Orvosi szakértői cikk

Az infúziós urográfiát csökkent vesekiválasztási funkcióval alkalmazzák, amelyet például pyelonephritisben vagy nephrosclerosisban szenvedő betegeknél figyelnek meg. Ebben az esetben a páciens lassan, nagy mennyiségű (legfeljebb 100 ml) kontrasztanyagot injektál 5% -os glükóz-oldatba lassan a csepegtető folyadék rendszeren keresztül. Készítsen fotókat a kontraszt alkalmazása közben. Hangsúlyozni kell, hogy az urofafia lényegében a morfológiai vizsgálat módszere. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy csak a vese működésének legáltalánosabb kifejeződését kapjuk meg, és ebben a tekintetben sokkal alacsonyabb, mint a radionuklid technikáké.

szempontjából

Az urogramokon látható vesék ugyanúgy néznek ki, mint a felmérés képén, de árnyékuk kissé intenzívebb. A csésze és a medence mérete és főleg alakja nagyon változatos. Általában három nagy csésze van: felső, középső és alsó. A kicsi kelyhek mindegyik tetejét elhagyják. Egy vagy több papilláris vese kiemelkedik mindegyik kis csészében úgy, hogy külső kontúrja homorú. A nagy csészék egy serpenyőbe vannak illesztve. Mint fent említettük, a medence mérete és alakja általában különbözik: a fejletlen csészékkel rendelkező ampullás tótól a keskeny medencéig, hosszúkás kelyhekkel (elágazó medence típusú). Mindazonáltal a normál medence kontúrjai egyenletesek és élesek. Kontúrjai simán átmennek az ureter alakjába, amely tompa szöget képez a medence tengelyével.

Az ureter árnyékot képez keskeny sáv formájában. Általában az összehúzódások és a cystoidok felszabadulása miatt ez a csoport megszakad a helyeken. Az ureter hasi része szinte párhuzamosan vetül ki a gerincvel, a kismedencei rész átfedi az ágyéki-keresztcsonti ízület árnyékát, majd a domború ívet kifelé írja le, és rövid intramuralis rekeszben mozog.

A hólyag keresztirányban elhelyezett ovális alakú árnyékot nyújt, amelynek alsó körvonala a csontok felső élének szintjén fekszik. Az urográfia során a hólyag árnyékai átlagos intenzitást érnek el, kontúrjai kiegyensúlyozottak. A kontrasztanyag a húgyhólyagba vihető be a húgycsövön keresztül (ezt a módszert cystoria-nak hívják). Ezután a buborék árnyéka nagyon intenzívvé válik. Kóros képződmények (kövek, daganatok) hiányában a hólyagban árnyéka teljesen homogén. A cystográfia indikációi: traumás vagy posztoperatív vizelet extravasáció, feltételezett hólyag divertikulum és vesicoureteralis reflux.

A vizelés idején a kontrasztanyag a hólyagból a húgycsőbe érkezik. A vizelés folyamán történő fényképezést "mikrociszterápiának" nevezték. Ez lehetővé teszi, hogy képet kapjon a húgycsőről (urethrográfia). A húgycső pontosabb képét azonban úgy kapjuk, hogy egy kontrasztanyagot retrográd injektálunk a külső nyílásán keresztül. Ugyanakkor a húgycső belső nyílását egy léggömbbel behelyezett katéter blokkolja (retrográd urethrográfia). Az urethrográfia segítségével diagnosztizálható a húgycső szűkületei, daganatai, divertikuluma, traumás húgycső károsodása.

A fő előnyök az intravénás urográfia elérhetősége, olcsó, nem invazív képesség, a rendszer pyelocalicealis szerkezetének ellenőrzésére és a más jellegű meszesedés azonosítására való képesség. Segítségével a vesék kiválasztó funkciója is bizonyos mértékben felmérhető. Az urográfia hátrányai korlátozott információk a vese parenchima és a perirenalis tér szerkezetéről, a vizeletürítés funkcionális paramétereire vonatkozó adatok hiánya, a veseelégtelenség kezelésének képtelensége és végül a gyógyszerek és az ionizáló sugárzás vizsgálata során a jodid használata. Az urográfia ellenjavallt súlyos szívbetegségekben, máj-, vese- és jód-intolerancia készítményekben.

[1], [2], [3], [4], [5], [6], [7], [8], [9], [10], [11], [12], [13 ]], [14], [15]