A cikk nevezhetné a How to Stop Screaming-t is. De elsősorban a gyermekekre fogunk összpontosítani. Minden szülő sikoltozik gyermekén. Az egyetlen különbség decibelben van. Függetlenül attól, hogy megváltoztatja-e a hangszínét, erőlködik vagy kiabál a lehető leghangosabban. A gyermek még mindig sikolyként, valami kellemetlenül érzékeli. Persze rosszabb, amikor nagyon sikítunk és dörögünk. Nemcsak azt a biztonságot és bizalmat raboljuk el gyermekeinktől, hogy teljes mértékben meg kell adnunk neki, hanem közvetett módon ugyanarra a viselkedésre is tanítjuk.
A gyerekek példával tanulnak.
A magyarázat, intés, tanítás nem csupán személyes példát mutat. Minél fiatalabb a gyermek, annál erősebb a személyes példa. A krízishelyzetekre való reagálást a gyerekek megtanulják az élet első évében. Tehát, ha az élet első 3 évében kiabál a babájával, a baba is ezt fogja tenni.
Ne felejtsük el, hogy a természethez és a karakterhez hasonlóan építi gyermeke önbizalmát és önbizalmát.
Természetesen a gének nagyban befolyásolják ezt, de az oktatással meg lehet formálni a gyermeket. Ez elnyomhatja a negatív tulajdonságokat, és éppen ellenkezőleg, erősítheti a pozitív tulajdonságokat és a tehetséget.
Miért kiabálunk a gyermekeinkre?
Mert a szüleink ezt megtanították nekünk. Már említettem, hogy a gyerekek példával tanulnak, és a legfontosabbak az élet első évei. Amikor kiabálunk gyermekeinkre, nagyon valószínű, hogy szüleink is ránk kiabáltak. Vagy kiabáltak egymással. A koszorúba kaptuk, és amikor tudat alatt, céltalanul megtanultuk, és valószínűleg így tanultuk sok éven át, így a reakcióink tudatalattiak. Nem akarunk sikítani, de nem állhatunk meg.
Hogyan lehet abbahagyni a sikoltozást?
Mindenekelőtt elszántság kell, mert nem lesz könnyű. Ha el akarja kezdeni, feltételezem, hogy szereti gyermekeit, és csak a legjobbat akarja nekik. Ezért gyűjtse össze minden erejét, és tűzzön ki egyértelmű célt.
Csepp elvárások. A harag természetes, közös érzelem. Teljesen rendben van, hogy mérgesek vagyunk. Az egyetlen probléma a haragra adott reakció.
De miért haragszunk?
Mert vannak elvárásaink. Gyakran teljesen értelmetlen elvárások. Arra számítunk, hogy a 6 hónapos babánk egyedül ül, a 10 hónapos babánk egyedül jár, az egy éves babánk éjszaka alszik, a babánk megtanul járni a bili mellé, ha egyszer megmutatjuk neki, hogy a 2 hónapos babánk képes értsd meg, hogy nem tudjuk megvenni neki a játékot, képes kezelni az érzelmeit, magunk sem tudjuk kezelni őket, felrobbanunk, kiabálunk és ugyanaz a dühroham van bennünk, mint a 2 éves gyereknél, hacsak nem ez teljesen rendben van, mert erre van okunk. Nekünk nincs. 2 éves gyermekünknek oka van a dührohamra, a dühkitörésre, mert még nem tudja, hogyan tudja uralkodni az érzelmein, mert senki sem tanította meg, mert még az agyi képessége sincs meg így még.
Ezért dobjon el minden elvárást. Ezek a várakozások megvannak, nem is tudunk róla. Amikor legközelebb mérges leszel, tudd meg, miért haragszol, mitől lettél ilyen dühös.
Nézd meg a babádat, és ismerd fel, hogy a gyerekek nem képesek tudatosan haragudni ránk, tárcsázni minket. Ha kiabálunk rájuk, ez csak a saját csalódásunk. Ez csak a bizonyíték arra, hogy nem tudjuk egyedül kontrollálni az érzelmeinket.
Ne számíts erre:
- a baba az ön segítsége nélkül elalszik
- egy hét múlva megtanul menni a bili mellé
- meg fogja érteni, hogy nem vesz neki újabb játékot
- meg fogja érteni, hogy késik a munkáról
- meg fogja érteni, hogy nem reggel kell játszani, hanem felöltözni
- nem halványul
- nem törik össze a poharat
- nem piszkosul az étteremben
- nem ugrik a kéregbe
- nem fog sikítani, ha fontos telefonhívása van
- meg fogja érteni, hogy el kell mennie
- lefekszik, ha akarja
- megérti, hogy már ki kell kapcsolnunk a tévét
- el kell hagynunk a pályát
- el kell mennünk a boltba, amikor játszik
- melegítőt kell viselnie, ha kint fagy
- azt eszi, amit főztünk neki
- felveszi, amit előkészítettél neki
- nem dob homokot egy másik gyermek fejére, amikor játékot vesz tőle
- meg fogja érteni, hogy nem vihet idegen játékot
- megoszthatja a játékokat
Ne várd, tanul gyermekeit. Tanítsd őket példával, tanítsd tisztelettel. Ne kiabálj, ne verd őket. És amikor megteszed, kérj bocsánatot.
Ismételje meg minden nap, hogy úgy szereti gyermekeit, amilyenek.
Minden nap megismétli, hogy gyermekei még mindig megtanulják irányítani érzelmeiket, és rajtatok múlik, hogy példát mutassanak-e nekik.
Minden nap megismétli, hogy a gyermekei azok minden még mindig tanítanak.
Szervezzen kapcsolatot partnerével, szüleivel, szomszédaival. Bárkivel, aki kényelmetlenné teszi az életét.
Figyeled a tested. Ha úgy érzi, hogy az adrenalin kezd emelkedni, álljon meg, lassan lélegezzen, mondja ki hangosan, hogy mérges vagy, és mondja meg miért.
Lenni őszinte magának és gyermekeinek.
Bocsásd meg a szüleidnek, hogy kiabálnak veled.
Ismételd meg minden nap amíg meg nem tanulod.
Készülj fel a bukásra, a hibákra. Tanul megbocsátani. Tanuljon a hibáiból, és lépjen tovább.
Korábban hagyja abba a haragot felrobbansz. Amikor a csésze túlcsordul, nem állítja meg, hanem lavinát indít el. Álljon meg a kellemetlenség első jeleinél.
Ha a gyerekek nem hallgatnak rád, nem tisztelnek, tanuld meg az alapelveket tiszteletteljes kommunikáció és az oktatás.
Ajánlom a Tisztelet és tisztelet című könyvet (Pavel Kopřiva Jana Nováčková Dobromila Nevolová Tatjana Kopřivová)