszer, 2 hét elteltével csoportunknak engedték az áfonyát, barátommal megnéztük őket, zacskókba vettük, ott pároltuk, majd egész nap ettük őket. amikor meglátta, kiabált nekünk, hogy baszni fogunk, és hogy nem vagyunk normálisak. OMYL! Aznap este rontott ételeket szolgáltak fel, és a EGÉSZ EGÉSZSÉGÜGY, beleértve a személyzetet is, morogtak és éjjel a folyosón álltak, mert a WC-k foglaltak voltak. Csak én és a barátom nevettünk, igazából csak néhány ember, mert áfonyából sütöttek minket. In The face nővér!
És a mobiltelefonokról. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a főnővér unokájával voltam a szobában, mert az unokának előnyei voltak a rezsimmel szemben, és én is. Például. A szülők összes édességét bezárták a bejáratnál lévő szekrénybe (egerekig is). És naponta egyszer elvihetik a gyerekeket. Én nem. Mert a csontjaim nem törtek össze. De az unokám édeset adott nekem, amit nagymamája választott más gyerekek édességei közül.
Vagy lehetne egy csőcselék velem. Megmutatta nekem a bujkálását, mert rendszeresen MINDENT ellenőriztek.
A nővérek pedig mosogatnak minket a mosogatógépben, hogy megtakarítsák a vizet. Az unokának köszönhetően együtt jártunk a zuhanyzó nővérek idején. És ami a legfontosabb.
De nagyon sok volt belőle.
Nevettek rajtam, hogy nem nagyon szeretem a sportot (problémák a koordinációval, de nagy lelkesedés a játék és a sportosság iránt)
Mint egy szörnyű wtf. Csodálkozom, hogy még mindig működik a dpc.
A fiúk és lányok pedig más épületekben laktak, és nem voltak együtt vagy csoportosan. Május 27. lehet 2016 14:17 ->