klinikán

Milánónak hívnak, ötven éves vagyok, és szeretném megosztani, amire már régóta gondolok. Megmutatják nekünk a tévében, hogy az igazi hős egy ember, aki öt perccel a film vége előtt megmenti az egész világot. És ezért megérdemli elismerésünket. Nos, szerintem ennek semmi köze a valósághoz.

Nővérként dolgozom egy gyermekklinikára szakosodott klinikán. Nem szakosodom a figyelmünket, mert szeretnék névtelenek maradni. Minél tovább dolgozom, és látom a különböző emberek sorsát, annál inkább meg vagyok győződve arról, hogy az igazi hősök nem mutatják ki hősiességüket.

Nem kell megölniük az összes ellenséget, inni whiskyt, lőni a fegyvereket és drága autókkal járni. Hősiességük életük mindennapi része. Cselekednek és segítenek, mert nem tudnak segíteni. És nem követelnek senkitől dicséretet vagy elismerést a munkájukért.

Számomra Janka is ilyen hősnő. Egy idős hölgy, akinek a szegényes nyugdíja mellett van még két robotja, de soha nem morog. A keresett pénzzel segíti lányát. Súlyos fogyatékossággal élő lánya születése után férje elhagyta őt, és egyedül maradt a lányával. Folyamatos egészségügyi ellátást igényel, így anyja nem mehet dolgozni. A nagymama mindent megtesz annak érdekében, hogy javítsa szeretett lényeinek életét.

A hősök egyben szülők is, akik nem haboznak minden nap órákat várni a váróban a gyermekeikkel. Tudják, hogy van esélyük segíteni nekik itt. Türelmesen válaszolnak gyermekeik minden kérdésére. És látható, hogy ha tehetik, inkább vállalják a súlyos betegséget, csak hogy gyermekeiknek ne kelljen cipelniük.

Még a nálunk dolgozó ápolók is tiszteletet és elismerést érdemelnek. Szerencsés vagyok, mert nem gúnyolódnak, és akár 24 órás műszak után is tudnak mosolyogni. Az egészségügyben nem minden olyan rossz, mint a média megpróbálja bemutatni nekünk. Szerencsére sok olyan ember van, aki nemcsak munkaként, hanem küldetésként veszi fel a munkáját. Ez annak ellenére, hogy nincsenek pénzügyi jutalmak és óriási felelősségük van a vállukon.

Számomra az egyik legnagyobb példakép és hős Dr. Peter. Orvos, akinek a sorsot kéne kérnie. Néhány évvel ezelőtt a felesége balesetben halt meg a terhesség magas stádiumában. Megrázta, nem mondom. Ám a hatalmas tragédia ellenére sem veszítette el pozitív életszemléletét. A jelszót követi: - Ha beteg vagy, keress valakit, aki rosszabb és könnyebb.

És valóban működik. Kevés szabadideje van, de számos önkéntes tevékenységben vesz részt. Meghallgathatja kis betegeit, mindig talál rá időt, és soha nem utasíthatja el őket. Nemrég találkoztam vele egy rendezvényen, amelynek célja a hajléktalanok megsegítése volt. Úgy nézett ki, mint egy harmincas éveiben járó, kissé benőtt ember, sapkával a fején és mosollyal a belsejéből.

Figyelmesen hallgatta a hajléktalanok történeteit. Minden találkozott arc mögött érdekes sors állt. Közülük sokan panaszkodtak. De Isten tanúja, hogy a sors egyetlen sebe sem olyan súlyos, hogy ne lehetne legyőzni. Peter, Jarka, nővérek és más emberek egyértelmű bizonyíték erre ... Csak mi vagyunk felelősek azért, amit a sors által adott kártyákkal csinálunk.

Tudsz hasonló történetet? Hogyan alakult a való életben? Írjon más olvasóknak a cikk alatti beszélgetésben.