Feszültség és izomlazítás
Az egyes izomcsoportok feszültségének és relaxációjának váltakozása a legfontosabb tényező, amely meghatározza a karate technikák sebességét és keménységét. Az izom ellazulásának képessége összefügg a dinamikus összehúzódás képességével - minél gyorsabban tud ellazulni egy izom feszült állapotból, annál gyorsabban képes összehúzódni. Ezen túlmenően ismert, hogy egy éles összehúzódás "a nulláról indul" vagy egy ellazult izom. A feszült izom csak vonakodva változtatja meg a hosszát. A karate technika végrehajtása során a következő szabályok érvényesek:
1. A mozgás előtt teljesen meg kell lazítani a mozgatandó izmokat. Például, ha ütni akarunk, akkor a vállöv izmainak teljesen ellazulniuk kell.
2. Magának a mozgásnak a felgyorsulása alatt is csak azokat az izomcsoportokat szabad bevonni az akcióba, amelyek közvetlenül vagy közvetve vesznek részt a mozgásban. Más izomcsoportokat lehetőleg ellazítani kell. Ez különösen igaz az antagonista izmokra. Ellenkező esetben a dinamikatechnika nem hajtható végre.
3. Az esemény után azonnal részt kell vennie a résztvevő izomcsoportoknak. Amit "elhajtásnak" nevezünk, például a kar ütése előtti hátramozdulása, nem csak a nagyobb pálya feltételeinek megteremtése és ezáltal az ütés ereje, hanem mindenekelőtt a megvalósítás módja. azoknak az izmoknak a teljes ellazulása, amelyek aztán élesen összehúzódnak, a saját mozgásának felgyorsulása. A mozgásszervi rendszert irányító idegrendszer úgy működik, hogy automatikusan kiad egy parancsot az antagonista izomcsoportok ellazítására egy bizonyos mozgás során. Tehát a hátrafelé irányuló mozgás végén mintha egy teljes csend pillanatában az izmok ellazulnának, amelyek azonnal élesen összehúzódnak. Az ütés sokkal gyorsabban gyorsul fel, mintha közvetlenül egy helyről ütnék, anélkül, hogy hátrafelé mozdulna.
Sztrájkban használt izmok: bicepsz (váll tricepsz), tricepsz (váll tricepsz), Deltoideus (deltoid izom), Teres major, Serratus anterior (elülső fűrészfog izom), Latissimus dorsi (legszélesebb gerincizom), Obiliquus abdominis externus ( Belső hasi izom), Pectoralis major (nagy mellizom), Rectus abdominis (egyenes hasi izom)
Erőkoncentráció
Az ütés vagy rúgás gyenge lesz, ha csak a karot vagy az alsó végtagot használják. A maximális erő eléréséhez a test minden részének erejét egyszerre kell használni. Ütések vagy rúgások végrehajtása során az erő a test közepétől, a fő izmoktól a végtagokig mozog, és a kézben vagy a lábban végződik. Ez az erő a test egyik részéről a másikra mozog 0,01 s sebességgel. Az egész mozgás az elejétől a végéig csak 0,15 - 0,18 másodpercig tart, ha az akcióban lévő potenciális momentumot helyesen használják. Fontos, hogy a különféle izmokat és inakat nyugodtan tartsák, ami azonnali reagálást tesz lehetővé a változó körülményekre. Ha az izmok már feszültek, akkor a fókusz pillanatában már nem lehet összehúzódni. A fókusz pillanatában összpontosított erőt azonnal fel kell engedni, hogy felkészítse a gyakornokot a következő cselekvésre. A váltakozó feszültség és a test ellazulásának folyamatos edzése nagyon fontos a karate technikák alkalmazásának hatékonyságának eléréséhez.
A súlypont és a csípő egyenes és forgási mozgásai
A karate legtöbb technikájának hatékonysága többek között attól függ, hogy a test súlypontja hol van a technika idején, és hogyan mozog ez a súlypont. Itt is vannak olyan törvények, amelyek általában alkalmazhatók bármilyen karate technikára:
1. Minél alacsonyabb a súlypont egy adott időpontban, annál stabilabb a test.
2. Az előző ponthoz képest, minél alacsonyabb a súlypont a technika ütközésének pillanatában, annál erősebben a technika (pl. Az alsó állásból származó ütések erősebbek).
3. Ha olyan függőleges síkot helyeznek el, amelyen az ütés vagy a rúgás ütközési pontja és a támaszpont (az ütés energiáját hordozó láb talpa) fekszik, akkor a test súlypontjának is egy pont azon a síkon. Akkor a technika a legnehezebb. A vonatkozó technika útjának is ezen a síkon kell lennie.
4. Ha a súlypont mozog (ütéskor vagy rúgáskor) a technika során, akkor ennek a technikának az irányába kell elmozdulnia. Akkor a technika a legnehezebb.
5. A legtöbb álló helyzetben végzett technika esetében a súlypont lefelé irányuló mozgása erősíti a technikát, felfelé gyengíti. Az elv az, hogy a súlypontnak a vízszintes síkban kell lennie, és nem változik a magassága.
6. A súlyponttól leeresztett merőlegesnek a stabilitás érdekében megint le kell esnie - amennyire csak lehetséges - a referenciaponttól a technika hatásának irányába.
A karate technikák nagy százaléka erejének legnagyobb részét a csípő forgásmozgásából meríti. Ezt a forgási mozgást a láb izmai és az ülőizmok végzik. A mozgás először a csípő forgatásával kezdődik. Ebből a kezdeti mozgásból következik maga a végtag mozgása. A csípő forgásának konkrét időzítése az adott technikától függően változik. Általában a mozgás a csípő hatásával kezdődik, amelyben bizonyos "csúszás" következik be, a sztrájkoló végtag késése, amely a következő pillanatban élesen felgyorsul. A csípő és az ütő végtag mozgása ekkor szinkron. Kívánatos, hogy a csípő az ütésekkel egyidejűleg fejezze be a forgási mozgást, mert ha maga az ütés késik a csípő forgása mögött, elveszíti az ebben a forgásban felhalmozódó szúróerő nagy százalékát. Az edzés során az a szabály, hogy először a csípő forgását és magukat a technikákat - ütések, takarások, vágások - kell követni.
Karate-lélegzés
A légzés és annak szinkronizálása az elvégzett mozdulatokkal a karate technika kulcsfontosságú jellemzője. A légzési technikákkal kapcsolatos vélemények iskolánként eltérőek, mind előnyeikkel, mind hátrányaikkal. Az észak-kínai iskolákban a légzőgyakorlatok titka a rövid légzésben és a hosszan tartó kilégzésben rejlett. Ma kiderült, hogy a légzés lerövidítése valószínűleg nem jó ajánlás, mert a romló oxigénellátás mellett negatívan orientált érzelmi hangolással (félelem) is társul. A karate légzés technikája három funkciót tölt be:
1. A ciklus kilégzési fázisának és az aktív mozgásnak a szinkronizálása erőforrás, amikor a technika eléri az akadályt. Az aktív gyors kilégzést kombinálják, ill. a hasizmok éles összehúzódása révén hajtják végre, amely egyrészt a törzsöt kompakt egységgé erősíti, másrészt lehetővé teszi a mozgás gyorsabb megkezdését. A belégzési szakaszban végrehajtott stroke gyengébb.
2. A kilégzési fázis szinkronizálása az aktív mozgással jobb löket vagy rúgás gyorsulás forrása. Az ok egy könnyítő, serkentő hatás, amely a kilégzési szakaszban nyilvánul meg a fázisos izomrostokon - vagyis azokon, amelyek felelősek a mozgás dinamikájáért és elindulásáért. Ugyanakkor a tonikus szálak csillapodnak (fenntartva a helyzetet, a feszültséget).
3. A légzőgyakorlatok hatással vannak a pszichére a rendszeres testmozgás során. A speciális légzőgyakorlatok állítólagosan megnyugtató, stabilizáló érzelmi túlélést és hosszú távú testmozgással egyben megteremtik, ill. megfelelő személyiségjellemzők megalkotása - ismét az érzelmesség területén.
Az oxigénfogyasztás jól képzett kártyabirtokosok intenzív fizikai gyakorlása során, azaz több mint 20-szorosára 5,5 - 6,5 l/perc (0,09-0,11 l/s) értékre növelhető. A pulmonális szellőzés elérheti a 150-200 l/perc (2,5-3,3 l/s) értéket. A kibocsátott szén-dioxid mennyisége intenzív terhelés mellett körülbelül 8,01 l/perc (0,13 l/s) értékig növelhető. A nyugalmi légzés gyakorisága egyes esetekben csökken, akár 6-8 légzés/perc (0,1 - 0,13 s) edzés miatt.
A vérnek a vérkeringésbe juttatása a szívműködés egyik fő funkciója. 70 ml-t egyetlen szisztolával dobnak ki a nagy kamrába a bal kamrából. Békében az ember gyakorlatilag az összes vért egy perc alatt pumpálja, és a térfogat percenként körülbelül 5 l. Nagy sportesemények esetén a perc mennyisége 25 l-ig, a magasan képzett karate sportolóké 40 l-ig nő.
Mindenki számára úgy tűnhet, hogy egy karatekának fizikai rugalmasságra van szüksége csak azért, hogy magasba rúghasson. A karate mozgásszerkezetéhez szükséges rugalmasság nagyon sokoldalú. Mindenekelőtt rendkívüli mobilitásra van szükség, a mozgás nagy sugarára a csípőízületekben. Ehhez adjuk hozzá a hátizmok és a gerinc rugalmasságát, a vállöv izmainak rugalmasságát, valamint az alsó végtagok hajlítóinak és adduktorainak rugalmasságát. Szükség van a nagy talpi hajlításra (a boka mozgékonyságára) is. A karate minden mozdulatával és technikájával igaz, hogy a mobilitás és a rugalmasság mindezek az egyes összetevői funkcionálisan összekapcsolódnak. Minden karateka pl. tudja, hogy ha valami nincs rendben a gerinccel, amikor fáj a kereszt, akkor nem tud megfelelően rúgni, annak ellenére, hogy a lábai jól ellazultak.
Kata
A Katát fizikai fejlődésre használják. A katában a mozgás széles skáláját gyakoroljuk, szinkronizálva a légzéssel, és a test mindig kompakt egészként mozog a földön. Kata a testet rugalmasan, erősen, lazán tartja és harmonikusan fejleszti, így a karate idős korig gyakorolható.
Általában anaerob gyakorlatot végzünk a kata edzés során. Csak a leghosszabb kata tart több mint 2 percig/Suparinpei, Chatan Yara Kushanka /. A legtöbb akár két percet is igénybe vehet. Az impulzus frekvenciák 120 és 200 ütés/perc között mozognak. Az anaerob képességeket tekintve a legigényesebb kata Čatan Yara Kušanku. Nagyon fontos képesség, amelyet minden hóhér megkövetel, a robbanékonyság. Minden harmadik osztályú edző ismeri az alapképletet: Sebesség + erő = robbanékonyság. A sebességi képességeket többnyire genetikailag, a fehér és a vörös rostok aránya határozza meg, és csak korlátozott mértékben befolyásolhatók edzéssel. Minél nagyobb a karateka súlya, annál több munkát végez edzés közben. Ha csak bizonyos izomrészek fejlődését éli túl, akkor megzavarja az összehúzódások rendszerének koordinációját, valamint az agonista és antagonista izomrészek felszabadulását, ami az ügyesség jelentős csökkenését eredményezi. Minden kata gyakorló számára van egy bizonyos ideális izomerő, testtömeg és koordinációs képesség.