Helleborus purpurascens Waldst. et Kit., Purple Hellebore, Ranunculaceae (tüskék, boglárkák), Syn.: Helleborus viridis (Waldst. et Kit.) Kit. H. atrorubens Hook non Waldst. és Kit.

lila

Leírás: Tartós növény 15 - 40 cm magas. Szára fénytelen, húsos, világoszöld, tövénél vörösesbarna szaggatott, felül elágazó. Rendszerint két őrölt levélnek kb. 30 cm hosszú szár és egy 30 - 40 cm átmérőjű penge van elágazva (4-) 5 (-6) széles lándzsás szegmensekbe, amelyek 2 - 5 részből állnak. Az alapon kívül a szegmensek fogazottak, a felső részen sárgászöld vagy kékeszöld, kopasz, hátul világosabb, külön vénákkal. A szárlevelek kisebbek, általában három részből állnak, ülnek vagy keskenyednek a látszólagos szárhoz. A virágok illatosak. A szirmok korona alakúak, tojásdadok, hegyesek, tövükön átfedik egymást, kívül lila-lila, sötét erekkel, belül zöldes, szélén mályva, nem lombhullató. A koronapehely nektárokká alakul át, két szabálytalan körben, kúp alakban, a hajlított felső lebeny által szinte lezárt, porzónál rövidebb, sárga-zöld színű, narancssárga alapon tárolt szájban találhatók. A herék száma 5 - 9 a tenyésztett alapon. A gyümölcsök oldalról összenyomott, több magból álló vezikulák, markánsan keresztirányban erezettek, egyenes csőrrel. A magok tojásdad alakúak, fényesek, vörösesbarnától feketeig terjednek, a felszínükön ráncosak.

Növény márciustól áprilisig virágzik, amikor virágzik, elegendő fényt igényel. Először 4-7 éves korában virágzik.

Pótlások: Összetéveszthető a Helleborus nemzetség más fajaival, amelyeket területünkre hoztak be, vagy az eredetileg termesztett fajokból telepítettek ide. Elsősorban a virágok színében különböznek egymástól.

Fenyegetések és védelem: A Szlovák Köztársaságban ritka és veszélyeztetett faj, Csehországban nem nő. Szlovákiában védett és veszélyeztetett. A társadalmi érték a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériumának 579/2008 sz. Rendelete szerint 36,51 EUR.

A növényt a kertekbe történő áthelyezés és a csokrokba pengetés veszélyezteti, és az erdészeti fenntarthatatlan gyakorlatok is veszélyeztetik.

Teljes terjeszkedés: A Déli és Kelet-Kárpátokban fordul elő Lengyelországban, Északkelet-Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Magyarország északi részén, a Magyar-középföldön, a Balkánon elszigetelten Bosznia és Hercegovinával.

A növény a domboktól a hegyi szakaszig növekszik, tápanyagokban gazdag, nedves és vízzel teli talajokon, homokköveken és agyagos talajokon. Leginkább bükkösökön és gerinceken, néha bokrokban és legelőkön fordul elő.

Terjesztés és fontosság Szlovákiában és Csehországban: A növény nem nő a Cseh Köztársaságban. Szlovákiában a lila hellebore csak a Keleti-Kárpátokból ismert - Bukovské vrchy. A kelet-szlovákiai helység teljes terjeszkedésének északnyugati határát jelenti. Nagyon dekoratív növény, amelyet nagy, díszes, kora tavasszal fejlődő virágai miatt népesen kertekben termesztenek. Mérgező.

A Helleborus nemzetség Dél-Európában honos. Összesen több mint 20 faj ismert, területünkön mintegy 5 fajt termesztenek kertekben, amelyek közül néhányat gyógyászati ​​célokra is felhasználnak. Különösen jól ismert a fekete hellebore (Helleborus niger L.) és a zöld hellebore (zöld hellebore) - Helleborus viridis L. Mindkettő mérgező és hasonló összetevőket tartalmaz. Ide tartozhatnak a lila kagyló is.

Čemerice az ókorban ismert gyógyszerek voltak. Hashajtóként, emenagógaként ajánlották őket, epilepszia, melankólia, reuma, bénulás, viszketés esetén. A 19. század végétől a növényeket szívbetegségek kezelésére kezdték használni.

Gyógyszerészeti célból a földimogyorót betakarítják, amelyet általában tavasszal (márciusban) ásnak, rövid ideig mossanak és árnyékban, legfeljebb 45 ° C hőmérsékleten szárítanak. Az alapok - a Hellebori rhizoma - tartalmazzák a bufadienolidok csoportjába tartozó kardioglikozidokat, majd flavonoidokat, a szelebonin heleborin nevű keverékét, egyes fajokat és alkaloidokat. A szaponin-heleborin hátrányosan befolyásolja a Hellebori rhizoma gyógyszer használatát, mert súlyosan irritálja a nyálkahártyát, köhögést és hasmenést okoz. Noha a hellebore szívglikozidok erőteljes stimuláló hatást gyakorolnak a szívre és jelentős vizelethajtó hatással bírnak, használatuk magas toxicitásuk miatt kockázatos. Az állatorvosi gyakorlatban vizelethajtóként és hányóként használják, külsőleg egyes bőrbetegségeknél.

A legfrissebb szakirodalmi adatok rámutatnak arra, hogy a földgömböt más területeken is használják. A védett Helleborus purpurascens faj, amelyet a bolgár hagyományos orvoslásban krónikus betegségek gyulladáscsökkentőjeként alkalmaznak, nagyon érdekesnek bizonyul. A közelmúltban a H. purpurascens-ből izoláltak egy MCS-18 nevű anyagot, amelynek számos jótékony hatása van a gyulladásos károsodásokra. Az ilyen anyagok tanulmányozásával az orvosok megígérik, hogy megtalálják a módját a gyulladásos károsodás következményeinek csökkentésére, megelőzésére és gátlására, amely autoimmun károsodásnak, allergiásnak és transzplantációs kilökődéshez vezet. Segíthetnek a test nem kívánt immunválaszainak és a környezeti antigénekre adott válaszainak kezelésében.

Az emberi testre gyakorolt ​​bizonyos jótékony hatások ellenére tyúkjaik laikus használata nagyon veszélyes a tyúkok magas toxicitása miatt, kültéri használat pedig nem ajánlott. Minden gyógyszert és készítményt csak orvos tanácsára lehet bevenni.