Bár első pillantásra nem tűnik úgy, a ritmikus légzés kulcsfontosságú szerepet játszhat a futó sérülések megelőzésében.
Ahhoz, hogy erről jobb képet kapjunk, vegyük figyelembe a futás során a testre nehezedő terhelést. Amikor a futófelület talpa megérinti a felületet, vagyis a futófelület alatt, a futó testtömegének körülbelül háromszorosával egyenlő erő hat a lábra. Mivel egy rangos sportintézet, az Utah-i (USA) tanulmányai azt mutatják, hogy ez a terhelés még tovább növekszik, vagy eléri a lehető legmagasabb értékeket, mert a láb a földre esik abban a pillanatban, amikor a futó kilélegezni kezd. Ennek oka, hogy kilégzéskor az izmok ellazulnak, elveszítik az izomtónust (az izmok feszültsége), ami kevesebb stabilitást jelent a futó testének. Ha elfogadjuk, hogy az ütközés pillanatában a futónak kisebb stabilitása van az izomtónus elvesztése hatására, akkor már nem kell sokat mennünk a futássérülésig.
Az egyik lábra való kilépés a kilégzéssel együtt problémát jelenthet, mert a test egyik oldala folyamatosan elnyeli a futófelület legnagyobb ütőerejét, így kopottabbá és sérülékenyebbé válik. Másrészt a ritmikus légzés, amely páratlan mintával koordinálja a futófelületet és a kilégzést, lehetővé teszi, hogy minden kilégzéskor más futófelületet gyakoroljon. Ez egyenletesen osztja el az ütközési feszültséget a test mindkét oldalán. Összehasonlítható egy iskolatáskával, amelybe könyveket, jegyzetfüzeteket és laptopokat tesz, és a jobb vállára dobja. Ha állandóan így viseli, kompenzációs kompenzációs gyakorlatok nélkül, a gerince károsodhat. Ha azonban a hátizsákot mindkét vállán használja, a terhelés egyenletesen oszlik el, és a kockázat csökken.
Kilégzés stressz
A légzés hangsúlyozása hosszú múltra tekint vissza a keleti filozófiában. Dennis Lewis, a taoizmus és a keleti filozófiák régóta hallgatója az Egyesült Államokban tartott előadásokban a légzésről. Az előadásokon hangsúlyozza, hogy "a legteljesebb lélegzetvétel megegyezik a legteljesebb élettel, veleszületett potenciálod és vitalitásod teljes skálája a lélegzetben nyilvánul meg". Ez futáskor is érvényes. Lehetséges a légzési ritmus irányítása. A ritmikus légzés segít a futás érzésében, és lehetővé teszi annak azonnali és pontos irányítását.
A jóga azt tanítja, hogy a légzés ellenőrzése segíthet a test irányításában és az elméd megnyugtatásában. Éppen ellenkezőleg, amikor felgyorsítjuk a légzést, például úgy, hogy az órád második kezéhez igazítjuk, megszakítjuk a kapcsolatot az elme és a test között, ezáltal rést nyitva, amelyen keresztül a stressz elérhet minket. A ritmikus légzés megnyugtató, és ez a tudatosság hozza meg a szükséges megnyugvást. A ritmikus légzés enyhíti az esetleges stresszt, segít pihenni. És ha bármilyen nyomást, idegességet vagy nyugtalanságot érez, akkor mentálisan "kihúzhatja" a testből, csak kilégzéssel.
Hasi légzés
Mielőtt megtanulnánk a légzési szokásokat, először támogatnunk kell a hasi légzés szokását, hogy sokkal jobban ki tudjuk használni a rekeszizom soha nem látott képességeit. A belégzés során a rekeszizom összezsugorodik, lefelé halad, miközben a mellkas izmai kitágítják a mellkasát, ami növeli a mellkasüreg kapacitását, és lehetővé teszi a levegő beszívását a tüdőbe. A rekeszizom mozgása lehetővé teszi, hogy a teljes tüdő a lehető legnagyobb térfogatra táguljon és a lehető legnagyobb mennyiségű levegővel töltse fel őket, amire természetesen szüksége van a futáshoz. Minél több levegőt szív be, annál több oxigént juttathat a vérszállító rendszer a működő izmokba.
Sokan nem használják a rekeszizmát légzésre, és támaszkodnak a bordaközi izmokra, így kevesebb oxigént használhatnak fel, és ezáltal gyengítik a vázizmok munkájának hatékonyságát. A mellkasi légzés másik hátránya, hogy ezek az intercostalis izmok kisebbek, ezért gyorsan elfáradnak. Illetve lényegesen kevesebbek lesznek, mint a rekeszizmája. Ezért előnyösebb kevesebbet támaszkodni a bordaközi izmokra, és többet fogadni a rekeszizomra. Ami a hasi légzéshez vezet. Gyakorolhatja a hasi légzést minden egyes helyzetben, függetlenül attól, hogy ül, áll, alszik, könyvet olvas vagy eszik.
Így tanulhatja meg:
- feküdj a hátadon
- erősítse a mellkas felső részét és a váll területét
- koncentráljon egy levegőt "a hasba" úgy, hogy a has optikailag felemelkedjen az inspiráció idején