Tudod, hogy nem vagy kész, vagy bármi, és ez hirtelen ez, és egy ilyen fröccsent mondattal kezdődik - a te Kirkorovod, látod, hogyan fizetett a feleségének.
Nos nem, ez nem az enyém, és mégis néhány nap múlva még mindig zavart, amit bárki leírt róla, de a google rohadtul emlékszik a legszomorúbb időszakomra, amikor ez volt az egyetlen dolog, ami a felszínen tartott, hangosan kialudt, valószínűleg mindent ki akart kiabálni bennem.
És így, azonnal az élességtől - meghalok érted . énekeltem vele, ismerem a trombita minden szavát és hirtelen irreális haragot, szomorúságot, fájdalmat ebben az egyetlen pillanatban.
Megálltam és azt mondtam: mi bajom van? - Bevallom magamban, és mérges lettél arra, amit a pszichiáterek mondtak: ennek kellett volna elsőnek lennie. Haragot éreztem, de mégis gondoltam, mert itt hagytak, de ma pillanatnyilag megváltozom, és tudom, hogy van a harag, de a másik is, miért tetted ezt velem - hogyan tudnád megtenni nekem? - Nem igaz? kérlek, ne akarj túlélni ilyesmit, és még ilyen érzelmekkel is küzdeni, mert itt van, fáj és szúr, hihetetlen tehetetlenséget, valamint haragot és haragot okoz. Könnyek folynak az arcodon, de az elme szerint nem tudsz sírni, akkor sok hisztamin fog felhalmozni, és nagyon beteg leszel.
Tehát letörlöm a könnyeimet és az orromat, és azon gondolkodom, mit jelent ez az egész, miért jött el ebben a pillanatban és hirtelen kattant - pontosan 28 éve, hogy elkezdtünk együtt élni.
Hallom a dalban - tönkreteszlek és így azt hiszem, hogy nincs telefon, semmi, csak a hideg házam maradt meg. Ki törte meg a szerelmet vagy az életet - valójában van életem. Tudom, hogy a dal a fehér angyalokról és a menés szükségességéről beszél.
Nos, minderről úgy tudom meg, hogy Kirkorov még mindig egy kicsit az enyém, velem volt, amikor még senki nem volt, a szövegei belém szorultak, csak nagyon kapcsolódnak életem legszomorúbb dolgaihoz. De nem vagyok hibás az életútja miatt, már csak az útja miatt sem.
Ma rájövök, hogy ez a reggeli álmom folytatása, amelyet egy másik blogban fogok leírni.