1. (akiket anélkül is) hallással érzékel;
figyelj: p. zene, koncert, p. rádió;
jól, figyelmesen, tépjen oldalt;
nemo p. (Vaj.);
o. szó nélkül (Rys.);
napäto o. (Pont.);
Jó hallani (Laz.) Jó hallani;
tánc és zenehallgatás;
Nem azért jöttem, hogy ilyen szavakat hallgassak. (Jil.) Órákig beszélt, ha hallgatnia kellett rá. (Al.) Akiste valahol az ajtóban hallgatott (Urb.) Titokban hallgatott. Egyik fülével az aljára, a másikkal kifelé hallgatott (Hor.) Figyelmetlenül, érdektelenül;
öröm (van, volt) hallgatni, rossz (van) hallgatni;
o. egyik fülével, félbe, figyelmetlenül, érdeklődés nélkül, széttépik;
o. nyitott szájjal, visszafojtott lélegzettel nagyon óvatosan;
Gyakran hallgatta a púpokat (Taj.), És el kellett viselnie a megbánást. Samkónak van mit hallgatnia (rád.) El kell viselnie a megbánást, a figyelmeztetést.
2. (mire) valamit észrevenni, valamit felvenni, válaszolni: mentségére nem hallgatott semmit. (Dobš.) Megadtuk neki (a disznónak) a nevét, de nem hallgatott rá. (Taj.)
3. (mit) tanulni, megszerezni, üzeneteket fogadni: rossz dolgokat hallok rólad. (Nektek.) Hallom, hogy Sladič már a megyében van. (Vaj.)
4. kissé elavult. (mit, kit) részt venni egyetemi előadásokon, hallgatónak lenni: p. előadások;
görögöt hallgatott (Bod.) a görög hallgatója volt;
hallgatta Ľ. Stura részt vett az előadásain;
-
hallgat 2, -a, -aj ned. (azt is, hogy ki nélkül, mit, kit, mire) hallgasson: a gyermek nem hallgat;
o. szülők;
Figyelj anya! (Fr. King) Olyan vagy, mint egy gyerek, aki nem hallgat ésszerű szavakra. (Kisteherautók.);
o. megrendelésre (Urb.);
Éppen anyámra kellett volna hallgatnom. (Tim.) Ezért gondoltam, hogy egy szót sem kell hallgatnom rá. (Jes.) Vitatás nélkül, most, szó nélkül. Különben csak annyit kell tennie, hogy engedjen neki és meghallgassa a dalát (Skal.) Hallgassa meg;