Dokumentumok ajánlása

bulgáriai

L i dé m ě s ta/u r b a n peo pl e 13, 2 011, 1

Karakachani Bulgáriában - lelkipásztori történet Gabriela Fatková

Bölcsészettudományi Kar, UWB Pilsen

Karakachanok Bulgáriában - Pásztortörténeti összefoglaló: Ez a cikk összefoglalja a bulgáriai karakachanok egykori pasztorális nomád életéről szóló tanulmányokat, angolul és bolgárul. Elemzik a karakacsánok eredetéről szóló vitát; különféle nézőpontok léteznek, különféle kutatócsoportok által támogatva, a karakachánok képviselői, valamint maguk a közönséges karakacsánok is. Ismertetik a transzhuman pásztorkodás technológiáját, a hozzájuk kapcsolódó kereskedelmi szokásokat és a karakacsai etnikai csoport társadalmi szerkezetét a pasztorális nomád időszakban és ennek az időszaknak a végén, a sedentarizáció során. Kulcsszavak: Karakachans; etnikum; társadalmi identitás; lelkipásztori nomádizmus; vándorlás; sedentarizáció

A karakacsánok a Balkán délkeleti részén (Bulgária, Görögország, Macedónia, Törökország) szétszórtan élnek. Görögül beszélnek, bár a fiatalabb generációk egyre gyakrabban használják a többség nyelvét a hétköznapi kommunikációhoz, és ortodox keresztények. A hatvanas évek elejéig nomád pásztorként éltek, de életmódjuk szinte semmiben sem különbözött a Balkán többi nomád pásztorától. A karakacsai történelem elsődlegesen a nomád pásztorkodáshoz kapcsolódó "klasszikus" időszak 1 bolgár és görög nyelven 1 viszonylag jól kidolgozott, 1 amelynek a karakacsák minden jellemzőjét kielégíti. Ha a nomádizmus definícióinak Salzman-elemzésének következtetéseivel összhangban (Salzman, 1974) a mezőgazdaság hiányát a nomád pásztorkodás egyik megkülönböztető jegyének tekintjük, akkor továbbra is használhatjuk a "nomád pásztor" kifejezést a bolgár karakacsánok esete.

G. F a t k o v á: K a r a k a č a n i v B u l h a r s k u - p a s t e v e c k á h i s t o r i e

szervezet. Jelenleg a bulgáriai Karakachan Kulturális Világszövetségek Szövetsége kijelenti, hogy taglétszáma körülbelül 18 000 (Kalionski 2002: 2). Az informátorok azonban maguk adnak 20 és 30 ezer közötti számot.

G. F a t k o v á: K a r a k a č a n i v B u l h a r s k u - p a s t e v e c k á h i s t o r i e

A Karakachan és Sarakatsanoi név etimológiája A „Karakachani” név két török ​​„kara” - fekete és „kachak” - menekült, menekült szóból áll (Marinov 1964: 12; Pimpireva 1995: 10; Urbanska 1962: 206). Az adatközlők szívesen kiegészítik nevük értelmezését egy származással kapcsolatos jelmondattal. E legenda szerint a karakakánok korábban Konstantinápoly bíróságán telepedtek le, mint az uralkodó közeli barátai. Annak a bánatnak a bizonyítékaként, hogy a törökök 1453-ban meghódították Konstantinápolyt, a karakacsai vének úgy döntöttek, hogy megölik az összes fehér juhot, fekete köntöst vesznek fel és otthagyják az ülő életet - inkább nomádnak, mintsem hogy engedjék alá magukat a törököknek. Ezért tartják őket továbbra is az egyetlen tiszta kereszténynek, aki nem adta át magát a törököknek. Ezt a legendát részben megkérdőjelezné a Karakachan szó eredetének egyik etimológiai értelmezése. Azt állítja, hogy a sarakachani változatot először Görögországban hozták létre, és ezután átkelt Törökországon, ahol Karakachanná alakították át, egészen Bulgáriáig (Marinov 1964: 12). Ezen értelmezés szerint tehát az aromán „sarak” vagy az albán „sorak” vagy „Sirako” szó az alap, de a török ​​„kara” - fekete - biztosan nem. Egy másik lehetséges értelmezés az, hogy a szó első fele is 55 lehet

a "kar" szóból származik, ami mezőt jelent, a szó teljes fordítása tehát megközelítőleg "a mezőn keresztül futna" (Marinov 1964: 12-13; Pimpireva 1995: 10). Az eredet még összetettebb értelmezése a görög Sarakatsanoi megjelöléssel rendelkezik. Ez a szó az aromán "sarak" - szegény - szóból vagy az albán "sorak" szóból származhat, amely szegény vagy tisztességtelen embert jelent (Pimpireva 1995: 10-11). A nyelv és a megélhetés különbsége miatt a környező mezőgazdasági lakosság idegenként érzékelte őket - "utóbbiaknak", és így külsőleg a karakacsánok sajátosságainak tulajdonították, jelentőségük tükrözi az "idegen" kulturálatlanságát, kiszámíthatatlanságát és veszélyét. A Sarakachan szó másik lehetséges eredete a Pindu-hegységben található "Sirakovo" faluból származhat, ahol valószínűleg ez a csoport élt egy bizonyos időszakban (Marinov 1964: 13; Pimpireva 1995: 11), vagy a falu nevéből ". Sakaresi "(Marinov 1964: 13).

Nyelv A karakachanok saját nyelvüket használják, amelyet "romának" neveznek. Ősi görög nyelvjárás, konkrétan az új görög északi nyelvjárások egyike. Ezt a nyelvet főleg a családon belül és a közösségükön belül folytatott beszélgetésekhez használják (Pimpireva 1995: 11). Több görög nyelvjárás és Karakachan kutatása alapján Höeg professzor arra következtetett, hogy a karakachan nyelv körülbelül 4-5 évszázaddal ezelőtt keletkezett (Höeg 1925: 82). A lexikon szláv karakterei azonban nyilvánvalóak a nyelvben (Marinov 1964: 11; Nešev 1998: 11). A Karakachan-t főleg otthoni hívásokra használják. Mivel ma Bulgáriában minden karakachan kétnyelvű, anyanyelvüket a bolgár erősen befolyásolja (Nešev 1998: 26). Korábban a kétnyelvűség, vagy egyes esetekben a háromnyelvűség csak a férfiak kiváltsága volt, mert csak ők voltak kapcsolatban idegen nyelvű beszélőkkel, ők voltak felelősek a termékek eladásáért és vásárlásáért, hozzáférhettek a nyilvános szférához (Pimpireva 1997: 184). A nők a leghosszabb ideig viszonylag tiszta és csak lassan változó formában tartották a karakachan nyelvet.

Eredet Ezen a ponton szükség lesz a hipotézisek mozaikjának feltárására a karakacsánok lehetséges származásáról. Ennek a csoportnak az idősebb korszakairól szóló források hiánya miatt minden származással foglalkozó tudós csak hipotetikus szinten kénytelen mozogni. A karakacsánok eredete iránti fokozott érdeklődés viszonylag későn kezdett megnyilvánulni, így csaknem 56-ot nem találunk közülük

G. F a t k o v á: K a r a k a č a n i v B u l h a r s k u - p a s t e v e c k á h i s t o r i e

G. F a t k o v á: K a r a k a č a n i v B u l h a r s k u - p a s t e v e c k á h i s t o r i e

A megélhetés módja a nomád lelkipásztori időszakban A nomád lelkipásztori időszakban a karakakánok juhokon, kecskéken és lovakon éltek. Sertést és baromfit is ritkán neveltek, de a karakacák számára a legfontosabb állat a juh volt. A több ezer fős állományokkal az év folyamán kétféle legelőt váltottak. Lovakon hordták magukkal minden vagyonukat 59

G. F a t k o v á: K a r a k a č a n i v B u l h a r s k u - p a s t e v e c k á h i s t o r i e

G. F a t k o v á: K a r a k a č a n i v B u l h a r s k u - p a s t e v e c k á h i s t o r i e

ÁBRA. 1 Karakachan téli rezidenciák eloszlása ​​Bulgáriában. A kép Vaszil Marinov (Marinov 1964) által rajzolt térkép vázlatos formája.

termék (Marinov 1964: 58-67). A sajtgyárak ideiglenesek vagy állandóak voltak. Rendszerint vízforrás közelében, hűvös helyen épültek (Marinov 1964: 62). A sajtkészítő mester gyakran kereskedő volt a városból (Marinov 1964: 70). A legfontosabb juhtejtermékek között volt a "sziréna", a görög "feta" sajthoz hasonló friss fehér sajt. Többféle formában gyártották, a karakačánokra a legjellemzőbb az ún "Tulumsko sirene" és "sirene stombotiri". A "Tulumsko sirene" tartós sajtfajta volt, báránybőr tasakban érlelve. Ez a zsák a bőrből kihúzott juh alakjában volt, az állat végtagjain kötött lyukakkal. A gyapjút rövid időre levágták a bőrről, a táska befordította a nyírt hajat, és szirénát tettek bele. Így kényelmesen tárolták szállításhoz. A "Sirene stombotiri" a "kashkavalu" előfutára, kemény, tartós sajtfajta. Továbbá a fent említett "kaškaval", túró, vaj és joghurt juhtejből készült (Marinov 1964: 58-62; Nešev 1998: 30). A tejsavót kutyák vagy sertések táplálékaként használták, ahol disznókat neveltek (Marinov 1964: 56). 63

G. F a t k o v á: K a r a k a č a n i v B u l h a r s k u - p a s t e v e c k á h i s t o r i e

ÁBRA. 2 Fejés, 1956, „Čumena“ helység, Koprivštice közelében. Forrás: Georgieva 2000: 25.

G. F a t k o v á: K a r a k a č a n i v B u l h a r s k u - p a s t e v e c k á h i s t o r i e

A bolgár nem is érintkezett a letelepedett lakossággal. Így a nomád korszakban nem minden karakacsai gyerek találkozott közvetlenül a sátorban való tanítással, bár sok fénykép népszerű témája. A tankötelezettség bevezetése után néhány sátor kénytelen volt egész évben egy vagy két idősebb nőt otthagyni az alföldi kisiskolás gyerekek körében, ami azonban jelentősen megzavarta a családon belüli munkamegosztás rendszerét (Markowska 1962: 230 ). Az egy sátor térileg ideiglenes faluja tükrözi a jelenlegi társadalmi struktúrát. A legközépben egy kechaja kunyhó volt, a többi kunyhók pedig úgy voltak elrendezve, hogy a tényleges távolság tükrözze a relatív távolságot (Pimpireva 1995: 30). Staninak belső hierarchiája volt, több tengely szerint felosztva. A kechaj relatív közelsége szerint két alcsoportra osztották, nevezetesen a magasabb és az alacsonyabb családokra (Marinov 1964: 16; Nešev 1998: 16). Tovább osztották életkor és nem szerint. A nők és a fiatalok mindig is a férfiak és az idősek alárendeltjei voltak (Pimpireva 1995: 31).

G. F a t k o v á: K a r a k a č a n i v B u l h a r s k u - p a s t e v e c k á h i s t o r i e

Karakachanék mozgási útvonalai a felszabadulás előtt és után. A térkép Vaszil Marinov (Marinov 1964) eredeti térképének egyszerűsített formája.

falu Goljamo Čočoveni Slivenben. Ez a falu korábban mind török ​​volt (Marinov 1964: 117; Pimpireva 1995: 89). Számos külső változás mellett növekvő társadalmi-gazdasági differenciálódás és az egyes nukleáris családok függetlenségének növekedése is az egyes sátrakban. A letelepedett lakossággal való gyakoribb kapcsolatoknak köszönhetően egyesek új megélhetésbe kezdtek. Pimpireva szerint azonban a legerősebb ösztönzést a megtelepedésre az éghajlati viszonyok jelentették (Pimpireva 1995: 89). Elég volt egy hideg tél, amikor a nyájból nagyszámú juh halt meg, és a karakacák általában nem próbálták helyreállítani a nyájat, és egyenesen a letelepedett életbe mentek. Azok a családok, akiket nem érintett egy ilyen katasztrófa, a lehető leghosszabb ideig utaztak - 1958-ig. Markowska hangsúlyozza a kötelező 69 szerepét az ülő folyamatban.

G. F a t k o v á: K a r a k a č a n i v B u l h a r s k u - p a s t e v e c k á h i s t o r i e

Bulgáriában a karakakánok továbbra is hordozzák az önkéntelen rendezés igazságtalanságát (Kalionski 2002: 7), és ez az igazságtalanság-érzés is identitásuk egyik alkotó vonása. A második világháború után a karakakánok vidéki területeken telepedtek le városokban, különösen korábbi téli legelőik régióiban (Pimpireva 1995: 94-96). A vidékről érkező karakacsánok is elkezdtek költözni a városokba (Pimpireva 1997: 186), ahol főleg gyári munkásokként dolgoztak. Az ötvenes években azonban néhányan beléptek a szövetkezetbe, de kizárólag állattenyésztéssel és alpesi gazdálkodással foglalkoztak (Pimpireva 1995: 96-97). A városban az élet jobb kilátásokat hozott gyermekeik számára is, mint állítják. Markowska tudósítóinak egy másik magyarázatát is megjegyezte, miszerint a város, mint a civilizáció helyszíne, lehetővé teszi a karakacsák számára, hogy megőrizzék családi struktúrájukat és a hagyományos munkamegosztási mintát, a nők otthon maradjanak, és gondozzák a gyermekeket és a háztartásokat, ami fenntarthatatlan lenne az országban. átmenet a mezőgazdaságra (Markowska 1962: 238).