Az alacsony születési arány, amely nem elegendő a népesség stabil fenntartásához, ma már a világ számos fejlett országától tart. Japán példája, ahol évente több pelenkát adnak el az időseknek, mint a gyerekeknek, már megmutatja, hogy meddig terjedhet a születési válság. Az előrejelzések figyelmeztetnek, nemcsak a fiatal japánok viselnek keveset, de a felmérések szerint a szex iránti érdeklődésüket is elveszítik. Tanúi vagyunk annak a nemzetnek a végének, amely egyszer feltámadt a halálból?
A Szex földrajza című sikeres cikk után nem terveztem a téma további tárgyalását. Egyes folyamatokat azonban konkrét példákon és az ún esettanulmányok többet mondanak, mint a globális statisztikák. A népesség elöregedését, a nemzetkihalást és a társadalmi kockázatokat, amelyeket ezek a jelenségek ma magukkal hoznak, Japánnál nem találnánk jobb példát.
2012-ben 284 ezerrel kevesebb lélek volt Japánban, mint az előző évben, ami alig több mint 127 millió ember teljes lakosságával. 0,22 százalékos csökkenés csupán egy év alatt. Ha egyedi demográfiai jelenségről lenne szó, akkor is meg lehetne lengetni, de a drámai hanyatlás több mint egy évtizede tart, és várhatóan egyáltalán nem áll meg.
Becslések szerint 2050-re Japán több mint 25 milliót veszít. obyv. és jelentősen öregszik. Ma már ez az állam, ahol a legidősebb a népesség (medián életkor 45 év), 2050-ben a japánok 44 százaléka lesz nyugdíjas korú, 2100-ra a lakosság képes. 91 millióra esik (diagram).
Azt lehetne mondani, hogy a "világ túlnépesedése" nem jelent problémát, mert a második világháború utáni népességrobbanás nem kerülte el Japánt, amely majdnem megkétszerezte a lakosságát az azt követő 60 évben. A fiatal japánok nemzedéke volt az ország gyors fejlődésének motorja (jelentős ásványi erőforrások nélkül), amely az 1960-as években tetőzött, amikor Japán megszerezte a világ második legerősebb gazdaságát az Egyesült Államok után (a japánok 49 százaléka 25 év alatt volt csak 8 százalékkal idősebb 65 évnél). 1988-ban a világ 10 legnagyobb vállalatából 8 jött a felkelő nap országából. Ma Japánnak nincs képviselője a 20 legnagyobb vállalat rangsorában, és az államadósság eléri a bruttó hazai termék 200 százalékát (Felkelhet-e Japán újra?).
Kínának tanulnia kell egygyermekes politikájából, rögzítenie kell a gazdasági növekedést és az elöregedő népességet. A rendelkezésre álló és viszonylag képzett munkaerő tömege később egy bizonyos színvonalhoz szokott nyugdíjasok tömegévé vált. A munkaképes korúak alacsony aránya alacsony születési arányhoz vezet, ami néhány év múlva a gyermekek várhatóan még alacsonyabb arányában fog tükröződni.
A népesség korszerkezetét a legjobban a korpiramisok révén értjük meg, amelyek az adott ország teljes népességének korszerkezetét mutatják A populációpyramid.net weboldal segítségével egyértelmű, hogy a regresszív piramis nem jót ígér Japán számára. A jövő kilátásai még rosszabbak. Vessen egy pillantást a Szlovákia és más országok piramisaira, a fejlett világban fennállnak a japán út követésétől való félelmek. A leggazdagabb EU-országok nem csak a migráció miatt veszítik el a népességet, amely révén hosszú távon kompenzálják a természetes fogyást (több ember hal meg, mint születik).
Az Egyesült Királyság így rekordszámú népességnövekedést könyvelhetett el 2012-ben. A legjelentősebb népességveszteség tehát azokban az országokban, ahol a születési arány hasonlóan alacsony, mint a fentiekben, nem vonzóak vagy elég nyitottak a migránsok számára, ugyanakkor elvándorolnak saját lakosságuktól (Moldova, Észtország, Bulgária), Ukrajna, Lettország, Litvánia, Románia). Ha a jelenlegi társadalmi rendszer fenntartását tervezzük Európában, akkor a migránsok beáramlásának megállítását az összetételük kérdésével kell felváltani.
De vissza Japánba. Amint a bevezetőben említettük, az alacsony születésszám okai nem csak a fiatalok körében állnak a család alapításánál előnyösebb karrieren. Ez a jelenség Európában és Szlovákiában egyaránt jól látható. Az emberek házasságkötési kora növekszik, ami az elsőszülöttek folyamatosan növekvő átlagéletkorában is megmutatkozik (harmincra emelkedik). Japánban figyelemre méltó jelenség mutatkozik a szex iránti érdeklődés hiányában, amiről részletesebben a The Guardian című cikkben olvashat.
Japán, mint a világ legszexuálisabb országa, felméréseken és statisztikákon alapul. A japánok csupán 15 százaléka állítja, hogy legalább egy alkalommal szexeltek az elmúlt héten, az átlagos japán évente alig több mint harmincszor szereti őt (a világátlag 103, a görögök évente alig több mint 150 nemi érintkezéssel vezetik a listát), az egyedülállók egynegyede a korosztályban 30-34 éve nem szexel. A japán szexuális viselkedésről további információkat itt talál: Sexless Japan, Really? Ezek a számok élesen ellentétesek a japánokkal kapcsolatos elképzelésünkön, amely különféle anime, péniszfesztivál (2) vagy hagyományos erotikus erotikus festmények alapján készült.
A mai Japánban a szex iránti érdeklődés hiányát celibátus szindrómának nevezik, és ez az egész társadalomra kiterjedő témává válik. A szingliként élők száma eléri a rekordszintet. Egy 2011-es felmérés szerint az egyedülálló férfiak 61 százaléka és a 18-34 év közötti egyedülálló nők 49 százaléka nem volt "romantikus kapcsolatban". Egy másik tanulmány kimondja, hogy a fiatal, 30 év alatti japánok harmadának soha nem volt kapcsolata. A 16–24 éves nők csaknem fele nem érdeklődik a szexuális érintkezés iránt, a férfiak egynegyede ugyanígy érzi magát. Soha (a statisztikák kezdete óta) soha nem született kevesebb gyermek Japánban, mint 2012-ben. Az ország nagyobb fenyegetésekkel szembesül. mint földrengés vagy szökőár. A gazdasági recesszióban a jól fizetett munkahely fenntartása és a vállalati karrier kialakítása egyre nagyobb kihívást jelent, a lakásárak csillagászati szempontból (becslések szerint 13 millió egyedülálló japán él még szüleikkel), a szabadidő kevés, a stressz pedig túl sok. A férfi dominancia folyamatos kultúrája elriasztja a fiatal japán nőket attól, hogy házasságot kössenek, amely elvárhatóan gondozza az otthont és a gyermekeket (Japánban a nemek közötti egyenlőség alacsony), egyre több társadalmi kapcsolatot tartanak fenn online, és a valós találkozók egyre kevésbé gyakori.
Úgy hallják, hogy a fiataloknak nincs idejük vagy energiájuk párkapcsolatra és szeretetre, ez feleslegesen bonyolítja az életüket, amelyben teljes mértékben elkötelezettek hivatása iránt:
„Néhány nőbarátomat vonzónak találom, de megtanultam szex nélkül élni. Az érzelmi összefonódások túl bonyolultak ”- mondja. - Engem nem zavarhat./"Hetente egyszer találkozunk klubozni." - mondja. „Nincs időm egy rendes pasira. Megpróbálok divattervezővé válni. " A közgazdaságtant tanult Asada nem érdekli a szerelmet. „Három évvel ezelőtt felhagytam a randevúval. Nem hiányzik a barátok és a szex. Nem is szeretek kézen fogni. "
Eberstadt szociológus úgy gondolja, hogy Japánból hamarosan egyfajta futurisztikus társadalom lesz, amelynek jelentős részét olyan emberek alkotják, akik soha nem voltak házasok és gyermektelenek. A kormány népesedési intézete szerint a húszas éveiben járó jelenlegi nők legfeljebb negyede nem házas, és esélye a gyermektelenségre 40 százalék.
A mai fiatal japánok nemhez, házassághoz és szüléshez való hozzáállása mosolygósnak tűnhet, de az ország jövője szempontjából kereket jelentenek az időzített bomba kiváltó okaként. A migrációtól még mindig elzárt társadalom egyre jobban szenved a munkaerőhiánytól, a nyugdíjban részesülők számának növekedése még nagyobb eladósodáshoz, potenciálisan magasabb adókhoz és a gazdasági versenyképesség csökkenéséhez vezet. A Földön a leghosszabb ideig élő emberek az egészségügyre és a szociális ellátásra fordított magas kiadások után is megkövetelik adójukat, amelyek pénzügyi igényei a munkaképes korú lakosság egyre kisebb csoportjának vállára hárulnak.
Egy biztos, Japán változni fog. Sokak szerint ideje lejár. Mások szerint az innovatív és szorgalmas nemzet atombombák és természeti katasztrófák után is képes lesz megbirkózni ezzel a fenyegetéssel. Végül is az előrejelzések gyakran tévesek (lásd az olaj és az olajcsúcs végét). Érdeklődéssel követem a fejlődést. Bár lehetséges, hogy a mai ötvenes japánok mégis túlélnek engem.