A szlovák nyelv rövid szótára
1. megkülönböztető jellegzetesség, jellemző: a nemzet különleges z-y-je, amely a z-y iparosodást kíséri;
örökletes, nemi z-y
2. valaminek, tünetnek, tünetnek a látható megnyilvánulása: munkájának z-om a pontosság, z-n. tiltakozás balra
3. jel (jel. 1.), jelzés: fény, jelzés z., Adj valakinek z. bólogat
4. szemléltető kifejezés, megnevezés (kifejezés stb.): Z-y betűtípus, z. szorzás, egyenlőség
5. tárgy, festmény stb. világosan, szimbolikusan kifejezve valamihez való tartozását: állam z., z. Zsolina városa, hogy sas legyen a z-u-ban;
tól től. a kereszt
6. vec, jav, kt. (megegyezés szerint) bizonyos gondolati tartalmak hordozója: a z-u tudománya;
lingv. nyelv. a nyelv egysége (morféma, szó, mondat), amelynek elnevezési, jelentése és gyakran kommunikációs funkciója van;
2. karakter -u m. úszási módszer, kt-nál. egy úszó, háttal a víznek
znak ár -a m. ki úszik a karakter;
jelentősége -i ž. karakter jellege
A szlovák helyesírás szabályai
znak mu m.; karakter; karakter ‑i ž.
znak ár ‑a m.; aláíró - év b.; karakter
Szlovák szótár (1959 - 1968) 1
1. valaminek megkülönböztető, megkülönböztető jellemzője, jellemző vonása. a nemzet jellegzetes z-yje, stílusos z-y népdalok;
-től kísérő. forradalmak, nagyobb z-y válságok;
valaminek külső, belső z-yje;
az ember örökletes z-yje;
a vers fontos z-omja a rím;
egy tucat arc különleges karakter nélkül (Jaš.);
rögzíti (az irodalomban) egy-egy régió tipikus életvonásait (Mráz);
2. látható al. egyébként érzékelhető megnyilvánulás;
jel, valaminek a jele;
tünet;
nyom: Az őrület jelei kezdtek megjelenni. (Szórakozás) A világ sok része utazik, ez annak a jele, hogy sok a munka. (Kuk.);
fújd a kürtöt z-re. győzelem, jutalmazzon valakit a z-n. elismerés, elégedettség, tisztelet, köszönet;
kelj fel z-től. tiltakozás;
Nem egy jel, amit hallott. (Ábra) Megégette a tollat, hogy liba nyoma ne legyen. (Taj.);
telefon hívás. Chlebnický kissé mélyebben meghajolt (Kuk.) Kicsit, a tudásról.
3. valaminek, aláírásának, utasításának bejelentésére szolgáló eszközök;
jel: z. hozzájárulás,. ellenállás;
A kikötő fényjelzéseket ad. (Steinh.) A dékán jelezte, hogy a próba megkezdődhet. (Taj.) Háromszor kopogtatott ezen a táblán nyíló ajtón. (Kal.)
4. látható jel al. valami jelölésére használt tárgy;
szimbólum;
jelvény: egy szám írott z-omja számjegy;
kínai z-y kínai betűtípus;
grafikus z-y;
határvonal z.
a menyasszony és a vőlegény jegygyűrű;
szülési tábla a bal arcon (úszó);
Tűzjelet lőttek rá. (Kuk.);
állam, nemesi, királyi, lovagi származású. erb;
temető;
5. ómen, jel: Egész este Majdula gyermeke sírt, ez rossz jel. (Jégé)
6. lingv. nyelv. (strukturalizmusban) a megjelölt (a valóság tükrözése általános, kollektív jellegű elképzelésekben) és a jelző (egy szó hangképe, kifejezés) kombinációja;
7. filoz. a képpel ellentétben egy részleg, amely szintén ellentétes kapcsolatban áll a témával;
karakter 1 adj. m. k 4, 5, 6: z-é betűtípus;
z-á memória, amelynek tevékenységét különféle funkciókkal segítjük;
nyelvi jelenségek vannak. karakter;
z-á nyelvelmélet;
jellem, nők. r. valami karakter tulajdonsága;
szimbolika: z. művészet, z. beszéd;
tól től. a nyelv a nyelv mint karakterrendszer tulajdonsága;
znacik, -a i -čka/-čku hím. r. zdrob. kifejez 2-ig, 4-ig: nyom nem volt utána. (Dobš.) Baba értékes nyomot oldott ki (a nyaktól). (Vaj.)
2. karakter, -u ember. r. szokás. csak a táblával (újabb írott jel) kapcsolatban a hátsó részen, hátul fekve: a táblára fekszem. (Taj.) Jurko a táblára tette. (Tomasc.);
Sport. úszás jel stílus az úszásban, amelyben az úszó hornet fekszik;
2. karakter adj. m.: z-é úszóverseny végleg
bocsánatkérés jele, -y nők. r. könyveket. jelekkel fejezi ki magát: A siketnémák, függetlenül attól, hogy tudják, hogyan kell kommunikálni a jelekkel, nyilvános akaratot tehetnek. (Luby)