A technika leírása
Álljon fel az álló ízületről (1. ábra), csúsztassa be a guggolásba (2. ábra), zuhanjon előre úgy, hogy a forgástengely a lábak szőnyeggel való érintkezésének helyén legyen.
A testedző fokozatosan megzavarja az egyensúlyi állapotot, és belép a forgás fázisába. Ezt egy érintés követi a szőnyegen a lábak ellenőrzött törlésével kapcsolatban (3. ábra).
A fej aktív előre hajlítása, a csípő emelése, a karok fékező hatású guggolása és a lábak guggolása a fej helyzetébe való átmenet során (4. ábra) a tekercs uralkodó részére vezetik a testmozgót. Kapcsolat az alátéttel fokozatosan mozog a lábaktól a kézig, a fejig, a nyak hátsó részéig és a válláig, a lapockákig, a hajlított tengelyig és a törzs ülésén keresztül a lábakig.
 |
A kazán első részében előre kell helyezni a hangsúlyt a forgás aktiválására egy pár erő, amikor a gyakorló felsőteste előre és lefelé, az alsó hátra és felfelé mozog. Az elsöprő részben a merülő helyzet áthaladása után az ellenkezője van. Az alsó rész továbbra is forog előre és lefelé, a felső része pedig hátra és felfelé. A kazán második részébe való belépéskor egy nyitottabb helyzet előnyös (5. ábra), amely feltételeket teremt a későbbi "csomagoláshoz" (7. ábra). Ennek eredménye a testtömeg megközelítése a forgástengelyhez, és ezáltal a guggoláshoz és az állványhoz történő gyorsabb átmenet (6. ábra), amelyet már említettek a prevalens hozzászólásai.
Képzési eljárás
A kazán gyors és magas színvonalú kezelésének funkcionális előfeltétele, az elülső tekercshez hasonlóan, egy dinamikus hátradőlés - ülve kuporodva a karok lengésével függőlegesen a vállig és az elülső lábak markolatával. Az elülső kazán helyes technikájának mozgásának előfeltétele az előretekercs minőségi elsajátítása. A következő lépés a karok fékmunkájának gyakorlása, amelyhez helyénvaló az előkészítő gyakorlatot a guggolás támaszában "tolni" használni.
A kiindulási helyzet egy guggolt tartó (1. ábra), a fej előre hajlik, majd a testtömeg átkerül a karokba, emelve a csípőt (2. ábra) a testet "tolva". (3. ábra) elmozdulása és visszatérése a tartó drepmo-hoz (4. ábra). A ciklus a lábak kéz ellátásával ér véget (5. és 6. ábra), amely lehetővé teszi az egész gyakorlat megismétlését. Ennek eredményeként a testmozgó csúszó mozgása hátrafelé halad a mozgatóerő a karok.
A leggyakoribb hibák és azok kiküszöbölése
- a guggolástól, amikor előre esik, érintse kezével a lábához "egymás alatt". Ez a hiány lehetetlenné teszi a karok fékezésének alkalmazását a kazán első részében. Megvalósítása csak akkor lehetséges, ha a felső végtagok a párnához vannak építve, hegyes szögben "vannak megtámasztva" (8. mozi, 3.4. Ábra). Ez a hiányosság kiküszöbölhető a felügyelet alapos ellenőrzésével és a karmunka javításával, amelyhez helyénvaló a felső mozi programban bemutatott előkészítő gyakorlatot használni.
- a forgási szakaszban a leggyakoribb hiba egy "köbös", szögletes mozgás, amelynek egyes testrészei a szőnyegre hatnak. Ennek eredménye a lemez forgásának folyékonyságának elvesztése. A hiány okát kiküszöböli, ha a testedző figyelmét az alsó test hátra és felfelé történő működésének javítására összpontosítja, és a törzs ágyéki részét következetesen "kerekíti" a fej és a törzs hajlítóinak izomtevékenysége révén.
- a tekerés közbeni elégtelen forgási sebesség problémás átmenetet eredményez a guggoláshoz, amelyet a testgyakorló általában kompenzál a test mögötti karok kihajló mozgásával. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölése érdekében a testedző hatékonyan fejezi be az "erőpár" minőségi használatát, vagyis növeli a felső test előre és lefelé, valamint az alsó test hátra és felfelé mozgásának dinamikáját a tekercs első részében.
A fejlesztési szakaszban előre, különféle változatainak használata alkalmas, pl. egylábú
Akrobatikus táblákká ötvözve nagyobb gyakoriságot és változatosságot érhetünk el, hangsúlyozva ezzel koordinációs igényeiket és fejlesztő hatásukat.