barátságok

A jó barátság az élet fontos része. A barátság megkötése és fenntartása olyan képesség, amely kulcsfontosságú az életünkben. Hogyan lehet támogatni a gyerekeket e képesség fejlesztésében?

Gyermekkori barátságok gyorsan létrejönnek, de gyorsan véget is érhetnek. A gyerekek egyéves kor körül kezdik érdeklődni társaik iránt. Az ismerkedés első módjai gyakran "durvaak". Ütések, harapások, másikba tolások vagy hajszálak húzása. Ennek oka nem a gyermekek agressziója, csak a konfliktusok megoldásának és a társas kapcsolatok kialakításának képtelensége. Az első kapcsolatok általában játszótereken játszódnak le, egyes gyerekek szeretnek játékot megosztani, mások a végtelenségig nyújtózkodhatnak.

Az első gyermekek barátságai az óvodában

A gyerekek igazi és első barátságokat csak az óvodában tanulnak meg. Ez az első jelentős társadalmi tapasztalatuk. Az óvoda egy olyan környezet, amely nagyon fontos a gyermek egészséges mentális fejlődéséhez. A barátságok segítenek felismerni és érzékelni erősségeiket és gyengeségeiket. Ugyanakkor nagyon fontos az önbizalom építéséhez és a gyermek személyiségének fejlesztéséhez. Megállapítják, hogy néhány gyermekkel közös érdekeik, hobbijuk is van. A szülők szerepe ezen a téren is pótolhatatlan. A felnőtt jelenléte megfelelő viselkedésmintát kínálhat számukra, és megtaníthatja őket arra, hogy ne legyenek önzők, ne tudjanak empátiát tanúsítani, hogy átérezzék mások érzéseit és megtanuljanak együttműködni.

Mennyire fontos a szocializáció?

Az ember társas lényként születik. Normális körülmények között, az életkor előrehaladtával a fiziológiai igények mindennapossá válnak, és a szocializáció iránti igény egyre erősebbé válik. Olyan folyamat, amely az emberi élet elengedhetetlen része és rendkívül fontos a gyermek egészséges fejlődése szempontjából. A szocializációnak természetes folyamata van, és fokozatosan zajlik. A gyermek utánzás és azonosítás révén integrálódik a társadalomba, először a családban, majd kis társadalmi csoportokban, végül pedig a társas kapcsolatokban. Elsajátítja a társadalmi normákat, ismereteket, szokásokat és attitűdöket, megtanul együttműködni és együtt érezni mások bőrével. A gyermek fokozatosan megtanulja megvédeni álláspontját, és ugyanakkor elfogadni másokat is. Megtanulnak kommunikálni és fejleszteni szociális készségeiket.

"Külső" vagy magányos

Eleinte a gyerekek csak azokkal játszanak, akiket érdekel a velük való játék. Óvodai és kisiskolás korban a barátságnak valódi értéke van, és a gyerekek választják és tisztelik a barátaikat. Csoportok kezdenek kialakulni, és lehet, hogy nem fogadnak el közülük néhányat. A gyermek így kívülállóvá válik. Gyakran túlságosan érzékeny, félénk, szorongó, síró, betegséggel vagy fogyatékkal élő gyermekekről van szó. Vannak viszont olyan gyerekek, akik szeretnek egyedül játszani. Ezek a gyerekek egyszerűen nem érzik jól magukat egy nagy csoportban, és inkább egyedül vagy egy vagy két gyermekkel játszanak. Jelentős különbség van a két típus között, és ezt természetesen nem kell félvállról venni.

Hogyan segítsünk a "kívülállóknak"?

  • megtudja a csapatból való kizárás okát,
  • fokozza a bizalmát,
  • segítsen másutt barátokat találni,
  • iratkozzon fel az érdeklődés gyűrűire,
  • találkozni olyan családokkal, ahol a gyerekek egyidősek, vagy akár ugyanazzal a problémával küzdenek,
  • légy példa, tükör,
  • megtanítsa őket kapcsolatfelvételre és az elutasítások kezelésére.

Egy gyermek, mint magányos

A magányos az a gyerek, aki szeret egyedül játszani, vagy szoros baráti köre van. Nem minden gyermek, mint egy felnőtt, sok embert szeret. Fontos, hogy a gyermek saját maga válasszon barátokat, saját tapasztalatai és érdekei szerint. Ha a gyermek elégedett, még akkor is, ha nem tagja a csapatnak, nem szükséges nyomni, és semmilyen esetben sem kényszeríteni arra, hogy találkozzon más gyerekekkel. A gyermek számára mindenképpen jó, ha klubokban, hobbitevékenységekben és kirándulásokon vesz részt. Mindenhez idő kell, türelem. Fontos, hogy támogatást, megértést adjunk neki, megfelelően irányítsuk, és reményt adjunk arra, hogy minden jó lesz.

Hogyan segíthetünk a kapcsolattartásban?

  • egy kisgyermektől, hogy megtanítsa az emberekhez szokni,
  • rendszeresen találkozzon emberekkel, szülőkkel és gyermekeikkel,
  • tanítsa meg, hogy tudja megosztani a dolgait,
  • tanítsd meg neki a tisztességet,
  • adj neki bátorságot,
  • mutasson példát - mutassa meg neki, hogyan lehet kapcsolatot létesíteni,
  • erősítse az önbizalmat a megbecsülés révén,
  • az összetartozást erősítő tevékenységek.

A szülőnek játszania kell a gyermek társasági életében a tanácsadó és nem a vezető szerepe. A gyermekkori kapcsolattartás megtanulása szintén befolyásolja e készségek minőségét felnőttkorban.

Óvodás és fiatalabb iskoláskorban leginkább a félénkségről van szó, ami ebben az időszakban teljesen normális. Ha azonban a gyermek sokáig nem lépett kapcsolatba a szemével, rendkívül zárt, dührohama vagy sírása támad, ha más gyerekek is jelen vannak, tanácsos szakemberhez fordulni, mivel ezek figyelmeztethetnek a valódi problémára. .