sid ecar [vysl. sajtkar], -u, 6. o. -e, én. nem. -y ember. r. motor. motorkerékpár pótkocsi;
motorkerékpár pótkocsival
šid hazug, -a, mn. nem. -én egy. r. awl gyártó
ülés lisko, -a, -lisk, csillag. i sídlište, -ťa, -lišt střed.
1. hely, ország, ahol lakik, él, székhely: emberi s-á, eredeti s-á szlávok;
archeol. őskori, paleolit s-á;
2. épületegyüttes, lakóegységek: munkás s., Bányászat.;
lakótelep, csillag. i sídlištný príd. m.
letelepedni, -i, -ia ned. székhellyel rendelkezni, valahol élni (főleg a nemzetről, kormányról, intézményről, fontos személyekről stb.): A hatalmas fejedelem Ctibor Sitnán élt. (Hor.) A katonai rendőrség ekkor telepedett le itt. (A király.);
pren.: Mosoly ült az arcán (Solt.) Mosolygott. Látod, egy nagyvárosban vagy, ahol a gazdagság lakozik (Kuk.), Ahol gazdag emberek élnek;
az ellenkező. lakóhely, -és hé
-
1. hegyes fém (régebben csontos) szerszám lyukak készítéséhez a kecskében varráskor: cipőgyártás, nyerges nyak.;
telefon hívás. olyan, mint (nem) š. fényes, ingatag, élénk, nyugtalan;pren. kifejez okos, élő, nyugtalan gyerekről (dil. felnőttről is): az is.
● Nem rejti el a zacskót a táskában (kényelem), az igazságot sokáig nem lehet elrejteni. Az íj kijött a táskából, és minden kiderült;
2. a szitakötő család szárnyas rovarai;
zool. Aeschna cyanea;šidielko, -a, -lok i šidielce, -a, -lec střed. zdrob. kifejez.
1. hely, ország, ahol található, él, település (különösen nemzet, kormány, intézmények, társaságok stb.): Őskori, eredeti s-szlávok;
val vel. kormány, régió, körzet;2. lakóhely, lakóhely (pl. Uralkodó): uradalmi s., Zemianske s., Cárske s.;
ülés melléknév: elavult s-é város, amelyben a királyi székhely volt, a főváros
síd lo 2, -a, -del/-diel húr. nar. település, hurok: kúriák, csappantyúk építése (Taj.);
két madár fogott a kastélyban (Dobš.)