Tudományos és szakértők által áttekintett folyóirat a jog- és biztonságtudományokról

azonos

  • Bevezetés
  • A projektről
  • Rólunk
  • Szerkesztőség
  • A szerzőknek
  • 2% a Projustice esetében

Gyermekek örökbefogadása azonos nemű párok által

Absztrakt: A cikk az azonos neműek gyermekeinek örökbefogadásával foglalkozik. A cikkben áttekintjük a szlovák jogszabályokat a kérdésben, valamint a jogszabályok történeti alakulását. A cikk kitér a többi jogi szabályozással való összehasonlításra és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ezen a területen hozott döntéshozatali tevékenységére is. Végül személyes reflexiókat és véleményeket is találunk ebben a kérdésben.
Kulcsszavak: Elfogadás, szlovák jogszabályok, Emberi Jogok Európai Bírósága

Absztrakt: A cikk azonos nemű gyermekek örökbefogadásával foglalkozik. A cikkben megvizsgáljuk a kérdés szlovák jogi szabályozását, valamint a jogszabályok történeti alakulását. A cikk kitér a többi jogi szabályozással való összehasonlításra és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ezen a területen hozott döntéshozatali tevékenységére is. A végén személyes szempontokat és véleményeket is találunk ebben a kérdésben.
Kulcsszavak: Elfogadás, szlovák jogszabályok, Emberi Jogok Európai Bírósága

Érdekes vitát vet fel az örökbefogadó csoportok és különösen az azonos neműek örökbefogadóinak kérdése. Első pillantásra megállapíthatnánk, hogy a törvény egyértelmű és egyértelmű, de ez nem igaz. Éppen ellenkezőleg - az örökbefogadó/örökbefogadó személyek státusának és nemének témája nagyon aktuális és nemcsak Szlovákiában, de gyakorlatilag egész Európában visszhangzik.

Szlovák jogszabályok

A hatályos családi törvény szerint a házastárs lehet a gyermek szülőjének házastársa, a házastársak együtt, a gyermek szülője után túlélő házastárs, az örökbefogadó után a túlélő házastárs és az egyedülálló személy. A magányos személy örökbefogadásához különleges feltételek vonatkoznak, amelyek szerint kivételes esetnek kell lennie, és meg kell felelni annak az előfeltételnek, hogy az ilyen örökbefogadás a gyermek érdekeit is szolgálja. Ezért egyértelmű és egyértelmű, hogy a jogalkotó a gyermek örökbefogadását részesíti előnyben a két házastárs szokásos teljes családja helyett. A 41. cikk (1) bekezdése alapján Az SR Alkotmányának 1. cikke egy férfi és egy nő házasságkötése. A jogi szabályozás célja tehát egy klasszikus modell megalkotásának tekinthető örökbefogadással - apa, anya, gyermek (több gyermek), és csak szükséges esetben lehet kevésbé klasszikus (de a gyakorlatban létező) egyedülálló szülő és gyermek modell felmerülhet. Ez vonatkozik azokra az esetekre, amikor a gyermek szülője után a túlélő házastárs, a gyermek örökbefogadója után a túlélő házastárs és egyedülálló személy fogadta örökbe. Még a három különböző helyzet összehasonlításakor is észrevehető a különbség a túlélő házastárs helyzetében a szülő/örökbefogadó és az egyedülálló személy után. A fenti esetek egyikében sem kell a túlélő házastársnak bizonyítania az eset kivételességét, és azt sem vizsgálják külön (értsd meg), hogy az ilyen örökbefogadás a gyermek érdekeit is szolgálja-e.

A jogszabályok történeti fejlődése

E jogszabály történeti fejlődése érdekes, különösen az első családi kódexek elfogadása után. Törvény. 265/1949 Coll. A családjogról szóló, 1950. január 1-jétől 1958. május 28-ig hatályos szövegrész e kérdésben a jelenlegi törvényhez hasonlóan a 65. §-ban kimondta, hogy közös gyermekként csak a házastársak fogadhatnak örökbe valakit, és ha az örökbefogadó házastárs, akkor csak a másik házastárs beleegyezésével fogadhat örökbe; erre a beleegyezésre nincs szükség, ha a másik házastársat teljesen megfosztják jogaitól, vagy ha hozzájárulása mértéke nehezen leküzdhető akadályhoz kapcsolódik. Az akkori jogszabályok alapján így nem volt lehetőség arra, hogy az örökbefogadó nem házas. Törvény módosította ezt a rendelkezést. 15/1958 Coll., Amikor a (4) bekezdést hozzáadták a 68. §-hoz, az alábbiak szerint: Ha az örökbefogadó az örökbefogadott egyik szülőjének házastársa (faja), az örökbefogadott és ezen szülő és hozzátartozói közötti kapcsolatok elfogadását ez nem érinti.. Első látásra úgy tűnhet, hogy valójában semmilyen jogszabályi változás nem történt, mivel ez a szöveg a gyermek szülőjének házastársa által történő örökbefogadás jogi következményeire vonatkozik. De zárójelben a férj mellett a faj is szerepel. Így a törvény egyértelműen előírta, hogy a gyermeket csak olyan férfi fogadhatja örökbe, aki nem az anya férje, de faji kapcsolatban él vele.

Ezt azonban csak visszavonható örökbefogadás esetén lehetett megállapítani, vagyis olyan esetben, amikor az örökbefogadó nem regisztrált a gyermek szülője helyett, és az ítélet az örökbefogadásból csak ő és a gyermek között teremtett jogokat és kötelezettségeket. Nem az örökbefogadó rokonai és a gyermek között. Így nem volt teljes örökbefogadás annak érdekében, hogy a gyermeket felvegyék az örökbefogadó családjába.
Törvény elfogadásával az ilyen típusú örökbefogadás megszűnt Szlovákiában. 36/2005. Coll. Konkrétan a törvényhozó ezt a szándékát NS is megerősítette az R 23/1962 alatt közzétett határozatban: Gyermek örökbefogadását olyan férfi által, aki nem az anya férje a 63. § (4) bekezdése szerint. A családjogról szóló 2. cikk nem mondható el. Az örökbefogadót ennek a gyermeknek mindkét szülője helyett bejegyeznék a nyilvántartásba, ami ellentétes a szülők és gyermekek közötti természetes kapcsolatokkal.

Az ilyen jogi szabályozás 1964. március 31-ig, azaz a második családjogi törvénykönyv hatálybalépéséig volt érvényben. 94/1963 Coll. a családról. Az "első" családjog hatálybalépésének időszakában a bíróságok egyértelműen a gyermekek teljes családba történő örökbefogadását részesítették előnyben, amikor például kimondták, hogy az örökbefogadás elsődleges társadalmi célja az örökbefogadottak megfelelő nevelése a családban. Ezért, ha az egyik házastárs, aki gyermeket szeretett volna örökbe fogadni, az eljárás során meghalt, a bíróságnak mérlegelnie kell, hogy ez a cél mennyiben teljesíthető e házastárs halála után.. Az NS hasonló eredményt ért el az örökbefogadás alkalmatlanságának kérdésében is ha az örökbefogadás alapvető célja, amely a kiskorú kártalanítása a gyermek családi környezetének hiányában, nem teljesült. Különösen ez a helyzet, amikor az örökbefogadó, aki a gyermek édesanyjának második házastársa, nem a gyermek édesanyjával él együtt ugyanabban a háztartásban, és a gyermeket édesanyja családi környezetében nevelik, ill. a szülei.

Az idézett határozatokból egyértelműen kitűnik, hogy az örökbefogadás célja elsősorban a gyermek teljes családjának biztosítása volt. A leghagyományosabb értelemben vett család, amikor egy apa, egy anya és gyermek, ill. gyermekek. Több gyermek létét a családban korábban nem feltételezték az ítélkezési gyakorlat, ill. tekinthető az örökbefogadás lehetséges akadályának: Az anya második férje által gyermek örökbefogadására irányuló eljárásban a bíróság vizsgálatának tárgya az is, hogy a gyermekét örökbe fogadni szándékozó anya anyjának van-e törvényes tartási kötelezettsége saját gyermekeivel szemben. Ebben az esetben a bíróság azt is figyelembe veszi, hogy az örökbefogadás milyen hatással lenne az örökbefogadó saját gyermekeivel szemben fennálló tartási kötelezettségére. Ezért megvizsgálja, hogy a tervezett örökbefogadás a társadalom érdekét szolgálja-e, ahol az örökbefogadó gyermeknek nem hiányzik a családi környezet, és az anya és más házastársa háztartásában él..

Ezt az esetjogot követte az "új" családi törvény szövege is, amelyet a 94/1963 Coll. 74. § (4) bekezdésének elfogadott szövegében 2 megerősítette, hogy visszavonhatatlanul a gyermeket továbbra is örökbefogadhatják a házastársak, vagy az egyik házastárs, aki a gyermek szülőjével él házasságban. Ismét csak a teljes családba való örökbefogadást feltételezték. Ezenkívül a 66. §-ban tovább hangsúlyozták, hogy csak házastársak fogadhatnak örökbe közös gyermekként. A visszavonható örökbefogadás esetén fennmaradt a lehetőség, hogy az örökbefogadó csak az egyik házastárs lenne, de csak akkor fogadhat örökbe, ha a másik házastárs beleegyezését adja. Nem volt szükség beleegyezésre, ha a másik házastárs elvesztette cselekvőképességét, vagy ha beleegyezésének megszerzése olyan akadályhoz kapcsolódott, amelyet nehéz legyőzni. A gyermek azonban ebben az esetben is (bár csak valódi, nem törvényes) bekerült a teljes családba.

Az 1964. április 1-jétől (az új családtörvény hatálybalépése) és 1983. április 1-jéig (a 132/1982. Sz. Módosítás hatálybalépése) csak olyan örökbefogadás volt lehetséges, ahol a gyermek a hagyományos teljes család. Függetlenül attól, hogy a házastársakat mindkét házastárs együtt örökbe fogadta-e, vagy csak az egyik házastárs külön-külön örökbe fogadta, vagy a gyermek szülőjének házastársa volt?.

Ebben a megfogalmazásban a családtörvény sz. 93/1964 Coll. törvény hatálybalépésével történő hatályon kívül helyezéséig. 36/2005. Coll. amely véletlenül szintén 2005. április 1-jén lépett hatályba.
Ez a családtörvény ma is hatályos, és a (viszonylag sok) törvénymódosítás elfogadásával kapcsolatos módosításai többé-kevésbé nem befolyásolták.

A jelenlegi helyzet olyan, hogy a törvény továbbra is előnyben részesíti a gyermekek teljes hagyományos családba történő örökbefogadását. Már a cikk bevezetőjében megfogalmazták, hogy a törvény milyen lehetőségeket ismer fel ebben az összefüggésben.
A szlovák családjog nem ismeri el a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését vagy más hasonló szakszervezetet, amely tartalmában hasonlítana a házasságra. Ez alatt nem csak az azonos neműek számára létrehozott intézetet értjük. Nincs külön jogszabálya a különböző neműekről sem. A házasságot továbbra is a férfi és a nő egyedülálló egyesülésének tekintik, és 2014. szeptember 1-je óta ez a rendelkezés a Szlovák Köztársaság alkotmányának része a 41. cikkben. Mindazonáltal a Családtörvény alapelveiben kimondja, hogy védi a család minden formája, tekintet nélkül sajátos modelljükre. A házasság által létrehozott családot azonban egyértelműen a társadalom alapsejtjének tekinti, amelyet nemcsak a magánjogi szabályozás tartalmában, hanem a közjogban is előnyben részesít. Ennek ellenére egyetlen törvényből sem lehet arra következtetni, hogy törvényellenes lenne, ill. tilos olyan családot alapítani, amelyben két azonos nemű ember és egy gyermek él együtt.

Az ilyen családot ezért az állam semmilyen módon nem büntethette vagy diszkriminálhatta. A megkülönböztetésellenes törvény 2. szakasza elsősorban a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát írja elő. Valójában létezhet ilyen család, de nem lesz valós lehetősége arra, hogy az államtól megszerezze a házastárs által nyújtott ellátásokat. A Szlovák Köztársaságot is kritizálták egy ilyen hozzáállás miatt az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának legfrissebb jelentésében (2016-tól), ahol a 32. bekezdés értelmében a bizottság kijelentette, hogy Aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2005. évi családi törvény 3. cikkének 2015. júniusi módosításában szereplő definíció, amely a gyermek apjáról és a gyermek anyjáról álló stabil családra vonatkozik, mint a gyermek átfogó és harmonikus fejlődésének legmegfelelőbb környezetre, nem veszi figyelembe figyelembe veszi a ténylegesen létező, és az egyezményben a családi környezet meghatározásával nem összhangban álló családok különböző típusait. Ennek alapján a Szlovák Köztársaság azt javasolja, hogy a részes állam módosítsa a családtörvény 3. cikkét az egyezmény teljes betartásának biztosítása érdekében, és a gyermek jólétére összpontosítson, nem pedig a család összetételére.. Ezen ajánlások ellenére azonban eddig még a jelentés közzététele után három évvel sem történt jogszabályi változás.

Figyelmet érdemel az a kérdés is, hogy egy ilyen család jogszerűen megalapítható-e.
Valójában két lehetőség van egy ilyen család alapítására. Az első lehetőség az, hogy a gyermek szülője (akit gyakorlatilag bírósági határozat nélkül bíznak meg vagy gondoznak) elkezd élni leszbikus/meleg partnerével. Bár egy ilyen helyzet túlmutat a cikk tárgyán, elvben a fenti megkülönböztetés tilalmáról elhangzottak csak a másik gyermek szülőjének védelme, akinek ugyanolyan joga van gyermeknevelésre, és nem kell azonosulnia játékba kerül egy ilyen családmodell, amelyben gyermeke felnő.

A bíróság mindig dönt a gyermek személyes gondozásra bízásáról és a döntés megváltoztatásáról. Hasonló esettel az EJEB már foglalkozott 1999-ben (Salgueiro de Silva Mouta kontra Portugália), amikor egy olyan férfi panaszáról döntött, akit a portugál bíróság szexuális irányultsága miatt elutasított lányának. A panaszos azt állította, hogy megsértették az Európai Egyezmény 8. cikkét, összefüggésben a 14. cikkel, és azzal is érvelt, hogy ellentétben az Art. 8 Egy portugál bíróság arra kényszerítette, hogy titkolja el szexuális irányultságát lánya elől. A határozat megállapította, hogy a gyermek homoszexuális orientációja miatt az apa gondozásába történő elutasítása a családi élethez való joggal kapcsolatos megkülönböztetés tilalmának megsértését jelentette. A portugál bíróságok azon érve, miszerint „a gyermeknek hagyományos portugál családban kell felnőnie”, nem tűnt elégségesnek a bíróság számára az eltérő bánásmód igazolására.

Az ilyen családalapítás második lehetősége, hogy az egyik partner egyedülállóként fogadja el a gyermeket, míg a másik szülőre vonatkozó bejegyzést törlik a nyilvántartásból. Az ítélkezési gyakorlat arról a kérdésről, hogy a magányos személynek milyen feltételeknek kell megfelelnie, ezt kimondta magányos ember számára a 74. § (4) bekezdésének rendelkezései szerint. 2 ZR (a 132/1982. Sz. Törvénnyel módosítva) Nem tekinthető az a személy, aki házasságban él abban az időben, amikor a bíróság dönt az örökbefogadásról.. Így az a személy, aki házassági élettársi kapcsolatban áll, még akkor is, ha ez nem működik (a házastársak nem élnek együtt), nem tekinthető magányos embernek. Ezért felmerül a probléma, hogy csak a háztartásban egyedül élő ember tekinthető-e magányos embernek, vagy az is lehet, hogy olyan partnerrel él együtt, aki nem lesz örökbefogadó.

A bíróságok még nem foglaltak állást ebben a kérdésben. Ha azonban kiderül, hogy a leendő örökbefogadó megosztja a háztartást egy másik személlyel (nemtől, családtól vagy más viszonytól függetlenül), akkor ezt a személyt és a ZR 98. § szerinti viselkedését értékelni kell annak eldöntésekor, hogy az örökbefogadás anyagi előfeltételei teljesülnek-e. vagy nem. Ismét hangsúlyozni kell, hogy még ha az örökbefogadásra törekvő jövőbeli örökbefogadó egyedüli személyként is elismeri szexuális irányultságát és az azonos neműek kapcsolatát az örökbefogadási eljárásban, ez az érv önmagában nem igazolja az örökbefogadás iránti kérelem elutasítását. A gyermek mindenek felett álló érdekét megvizsgáljuk, amelyet részletesebben a KNK alapelveinek 5. cikke, de nagyon részletesen a No. 14 a gyermek jobb oldalán, amely összetett és dinamikus fogalomként határozza meg, és három összetevőt tartalmaz:

  1. a gyermek alapvető joga, hogy érdekeit értékelje és figyelembe vegye
  2. az alapvető értelmezési szabály, vagyis ha a törvényt többféleképpen lehet értelmezni, akkor azt választják, amelyik a legjobban megfelel a gyermek érdekeinek
  3. az alapvető eljárási szabály, amely szerint, ha olyan döntést hoznak, amely hatással lehet a gyermekre, fel kell mérni, hogy ez a döntés milyen pozitív és negatív hatással lehet a gyermekre.

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának észrevételei nem jogilag kötelező érvényűek, de a bizottság az egyes államok rendszeres jelentésein keresztül figyelemmel kíséri tartalmuk teljesülését. Mint már említettük, a Szlovák Köztársaságot utoljára 2016-tól követte nyomon a jelentés. A következő benyújtási határidőt 2020. június 30-ra tűzik ki.

Európai kontextus

Teljesen lehetetlen egyetlen cikkben leírni az örökbefogadó csoportokra vonatkozó európai jogszabályok teljes hátterét. Az EU-nak jelenleg 28 tagja van. Az azonos neműek házassága tizenkettőt tesz lehetővé. Öt ország ismeri a szakszervezetek bejegyzett élettársi kapcsolatát. A többi 11 ország (beleértve Szlovákiát) nem legitimált ilyen uniót. Meg kell jegyezni, hogy Szlovákiában már két kísérlet történt a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményesítésére 2000-ben és 2012-ben, különösen a második próbálkozásnak volt viszonylag nagy esélye a sikerre. A bejegyzett élettársi kapcsolat felvétele az akkor elkészített OZ szövegébe azonban megállította az EJEB X. és mások Ausztriával szembeni határozatának elfogadását, amely ezzel a kérdéssel és az Alkotmány későbbi, 41. cikkében történő javításával kapcsolatos. a házasság, mint a férfi és a nő egyedülálló egyesülése.

Tehát ma már lehetséges, hogy a regisztrált partnerek magányos személyként fogadják el a külföldi gyermekeket. A külföldi gyermekek regisztrált partnerek általi együttes örökbefogadásának akadályát a védjegytörvény tartalmazza, ahol a 800. §. 1 átvette a hagyományos (szintén szlovák) jogi szabályozást, amely szerint csak házastársak fogadhatnak örökbe közös gyermekként. Ennek a korlátozásnak a megszüntetéséről azonban már tárgyalnak.

Azt is meg kell jegyezni, hogy az X. és társai kontra Ausztria ellentmondásos határozatában az EJEB hangsúlyozta, hogy az egyezmény nem kötelezi a Magas Szerződő Feleket arra, hogy terjesszék ki a mostoha gyermek örökbefogadásának jogát a nem házas párokra is.

Az osztrák alkotmánybíróság már jóval előrébb lépett döntéseiben, és azzal a kérdéssel is foglalkozott, hogy a regisztrált élettársak által a gyermek közös örökbefogadásának tilalma összhangban áll-e az Alkotmánnyal és a nemzetközi egyezményekkel. Arra a következtetésre jutott, hogy nem.

Az ilyen jogszabályok ellentétesek az egyenlő bánásmód elvével, mivel hátrányos helyzetbe hozzák a regisztrált partnereket szexuális irányultságuk miatt azáltal, hogy nem engedélyezik számukra a gyermek örökbefogadását, aminek nincs érdemi indoka. A gyermek mindenek felett álló érdekeinek védelmét állító érvelést nem helyénvalóként utasította el, mivel kijelentette, hogy a szülők szexuális irányultsága nem lehet a szülői felelősség minőségének mércéje.

Mint az előző szövegből kiderült, az örökbefogadó csoportok kérdése, ill. különösen a gyermekek azonos nemű partnercsaládokba történő örökbefogadásának kérdése fejlődik idővel. A törvény nagyon szigorú szövegétől kezdve, amely egyértelműen előnyben részesíti a gyermekek örökbefogadását (és általában a nevelést) a hagyományos családban, egészen a teljes anarchiáig, amelyet például Ausztria képvisel, ahol a külföldi gyereket gyakorlatilag örökbefogadhatja. bárki.

Ennek során bizonyos jogokat meg kell adni a hozzájuk közel állóknak. Végül még most is például a közeli személyek védjegy szerinti meghatározásában, öröklés esetén a lakásbérlet átmenetében stb. A társadalom érdekeinek összefüggésében logikus, hogy ezt a védelmet csak a gyermekek és a házastárs védelme után biztosítják. És meg kell jegyezni, hogy ez a védelem minden partner számára biztosított, tekintet nélkül nemükre és létezésükre. szexuális kapcsolat hiánya közöttük. A mi jogrendszerünk csak annyit tesz, hogy inkább a hagyományos házasságot részesíti előnyben, amelynek pótolhatatlan funkciója van az állami feladatok ellátásában. Az állam mindenkit megvéd a házassági kapcsolatok megfelelő szabályozásával, ösztönzi a házasságok létrejöttét és tartósságát. Támogatja a vállalat fejlődését és növekedését. Ezért, ha a hagyományos házasság védelmi és preferenciarendszere nem működik a társadalomban, az az egész állam jövőjét és működését veszélyezteti.

A korábbi megfontolások nyomán következtetés vonható le az azonos nemű párok gyermekvállalási jogairól, ill. gyereket nevel. Úgy gondolom, hogy ha egy gyermek szülője úgy dönt, hogy egy családban neveli azonos nemű párjával, akkor gyakorlatilag lehetetlen megakadályozni. Végül - mindig a gyermek szülője felelős a neveléséért, ezért az, aki hála vagy megbánás formájában viseli a helyes és helytelen döntéseinek következményeit. a gyermek fejlődési túlkapásai. Ez azonban nem vonatkozik azokra a külföldi gyerekekre, akiknek jövőjére nem szabad esélyt adni kutatással és kísérletezéssel. A vitatkozó felek mindegyike kutatást használ annak alátámasztására, és a kutatás eredményei teljesen ellentmondásosak. Ezért egyértelmű, hogy valószínűleg csak a válaszadók mintáján múlik az ajánlatkérő által előírt eredmény elérése.

A cikk végén ezért szeretném összefoglalni a benne foglalt állításokat.
Megállapítható, hogy:
1. A szlovák jogszabályok lehetővé teszik az azonos nemű partnerek családjába történő örökbefogadását egyetlen személy által történő örökbefogadás révén. A partnerek közül azonban csak az egyik lesz az örökbefogadó, és a másik szülő nyilvántartása törlődik a nyilvántartásból.
2. A házasság egyediségének alkotmányos megerősítése tekintetében a 41. cikk (1) bekezdésében. 1, a jogszabályok belátható időn belül nem várható változás.

Szerző: JUDr. Zuzana Usačevová