A kassai maraton függőséget okoz, és legjobban a "Próbáld ki egyszer, szeress örökké" kifejezéssel írható le, amely egyfajta mottójává vált.
Samuel Biroš
A maratoni történeteimet általában a rajtvonalnál kezdem. Ezúttal azonban más lesz. Ugyanolyan más, mint az idei kassai Nemzetközi Békemaraton.
A szombat olyan esős volt Kassán, hogy szinte teljesen kibékültem az inline kategória törölt rajtjával. Az egész maraton előtti szombat estig folyamatosan esett, ami nekem teljesen rossz álomként érkezett. Éjjel azonban javult az idő és reggel egy maratoni reggelre ébredtem. Bár száraz és nedves, de legalább eső nélkül. Erős északi szél váltotta fel. A szél, amely fokozatosan kiszárította az utakat, de pontosan tudtam, mi vár ránk a versenyen.
Az időjárásról, amely a kassai maraton 96. évének kezdetén fogadott, Stew azt mondta, hogy még az ágyban sem fordul meg így 🙂 A már említett széllökés, erős felhők és 8 fokos hideg a hőmérőn - ebben a kombinációban vagyok, október első vasárnapját még nem élte meg a maratonon. A soron belüli "húsz" azonban rám várt, így az időjárás-az időjárás,.
Az első kilométerek Aničkáig régen bemelegítésnek számítottak, de most kezdettől fogva harc volt az ellenszéllel. Nem is beszélve a kellemetlen csúszós pályáról, mint egy esős éjszaka emléke. Kellemes volt délnek menni, mert a szél előrelendített és javított az időmön. Tudtam azonban, hogy még ehhez is adót kell fizetni egy végtelen befejezés formájában a VSS Rastislavova-hídjától a Moyzesova utcáig, ahol a városházán zajló verseny véget ér. És tényleg megtettem. A széllökések állandó ütéssé váltak a homlokomon, és időnként úgy éreztem, hogy talán állok egy helyben, a lábam valami egészen mást mond nekem.
Az elején Moyzesky a klubházunk előtt a világ legjobb rajongóit adta nekem az utolsó kilométeren, így a célvonal átlépése után ismét élvezhettem a leírhatatlan örömérzetet. Függőséget okozó érzés, amelyet legjobban az "Egyszer próbálkozz, szeress örökké" mondat jellemez, amely a kassai maraton egyfajta mottójává vált. A céltól a klubházban lévő alaptáborig vezető úton még sikerült megállnom egy rövid beszélgetésre a Kassa TV-hez (kíváncsi vagyok, milyen lesz mászni), de aztán ilyen hosszú ideig sűrűsödhetek -várt banán a görcsök elnyomására. Aztán egy lehűtött sör várt rám, amellyel nézőként élveztem a maraton további részét.
Bár ez az év számomra sokkal nagyobb kihívást jelentett, ez nem változtat azon a tényen, hogy jövőre is kerekeken látjuk egymást.