Ha 2050-ig 9,8 milliárd embert kell táplálnunk, az óceán ételeknek fő szerepet kell játszaniuk. Az éhség és az alultápláltság megszüntetése, miközben kielégíti a hús és a hal iránti igényt, amint a világ gazdagabb lesz, a század közepére 60% -kal több élelmet igényel.

algákat

A világ halállományainak mintegy 90% -a azonban már súlyosan kimerült. A légkör szennyezése és az emelkedő szén-dioxid (CO₂) szint, amely melegebbé és savasabbá teszi az óceánokat, szintén jelentős veszélyt jelent a tengeri életre.

Lehetséges az óceáni élelmiszer-termelés növelése, de ilyen körülmények között az élelmiszerlánc tetején található több faj, például a tonhal és a lazac fogyasztása nem könnyen fenntartható. Amint azt egy nemrégiben készült uniós jelentés hangsúlyozta, ehelyett azt kellene megvizsgálnunk, hogy miként lehet több kisebb halat és kagylót aratni, de olyan fajokat is, amelyeket nem annyira fogyasztanak, mint például a moszat és más algák.

Az óceánok az ipari forradalom óta elnyelték a légkörbe kibocsátott CO2 körülbelül egyharmadát. Az elnyelt CO₂ kémiai reakciók sorozatán megy keresztül, amelyek szénsavat képeznek és csökkentik a víz pH-ját. Ezek a reakciók csökkentik a karbonátionok koncentrációját is, amelyek létfontosságúak a külső csontvázakat növesztő lények, például a korallok és a puhatestűek számára.

A sav és a karbonát hiánya azt jelenti, hogy ezek az organizmusok gyengébb csontvázat alkotnak, és ehhez több energiát kell felhasználniuk, kevesebb energiát hagyva a növekedéshez és a szaporodáshoz. Ennek eredményeként kisebbek. A puhatestűekre gyakorolt ​​hatása mellett az érintett fajok egy része, például a korallok a trópusokon vagy a korallalga az Egyesült Királyság körüli vizeken, szintén kulcsfontosságú szerepet játszik a halak táplálékának és gondozásának biztosításában. És kevesebb haleledel kevesebb halat fog.

Az éghajlatváltozás befolyásolja az élelmiszertermelést

Az óceánok savasodásának hatása világszerte nagyon eltérő. Ez azonban a tenger gyümölcseinek, különösen a kagylók termelését is érinti. Például a CO₂-ban gazdag víz az Egyesült Államok nyugati partja mentén azt jelenti, hogy a helyi keltetőkben több osztriga pusztul el, ha még mindig vannak lárvák.

A melegebb tengerek az éghajlatváltozás miatt az élelmiszerellátást is érintik. Egyes fajok a pólusok felé haladva hidegebb vizet keresnek, így a halászokat északabb vizekre kényszerítik, vagy teljesen ellátás nélkül hagyják őket. Néhány halászflotta északi helyeken talál több halat, de sokan látják, hogy a horgászathoz rendelkezésre álló hal mennyisége régiótól függően 6-30% -kal csökken. Azok a területek lesznek a legnagyobb hatással, amelyek már most leginkább függenek a halászattól, például Délkelet-Ázsia és Nyugat-Afrika.

Az egyik lehetséges megoldás, ha több kisebb halat és kagylót fogyasztunk, mint a kagyló. A nagy halaknak kisebb halakat kell enniük a növekedéshez. Ha kisebb halakat eszünk, akkor eltávolítunk egy lépést az élelmiszerláncból, és csökkentjük a folyamat során elvesztett energia mennyiségét. Ezenkívül könnyebb lehet ezeket a kisebb halakat tartani, mert az algák, cianobaktériumok és más planktonok, amelyeket fogyasztanak, valóban részesülhetnek a melegebb vizekből és a légkör magasabb CO 2 -szintjéből. Ennek oka, hogy a fotoszintézis során energiát nyernek, és CO podobné-szerű üzemanyagot használnak.

Lehetséges az is, hogy ezt a lépést tovább vigyük, és ezeknek a szervezeteknek egy részét közvetlenül hozzáadjuk étrendünkhöz, ami gazdag új élelmiszer-forrást jelent számunkra. Például a tengeri moszat egyfajta algák, amelyeket évszázadok óta fogyasztanak, de manapság csak 35 ország szedi be kereskedelmileg. A spirulina cianobaktériumokat már étrend-kiegészítőként fogyasztják, és számos vállalat megpróbálja az algák más formáit emberi táplálékká alakítani.

Ezeknek az organizmusoknak a megfelelő módon történő tenyésztése akár az éghajlatváltozásnak az élelmiszerlánc többi részére gyakorolt ​​következményeinek kezelésében is segíthet. Például a növekvő hínárszám csökkenti a környező vízben lévő CO2 mennyiségét, csökkenti a savanyulást és javítja az osztriga és más puhatestűek környezetét. A hínárnövények megfelelő kezelése fenntartja a vízben oldott oxigén és tápanyagok szintjét is, ami hozzájárul az óceán általános egészségi állapotához.

Nem lesz könnyű az algákat az emberek nagyobb étrendjének közös részévé tenni. Gondoskodnunk kell arról, hogy a tányérunkon található összes új algaélelmiszer megfelelő tápértékkel rendelkezzen, ugyanakkor vonzó és biztonságos is legyen. De a hagyományos lazac- és tonhal-étrendünk betartása nem fenntartható. A tenger gyümölcsei menü bővítése létfontosságú mód lehet az óceán egészségének megőrzésére, miközben ellátjuk a szükséges ételeket.