18 évig a Szovjetunió legmagasabb pozícióját töltötte be. Ő irányította az atomerőművet, és majdnem 300 millió szovjet állampolgár sorsáról döntött, valójában a bolygó fele.
Kamenskoje/Pozsony, december 19. (TASR) - Ma 110 év telt el a szovjet kommunista politikus és államférfi, Leonid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP Központi Bizottsága) Központi Bizottságának főtitkára születése óta.
A Szovjetunió Szocialista Köztársaságok Uniójának legmagasabb posztján a Szovjetunió (jelenleg Orosz Föderáció, RF) 18 évig állt. Ő irányította az atomerőművet, és majdnem 300 millió szovjet állampolgár sorsáról döntött, valójában a bolygó fele.
Leonyid Iljics Brezsnyev 1906. december 19-én született Kamenszkoje (ma Dnyeprodzerzsinszk) városban, Ukrajna Dnyipropetrovszk régiójában. Műszaki egyetemet végzett, és a Kurszki régió kohászati üzemében mérnökként dolgozott. A második világháború alatt a Kaukázusban, a Krímben, Ukrajnában és Lengyelországban harcolt. A szovjet hadsereg politikai alakjaként részt vett a volt Csehszlovákia felszabadításában, és a felszabadult területen a kommunista párt szervezési munkájában segédkezett.
1906-ban született Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió SZKP elnöke, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. Fotó: TASR/Magda Borodáčová
25 évesen, 1931-ben csatlakozott a Szovjetunió Kommunista Pártjához (SZKP). A kerületi struktúrákból származó pozíciókból az ötvenes évek elején fokozatosan közel került Josif Visarionovič Sztálinhoz, és az SZKP Központi Bizottságának (Központi Bizottságának) titkárságának tagja lett. Halála után csatlakozott szoros támogatói köréhez, de Nyikita Szergejevics Hruscsov vezető szerepet szerzett a pártban és az államban. 1964-ben, párton belüli puccs és Hruscsov menesztése után a vezetőségből, Leonyid Iljics Brezsnyevet nevezték ki az SZKP Központi Bizottságának első titkárává, és pozícióját fokozatosan megerősítették. Megerősítette Moszkvából a központi döntéshozatalt, stabilabb és pragmatikusabb munkamódszereket hozott a vezetés elé.
A Brezsnyev korszakban 1972-ben és 1979-ben aláírták a SALT I. és a SALT II stratégiai fegyverzetének korlátozására vonatkozó szerződéseket. Ennek az erőfeszítésnek a csúcspontja a finnországi Helsinkiben, 1975-ben megrendezett konferencia volt az európai biztonságról és együttműködésről.
A Szovjetunió belpolitikai helyzetét az uralma hosszú évei alatt az Egyesült Államokkal (USA) kötött leszerelési szerződések mellett gazdasági stagnálásként, valamint a gazdasági és politikai problémák megoldásának képtelenségeként jellemezhetjük. A fegyverkezés folytatódott, és Brezsnyev doktrínája a szocialista országok korlátozott szuverenitásáról érvényesült. Noha a Szovjetunió viszonyai stabilizálódtak, az elöregedő vezetés elutasította a progresszív változásokat.
A testvéri kommunista és munkáspártok találkozója Pozsonyban, 1968. augusztus 3-án. Alexander Dubček, a Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Leonid Brežnev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és az Elnökség elnöke. a Kommunista Párt Központi Bizottsága Fotó: TASR/Štefan Petráš
1968-ban Brezsnyev elrendelte a Varsói Szerződés csapatainak invázióját az akkori Csehszlovákiába, és 1979 decemberében a szovjet csapatok ismét beléptek Afganisztánba, ahol a kommunisták puccsát követően harc alakult ki a régi és az új kormányok támogatói között. Az új afganisztáni rezsim nem támogatta az embereket, és még a Szovjetunió katonai támogatásával is megbukott. Ráadásul a háborúnak nem volt jó válasza a Szovjetunióban.
Brezsnyev egészségi állapota az 1970-es évek óta romlik. Túl sok stroke-ot, szívrohamot és klinikai halált szenvedett. 1982. november 10-én halt meg Moszkvában, 76 éves korában szívelégtelenség miatt. 1982. november 15-én pompás temetést tartott, a televízió közvetítette, és 32 akkori államfő Moszkvába érkezett (Ronald Reagan amerikai elnök visszautasította, alelnöke képviselte). A kommunizmus bukása Európában Brezsnyev halálával kezdődött.