Az etika mint fogalom felülmúlja a jót és a gonoszt, az őszintét és a tisztességtelent, a helyeset és a rosszat, az erkölcsöt és az erkölcstelent meghatározó szabályokat. Az etika segít működni és túlélni emberi közösségünkben. Az etika túlnyomó többsége minden sportolóra, a világ minden emberére jellemző. Az etika ezek történelmileg, idővel íratlan szabályok, amelyek meghatározzák viselkedésünket, és fordítva, viselkedésünk meghatározza az etikát.
A tréner sok kérdést tesz fel a trénernek. Az egyik az, hogy mit kell tennie a dzsúdósnak, hogyan kell viselkednie, ha egzisztenciális helyzetbe kerül, ha egészsége vagy környezete egészsége és biztonsága veszélybe kerül. Szerencsére e megfogalmazás kérdéseivel továbbra is csak elméleti problémaként foglalkoznak nagyobb mértékben.
Az etika nem etika, hacsak nem a legbelső meggyőződés. Ha a hitről van szó, az etika az élet filozófiájává válik. Az etika nem etika, hanem csak azok a szavak, amelyek nem szólnak, ha megkerülik őket, amikor senki sem nézi. Ezért e szabályok betartása a legnehezebb és legfontosabb. A Judo edző egyik fő motívuma és feladata, hogy etikai normákat és értékeket próbáljon beültetni tanítványaiba. Egy másik fontos tényező, hogy nem kérünk a megbízottaktól valamit, amit nem vagyunk képesek vagy nem. A dzsúdótanárnak soha nem szabad színlelnie, mert a diákok ezt érezni fogják, és többé nem tisztelik magát a tanárt, valamint a tanárok, az ősök gondolkodását. Ha valamit követelni akarok, előbb meg kell tennem. Természetesen a Judo etikája nincs ellentétben az élet etikájával, éppen ellenkezőleg. És az, hogy gyakorlóink hogyan viselkednek a nyilvánosság előtt, legyen a legfontosabb személyes feladat számunkra. Mi van, ha olyan embert nevelünk, aki csak a Dojo-ban tud viselkedni? Gyakran előfordul velünk, hogy a gyakorlók csak személyes hiábavalóságukból, saját egóik kielégítésére jönnek Judóval foglalkozni, hogy bebizonyítsák, erősebbek másoknál. Ezért a Judo edző fő szerepe, hogy az osztályokba tiszteletet teremtsen mások iránt, a kölcsönös tiszteletet, megszüntesse annak szükségességét, hogy mások felett uralkodjanak.
A Judo célja az egói legyőzése, önmagának legyőzése saját gyengesége felett. Bizonyára sokan vitatják, hogy a randori a másik legyőzéséről szól. Fontos a másokkal való harc, de a végső cél nem a bármi áron történő győzelem. Ezért a befelé gondolkodás iránya különbözteti meg az igazi judokát más emberektől. Ha az ember eljut a belső fejlődés egy bizonyos szakaszába, akkor nem kell igazolnia a tulajdonságait, és nem kell bizonyítania másoknak sem. Éppen ellenkezőleg, igyekszik minél több tulajdonságát átadni másoknak. Ha valaki mást tanít, akkor sem veszít el tapasztalataiból. Mások tanulásával az ember nyer.
Etikett Jude-ban
Ha az etikát az egyén viselkedésének legbensőbb törvényeként vesszük figyelembe, az illemtan a csoport viselkedésének külső, formális oldalára vonatkozó parancsok, szabályok és előírások gyűjteménye. A címke felépítését úgy tervezték, hogy valamit kifejezzen. Számunkra azonban egyértelmű, hogy szinte lehetetlen teljes mértékben azonosulni az illemtannal, hogy a viselkedés formai formája belsőleg, érzelmileg megtapasztalható legyen. Ezek a szabályok, előírások és előírások (Buddha KAI-jának 10, Musashi-féle DOKUKÓDÓ.) Nem egyszerűen olyan előírások, amelyeket csak ésszel lehet megérteni, hanem olyan előírások, amelyeket érezni kell. Ha bizonyos esetekben azt látjuk, hogy az illemtan üres, értelmetlen szertartássá válik, akkor nem az illemtan, mint olyan, hanem az ezt követõ emberek hibája.
Az illemtan azonban hatékony eszköz lehet, főleg pszichológiai, az etikai területen az értéktáblák felépítéséhez. Az illemtan betartása, ha valaki azonosul vele, bizonyos mértékben megváltoztatja belső hozzáállását is. Úgy tűnhet, hogy a címke által okozott korlátozásoknak undort, ellenszenvet és ellenszenvet kell kelteniük az egyénben. Azok számára azonban, akik teljesen megosztottak belső hozzáállása és Judo illemtana között, maga hagyja el a Dojót. A judo elveivel valójában rendben van. A judo nem kényszerít senkit semmire, a judo csak a formáció eszköze, nem a személyiségváltás. Mind szabad emberek, lehetőségük van maguknak dönteni. Már nem követeljük meg, hogy mindenki, akit elismerünk a Dojóban, buddhista legyen. Szeretnénk és megpróbálnánk mindenkiből jó embert nevelni.
Etika és illemtan
Két kifejezés, amelyek néha összetévesztettek, néha azonosulnak. Általánosságban elmondható azonban, hogy ahol nincs etika, az illemtan hamisan hangzik, és öncélúvá válik. Az etikától eltérően, amely a történelemből áll, az illemtan a történelemből áll. Az etikett a testedző kapcsolata a történelemmel és a hagyományokkal. Mindannyian a történelmi fejlődés termékei. És csak akkor, ha megértjük ezt a fejlődést, felismerhetjük helyünket, árunkat és szerepünket. Mindannyiunk számára világos, hogy az a hely és idő, amelyben élünk, befolyásolja gondolkodásunkat, cselekedeteinket, létünket. A hely hatással van ránk nemzeti hagyományaival és kultúrájával. Idő, csak az etikai fejlődés szakasza.
Az illemtan, amelyet ma követünk, természetesen nem annak a pontos mása, amelyet betartottak, és amelyet a régi mesterek tiszteletben tartottak. Egyrészt az idő okozza, másrészt bizonyos társadalmi fejlemények és körülményeink között, különösen a rendelkezésünkre álló feltételek és eszközök. E magatartási szabályok maximális tiszteletben tartása tehát nemcsak értelmetlen játék, hanem lelki kapcsolat mindazokkal, akik gyakorolták és tisztelték a Judót. Nem lehet megmagyarázni, nem lehet megérteni, miért fontos a mozgás gondolkodásával való azonosság érzése és a múlttal való folytonosság, ezt érezni kell. Ez a múltval való kapcsolat az egyik érték, amelyet nem szabad elhagyni. A külső címke azt mutatja meg, hogy kinek mikor kell üdvözölni, kivel kell beszélgetni, ki milyen tekintély stb. Így a judo etikett lehetővé teszi az edző számára, hogy sokkal könnyebben kommunikáljon a megbízottakkal.
E szabályok hatása alatt könnyebben ellenőrizhetők. Végül is egy régi japán közmondás azt mondja: "A fegyelem örömhöz vezet". És valóban az. Bizonyos szabályok szigorú betartásával, a vasfegyelem esetében végül megtörténik, hogy a gyakorlók szó szerint megszeretik Judót. A dzsúdó az életük és a szerelmük.