Néhány nappal a budapesti maraton előtt felmerült bennem, hogy elkezdhessek egészségesebbet enni, és nem egyem meg a hallgatói menza által kínált különféle gulyást és sütőket. Általában az sem segít, ha megpróbálok valamit megmenteni az utolsó pillanatban, de feltételeztem, hogy legalább nem lesz rossz érzésem, hogy az egészet felköhögtem.
Azt hiszem, lehetnék vegetáriánus, talán vegán vagy frutárius is, de túl lusta vagyok. És akkor újabb kérdés merül fel: "Miért?" Egy vegetáriánus kolléga folyton azt mondja nekem, hogy csak idő kérdése, hogy minden húsevőnek hús nélkül kell megtelepednie, és állítólag ez a könnyű matematika számítása. Hiszek egy kicsit. Másrészt feltételezem, hogy a világ olajkészletei inkább kimerülnek, mint sertéshús. Egy másik szempont, amelyet rám vetett, és amelynek állítólag el kellett volna riasztania egy ilyen étrendtől:.
A háromnapos éhségsztrájk által bennem kiváltott érzések (másként nem lehet leírni), így a helyes útra tereltek, és végül x módon nyert a csirkepecsenye sötét oldala. Az élet túl rövid ahhoz, hogy korlátozzam magam az étrendben, hacsak az egészségem nem tiltja. A hosszú élettartam elérése még mindig nem győzelem, ha úgy gondolom, hogy 80-as éveimben még mindig vállalati gyárban fogok dolgozni. Ezt a gondolatfolyamot azzal fejezem be, hogy mindenkinek azt kell ennie, amit szeret, és nem mindegy, hogy ez egy csirkés szelet sonkával és sajttal, vagy egy saláta levél sonkával és anélkül. Remélem felháborítottam az egész vegetáriánus közösséget. Béke!