óvoda

Mgr. Katarína Šurdová

Gyermekem nevelése során és tanácsadói munkám során gyakran gondolok Khalil Gibran költő és festő írására. Sok mély bölcsesség, alázat rejlik benne, és ő személy szerint nagyon megkönnyebbül.

"A gyermekekről:
A gyermekei nem a gyermekei.
Fiak és lányok, akik vágyakoznak maguknak élni.
Rajtad keresztül jönnek, de tőled soha,
bár veled vannak, nem tartoznak hozzád.
Megadhatja nekik a szeretetét, de nem a gondolatait,
mert saját gondolataik vannak.
Otthont adhat a testüknek, de a lelküknek nem,
mert lelkük a holnap házában lakik,
amelyet még álmaidban sem látogathatsz meg.
Megpróbálhat olyan lenni, mint ők,
ne próbáljon alkalmazkodni önmagához,
mert az élet nem megy vissza, és tegnap sem tart. "
Khalil Gibran, a próféta kertje

Igen, szülőként különleges felelősséggel tartozunk gyermekeinkért, de nem vagyunk életük vagy érzéseik tulajdonosai. Korábbi cikkemben A gyermek óvodába lépése lehetőséget kínál a közös növekedésre. Igyekeztem elsősorban a szülőre, saját tapasztalataira, az eseményhez kapcsolódó szorongásaira és aggályaira koncentrálni.

Most arra szeretnék figyelni, hogy érezheti magát az a gyermek, aki először jár óvodába. És hogyan lehet a szülő a legjobb vezetője.

Varázslatos világfelfogás

A gyermekek világa és gondolkodása nagyon eltér a miénktől, felnőtt, nézi a valóságot. A három-négy év közötti időszakban a gyermek az ún prekonceptuális és szimbolikus gondolkodás. Az ilyen gondolkodás a jelenleg zajló valósághoz és a gyermek által jelenleg végzett tevékenységekhez kötődik.

Tehát teljes mértékben a jelen pillanatban él. Képes az aktuális eseményekről beszélni, érzékekkel átélni, leginkább vizuális érzékelésen keresztül. Mindent, ami a gyermek körül történik és történik, csak a jelenhez viszonyítva érti meg. "Varázslatos" gondolkodása.

Ebben a korban egy gyermek még nem tudja egyértelműen megkülönböztetni gondolkodását a valóságtól és "én" -jét a külvilágtól. Csak a világ összefüggéseit, törvényeit és okozati összefüggéseit kezdi megérteni, de ezeket a törvényeket és összefüggéseket nem képes teljes megértésükben megérteni.

A világ még mindig túl bonyolult, homályos és bizonytalan. Fenyegetés olvashatatlanságában. Itt mágikus gondolkodása gyakran a segítségére válik. Ami nem rendelkezik logikával, azt fantáziával és rituálékkal lehet megérteni.

Ha egy gyermek túlságosan egyedül érzi magát és "kegyelme" miatt szabadul fel, akkor csak valamilyen csodás lény, állat, tárgy, valami, ami meghaladja a hatalmában lévő fenyegető valóságot.

A világ bonyolult és titokzatos, ugyanakkor varázslatos is.

A gyermek fantáziája segít jobban megérteni, mi történik vele (vagy vele) a való világban, és megbirkózni egy olyan valósággal, amely számára érthetetlen és frusztráló lehet. A gyermek kicsi, és sok mindent az életében még nem lehet és nem is lehet befolyásolni. De a fantázia erőt ad neki és képes megbirkózni egy olyan valósággal, amelyen nem lehet változtatni. Ezen keresztül képes feldolgozni és befogadni.

Ha egy szülő jó útmutató szeretne lenni a gyermek nagyvilágba vezető útján, akkor nemcsak figyelembe kell vennie egy ilyen korú gyermek gondolkodásmódját, hanem azt is figyelembe kell vennie, hogy segítsen.

Kísérjen és hagyja magát vezetni

Nemcsak térdre ereszkedni, amikor egy gyerekkel beszélgetni, és a szemébe nézni, hanem a szemével is érzékelni a világot. Azok a szemek, amelyekben félelem az ismeretlentől, ugyanakkor vágy mindennek megismerésére és megértésére, a varázslattal teli színes és varázslatos világ visszatartására. Megfelelő útmutatásként hagyja, hogy vezérelje magát, és ne keressen megoldásokat a gyermek számára.

De hogyan kell ezt egy szülőnek megvalósítania? Hogyan lehet felkészíteni a gyermeket az óvodára, figyelembe véve a már említett fejlődési szokásokat? A közös felkészülés különösen fontos, de nem annyira a szavakról és az ígéretekről kell szólnia, mivel ezek végül irreálisak és túlzottak lehetnek.

Az óvoda határozottan nem csak egyszerű és szórakoztató. Végül is, mint semmi új. Ez az új és ismeretlen, amit ebben a korban egy gyermek nehezebben kezel. De hogyan lehetne ismertebbé tenni, figyelembe véve, hogy a gyermek itt és most éli meg a valóságot? Hogyan tudja előre elképzelni és megvalósítani az óvodát?

Mindenképpen jó, ha meglátogatunk egy óvodát a gyerekkel, elmegyünk vele nézni a gyerekek játékát. Együtt játszanak szerepjátékokat az óvodáról és sok mesét olvasnak. Például a Miénk malacka bank van az óvodában című könyv stílusában. Gyönyörű illusztrációkat és képeket tartalmaz, amelyek pontosan felvázolják az óvoda napi rutinját.

Ilyen napi rendet a szülő rajzolhat ki a gyermekkel, mi fog történni, mi következik az óvodában, és korlátozhatja a tevékenység, amikor a szülő megérkezik a gyermekhez. A szülő beszélhet a gyerekkel arról, milyen volt, amikor ő maga kezdett óvodába járni, hogyan érezte magát akkor, hogyan sikerült mindezt kezelnie (természetesen, ha nem voltak kifejezetten rosszak), és fényképeket is mutathat magáról ebben az időszakban.

A gyerekek nagyon örülnek, ha megnézik a szülők fényképeit gyermekkoruktól kezdve, és szívesen hallgatják a történeteiket is. Ez a legszebb ígéretük, hogy a valóság kezelhető. Különösen fontos, hogy ne féljen a gyerekkel képzeletben a legtitkosabb vágyaihoz menni. Ami az óvodát illeti, a gyermek talán legnagyobb vágya, hogy a szülő jelen legyen vele.

A valóságban sajnos ez a vágy gyakran még az alkalmazkodás idején sem teljesül. De megközelíteni lehet ezt a vágyat úgy, hogy beszélünk róla, pl. a már említett malac történetén keresztül, aki óvodába akart menni és játszani akart a gyerekekkel. Megváltoztatja a gyermek nézőpontját. Nem mindenkinek van hozzáférése az óvodához, ez a gyermekek számára kiváltság, ahol sem állatok, sem szülők nem léphetnek be ingyenesen.

Közös fantáziálás

A könyvnél a szülő elkezdhet fantáziálni a gyerekkel arról, hogy valószínűleg mit csinálna az óvodában, ha ott lenne vele. Bármit is akar a gyermek tőle, mintha együtt játszhatnának, a szülő sajnálkozását fejezheti ki, hogy ez nem lehetséges. Részletesen megkérdezheti a gyermeket az óvodai játékokról, a gyermekágyakról, a mosogatókról, mindenről, amit nem lát. A gyerekkel együtt játékosan és humorosan fantáziáljon arról, hogy a nagy "ügyetlen" szülő valószínűleg mit tenne ott.

Annak a gyermeknek az a kivételes érzése, hogy van valami, ami valóban neki való. Ugyanakkor annak lehetővé tétele számára, hogy legalább a képzelet szintjén feldolgozza a szülői közelség iránti vágyát.

Ebben a korban a gyerekek nagyon jól meg tudják különböztetni, mi is lehetséges valójában, és mi része az elképzelésüknek. De az ilyen ötletek segítenek nekik feldolgozni a valóságot és elfogadni olyannak, amilyen. És mintha szülői beleegyezéssel.

Különböző részletek fontosak az óvodai gyermekek számára, amelyet a szülőnek nem kell felnőtt szemmel észrevennie. Például milyen ruhásszekrénye van, milyen képet rajzol rá (valóban - emlékszel-e a gyerekkorodra?), Ahol feltesz egy törülközőt, hogy minden benne van a méretében, a kiságytól kezdve a mosdótál.

Ezek olyan dolgok, amelyek szülő távollétében biztonságérzetet adnak a gyermekeknek. Valamint a napi rendszeresség. Célszerű részletesen beszélni, megismételni és emlékeztetni azokat a dolgokat, amelyeket a gyermek ismeretlen környezetben biztosít. A rituálék segítenek a gyerekeknek. A következõk ismerete rendet teremt az életben, szilárd talaj a lábad alatt, ez olyan dolog, ami megtartja és támaszkodhat. Számíthatsz rá. Mindig így van - pl. reggel játék, tizedik, szabadtéri játékok, ebéd, alvás, aztán jön anya.

Ezért a gyermekeknek szüksége van néhány napi időgaranciára. Különösen a kezdetektől fogva, legalább fél évig, fontos a sztereotípiák és rituálék betartása. Nem csak az óvodában, hanem otthon is fordítson nagyobb figyelmet.

Próbáljon minimalizálni a gyermek életében bekövetkező egyéb alapvető változásokat. Ideális, ha az anyának nem kell azonnal munkába mennie, és nem érzi magát egyedül nagy rohanásban és feszültségben. Ez gyakran a gyermek gyenge alkalmazkodásának egyik kiváltó oka. Reggeli rohanás, idegesség, fáradtság, hirtelen más és nagy igények a gyermekkel szemben. Elutasítottnak érzik magukat és növelik a bizonytalanságát. A szülő óvodából való távozását a gyermek ekkor elhagyásként érzékelheti.

Hasznos rituálék

A reggeli és reggeli rituálékkal való megbirkózás az elfogadás és a szeretet légkörében kulcsfontosságú pillanat az óvoda elválásának kezelésére a gyermek és a szülő számára egyaránt. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek nem tud sírni, amikor a szülő távozik. Nagyon nem akarja, hogy a szülője távozzon. Egyetlen gyermek sem akarja, akinek egészséges kapcsolata van a szüleivel.

Az egészséges kapcsolat olyan táptalaj, amely ebben a korban belső támogatást jelenthet számára a helyzet kezelésében. Nem szükséges meghosszabbítani a búcsúval járó közös gyászot, mert ez nem ad lehetőséget a gyermeknek a helyzet elfogadására, és meghosszabbítja csalódottságának állapotát.

Minél tovább van jelen a búcsúban a szülő, annál paradoxabb módon meghosszabbodik az elutasítás pillanata. Így a szülő nem hajlandó teljesíteni a gyermek vele való tartózkodását, és a gyermek annál inkább arra törekszik. Minél tovább küzd, annál csalódottabb és érzelmileg kimerültebb, hogy nehezebb megnyugtatni a szülő távozása után.

A szülőnek nem az a dolga, hogy azt tegye, amit a gyerekek akarnak, hanem azt, hogy jót tegyen nekik. Az új feladatok, a teher és a csalódottság érzése fejlődéshez vezet, új tulajdonságokat hoz az életbe, a gyermek mentálisan ellenállóbbá válik. Az óvoda új kihívást jelent a gyermek számára - megtanulja a szülőtől való elszakadás képességét egy bizonyos ideig. Figyelje és tanulja meg a társas kapcsolatokat társak csoportjában, szülői részvétel nélkül. A saját tapasztalatát saját tevékenysége és saját döntései kezdik kialakítani, ettől az óvodai gyermek gyakrabban függ.

Természetesen sok kihívást jelentő érzelem társul ehhez, amelyben a szülő segíthet neki. És ha ő lesz ez a vezető, akkor a gyermek mágikus gondolkodását segítheti. Ezután például a gyermek és a szülő gondolhat arra, hogy mi segíthet a legjobban megbirkózni a különválással és a felmerült csalódásokkal.

Együtt készíthetnek védőamulettet vagy képkeretet, ahová a gyermek beszúrja a szülők fényképét. Ennek érdekében a gyermek elviheti kedvenc hősét az öltözőszekrénybe.

Ebben az összefüggésben emlékszem egy fiú története, aki nem akart elmesélni az óvodában. Amikor arra kerestük a módját, hogy adjunk-e neki bátorságot a beszédhez, azzal az ötlettel állt elő, hogy lehet egy pókember, aki nem fél semmitől. Ezután egy pókember alakját vitte az óvodába, és ha valamit akartak tőle, a pókember mindig beszélt érte.

Ennek a hősnek köszönhetően sikerült legyőznie a kezdeti szorongást, és fokozatosan merte magától beszélni. Ez a konkrét példa megmutatja, hogy a mágikus gondolkodás hogyan segíthet a gyermeknek megbirkózni az érzelmileg megterhelő helyzetekkel.

A gyermek óvodába lépése tehát valóban nehéz teszt. Ha a gyermeknek sikerül kezelnie ezt, ha a szülő jó útmutatássá válik a gyermek számára ebben a nehéz életszakaszban, akkor ez erős pozitív tapasztalat lesz a gyermek számára az önállóság és a világ felfedezése felé vezető úton.