Készítsünk almát alma nélkül. Hogyan? Egyszerűen - friss, csak szakadt rebarbarából, amelynek íze szó szerint friss alma, még akkor is, ha nem is valódi alma mellett feküdt.
Rebarbara - almás zöldség
A rebarbarát inkább gyógyszerként, mint almás zöldségként ismerték. Az ókori Kínában már 3000 évvel ezelőtt megbecsülték. l. A stadion az ókorban egészen a Földközi-tengerig fokozatosan eljutott Indiába, és ott valószínűleg nemcsak elnyerte jelenlegi nevét, hanem ott is elkezdték használni a föld feletti részeit gyógyításra és fogyasztásra. Az ókori Görögországban rha néven ismerték, de mivel külföldiek, azaz barbárok hozták nekik, a rebarbara elnevezés létrejött.
Mi gyógyít
A rebarbara (Rheum palmatum) gyógyító része általában évelő gyökér és gyökér (akár szárítva, akár porrá őrölve, vagy tinktúra formájában). A rebarbara viszonylag széles terápiás felhasználással rendelkezik. Forró összetevői támogatják az étvágyat, serkentik az emésztést, mert epeutak is, és támogatják a tápanyagok felszívódását. A jelenlévő tanninok pedig szabályozzák a gyomornedvek túltermelését, és ezáltal a gyomor savasságát is. Érdekes módon az alkalmazott terápiás dózis nagyságától függően hashajtóként hat, vagy éppen ellenkezőleg, megállítja a hasmenést. A kézen és a lábakon található levelek hígtrágya-tömörítései azonban reumatikus problémákra is gyógyító hatást fejtenek ki. Gyomorhurut és sárgaság esetén is alkalmazzák. A rebarbara gyökér használata során azonban nem szabad megijednünk, ha a vizeletünk narancssárgává vagy akár vörösesbarnává válik - ez természetes és ártalmatlan.
A rebarbara terápiás alkalmazását 2 hétnél tovább nem hosszabbítjuk feleslegesen - addig be kell bizonyítani gyógyhatását. A rebarbara gyökerét gyógyszerként nem használhatják 10 év alatti gyermekek, terhes és szoptató nők, hanem a vizeletkövekre hajlamos betegek is.
Mi teszi a rebarbarát még érdekesebbé számunkra?
A fent említett gyógyító tulajdonságok mellett a rebarbara eredetisége különösen a húsos szárak kora tavaszi betakarításában rejlik, amelyeknek alma íze van. Ez a tavaszi idő segíteni fog az anyagcserénk stimulálásában és a tavaszi testtisztulásunk fokozásában. Emellett néhány szükséges vitamint, különösen a C és B komplexet, de vasat, jódot, mangánt, cinket és káliumot is ellát nekünk. A levélpengék tartalmazzák a legtöbb oxálsavat, amely szervezetünkben a kalciumot megköti az egész vegetáció során, ezért a levelek fogyasztása nem megfelelő. A szinte tavasszal elfogyasztott fiatal levélszár ekkor tartalmaz minimumot (0,12%), valamint citromsavat; ezek tartalmazzák a legfrissebb almasavat (1,77%). Nyáron, azaz a rebarbara szárak betakarítási időszaka után (a rebarbarát június 24. után nem ajánlott betakarítani!), A bennük lévő oxálsavtartalom azonban 2,1% -ra nő, ami fogyasztásra már nem alkalmas. A tartósítószerek, például az antocianin színezékek és a karotinoidok tartalmát illetően célszerűbb vörös szárú fajtákat termeszteni, amelyek jelentősen gazdagabbak ezekben az egészség szempontjából releváns anyagokban.
Ami a szárak minőségét illeti, a legfinomabb, legfinomabb kora tavasz 30-50 cm hosszúságú növekedés után. Éppen ellenkezőleg, a napsütötte helyen termesztett rebarbarán gyengébb minőségű, rostosabb és durvább szárak nőnek, és későn szüretelik őket. Ideális környezete egy átmeneti árnyék vagy félárnyék.
Élőhely - és talajminőségi követelmények
A rebarbara egyébként igénytelen, bár tűri a napot, a kissé árnyékos helyek alkalmasabbak rá, és ezért lombhullató fák alatt is virágzik, mivel kora tavasszal, amikor még nem levelesek, csak elegendő napenergiát kell megfognia. Télen kellően fagyálló, levelei 4 fokos fagyot is kibírnak. Előnyben részesíti a frissebb hőmérsékleteket, mint a nyári meleg, ezért jól növekszik a hegyaljain, ahol a páratartalom megfelelőbb számára.
A talajnak legalább közepesen nehéznek kell lennie, agyagos, nem száradó, mély, tápanyagokkal jól ellátva. Termesztjük az ún 1. nyomvonal bőséges szerves trágyázás vagy megtermékenyített gyökérnövények után. A talajvíz nem lehet 1,5 m-nél magasabb a felszíntől, különben gyökerei elrothadnak. A könnyebb, forróbb talajokban a szárgyűjtemények korábbiak.
A rebarbara kezelése és gyűjtése
Az ültetést követő 1. évben a talajt lazán, gyommentesen és kellően öntözve tartjuk. A rebarbara következő betakarítási éveiben ésszerű mértékben trágyázunk nitrogénnel annak érdekében, hogy ne növeljük a szárak nitráttartalmát, hanem csak a növények növekedését és regenerálódását támogassuk. Ez kétszer történik: egyszer fél adaggal közvetlenül tél után, majd a betakarítás utáni intenzív növekedés időszakában. A megtermékenyítés dózisa 22 g/m2 mészkő ammónium-oxidra vonatkoztatva. 4 éven át minden ősszel elvégezzük a szükséges meszezést. Ha állandóan jó szártermést akarunk elérni, akkor a növekedést körülbelül 6–9 év után megváltoztatjuk, mert a talaj már kimerült és elfáradt. Ha a növények még mindig egészségesek és létfontosságúak, az osztás után új ültetésre használjuk fel őket.
Az ültetést követő 3. évben március vége, április eleje körül kezdjük az első levélszár-gyűjtést. A szüret körülbelül júniusig tart - a növények 1 vagy 2, ritkán 3 szakaszban történő növekedésétől függően. Gyűjtjük a hideg reggeli órákban, és a növény kerületéről csak 30, legfeljebb 50 cm hosszúságig, legalább 20 mm vastagságig kinövett levélszárakat kell gyűjteni. Annak érdekében, hogy a növény ne gyengüljön túlságosan, kezdetben a megadott levélszámnak csak 1/3-át gyűjtjük, a későbbi években a levelek 1/2-át is.
Soha nem vágtuk szárral a leveleket (egyensúlyuk a növényen rothadna), de csak egy éles rántással tépjük le oldalra. A betakarítás után azonnal távolítsa el a levélpengét a szárakról, és csak 3 centiméteres darabot hagyjon a szár felett - a víz nem párolog el belőle olyan gyorsan. A stoppert körülbelül 3 hétig 1 ° C-on és 90% -os páratartalom mellett tároljuk. A legmagasabb szárhozamot körülbelül az 5. évben érik el - akkor akár 7 kg szárat is elvihetünk egy növényből.
Rebarbara
Reprodukció
A rebarbara a leghatékonyabban vegetatív módon szaporítható - úgy, hogy a gyökereket októberben (ásás után) vagy tavasszal nagyon korán elosztjuk. Minden gnúnak legyen legalább egy vegetációs rügye. Hagyja a gyökerek vágó sebeit 1 napig száradni, hogy ültetés után ne rothadjanak. Mivel több mint 10 éves élettartamú évelő növényről van szó, az ültetés előtt a talajt kb. 50 cm mélységig kell rétegezni - trágyát vagy dúsított komposztot adunk hozzá 8-10 kg/1 m2 mennyiségben, adjunk hozzá 40 g szuperfoszfátot és 30 g káliumsót. A savas talajokat az ültetés előtt egy évvel megsavanyítjuk. A gyökereket 1,2–1,8 m távolságra és olyan mélyre ültetjük, hogy a csemete teteje 5 cm-rel a talaj felszíne alatt legyen. Préseljük és öntözzük a talajt. 2–4 növény elegendő egy háztartás igényeihez. A rebarbara maggal is szaporítható. Azonban gyorsan elveszíti a csírázását, ezért a legjobb az, ha azonnal elveti az augusztusi érés után. A palánták előkészítése 3 évig tart, és tulajdonságaik gyakran nagyon eltérnek az anyanövényektől, míg a vegetatív szaporításban ez nem így van.
Rebarbara fajták
Hazánkban a legváltozatosabb fajták: "Tavasz", "Victoria", "Holstein Blood", "The Sutton", "Dawes Challenge", "Moskovsky 42", "Ogrsky" és "Tukumsky".
Száguldozó rebarbara
Noha nagyon korai termésről van szó, betakarítását mégis fel lehet gyorsítani. Csak annyit kell tennie, hogy március elején beborítja a növényt egy nyitott hordóval (alja és teteje nélkül), amelyet agyaggal borítunk (a trágya jobb és melegebb). A hordó tetejét üveggel vagy fóliával letakarhatjuk. Így 2 vagy 3 héttel felgyorsítjuk a gyűjtést. Hordó helyett használhatunk egy fedéllel ellátott kerámia edényt is, amelyet nappal kinyitunk. 4 tűt is szúrhatunk a növényre, és polietilén fóliát tekerhetünk rájuk, így létrejön egy légkondicionáló cella, amelyet felülről el tudunk takarni.
Kártevők és betegségek
A rebarbara levelein időnként levéltetvek és barázdák jelennek meg, különösen a szár betakarítása után. Öblítsük le vízzel, vagy használjunk növényi kivonatokat, vagy klasszikus permetező anyagokat. Ha száraz levélfolt vagy elágazó folt jelenik meg, ajánlott klasszikus rézkészítményeket használni, de csak a szárgyûjtés befejezése után.