A mai vasárnapot a "keresztény család vasárnapjának" hívják. De itt nincs sok keresztény család. Leginkább egyéneket látunk: az egyes családok képviselőit, vagy ha akarjuk, a nagyköveteket. Csak néhány házaspár van közöttünk, szülők, akik gyermekeikkel jöttek, sőt komplett többgenerációs családok is. Mindazonáltal remélem, hogy ez a vasárnap nem válik gyászszolgálattá családjaink számára, hanem örömmel és hálával ösztönöz bennünket családjainkra. Ma is rájövünk, hogy a család kialakítása nem magától értetődő dolog, ez a család olyan ajándék, amelyet az Úr Isten adott nekünk.
De ezt az ajándékot általában csak akkor értékeljük, ha elszakadunk a családtól. A gyerekeknek hamarosan nyaralniuk kell. Különböző táborokba járok. Egy hétig vagy annál hosszabb ideig szülő nélkül lesznek, majd néhányan rájönnek, mit jelent az, ha van anyjuk, apa, testvér, nővér, nagymama, nagyapa. Néhányan szinte minden nap észreveszünk valami hasonlót. Azokra gondolok, akiknek halála elvett egy férjet, feleséget vagy egy szeretett embert. A család ajándék. Becsüljük meg, ha megvannak.
Ma két ember történetét hallottuk, akik mindegyikük elveszítette családját a maga módján. Szegény Lázár és egy gazdag ember, két ember, akik elvesztették családjukat. Lázárnak senkije nem volt a világon. Lehet, hogy szülei elpusztultak vagy utcára tették az akkoriban meglehetősen gyakori betegsége miatt. Lázár az utcán nőtt fel, és a túlélés egyetlen módja az volt, hogy könyörgött, várakozott a gazdag emberek kapujában néhány pazar bankettjükből megmaradt maradványra. Lazar esete nem egyedi. Ma is több ezer gyermek él család nélkül a világon, a szegényebb országokban, közvetlenül az utcán, a gazdagabb országokban a gyermekotthonokban. Ezek a gyerekek emlékeztetnek arra, hogy a családban való felnövés nem magától értetődő.
Egy gazdag embernél más volt. Valószínűleg normális családban nőtt fel, öt testvére volt. Amikor felnőtt, függetlenné vált. De valószínűleg a siker és a gazdagság jutott eszébe. Amikor magasabb társadalmi státuszba került, megszakította a kapcsolatot a családjával. Mindenesetre a történet az, hogy a gazdag ember csak akkor emlékezett apja házára és öt testvérére, amikor meghalt. Előtte abbahagyta a kapcsolatukat velük. Családját más okból veszítette el, mint Lázárt - magasabb életszínvonala és önközpontúsága miatt.
Tudja, hogy ma is sok család szakadt szét. A mai napig valahol úgy működik, hogy a testvér nem áll kapcsolatban a testvérrel, hogy a gyerekek és a szülők nem beszélnek egymással. Különböző okokból, nemcsak anyagi okokból, nemcsak az eltérő életszínvonal miatt. Itt is észre kell venni, hogy a szűkebb és tágabb család egy ajándék, egy működő család, amely kommunikál egymással, találkozik. Ha megvan, ápoljuk és vigyázzunk a családi kapcsolatokra. Ha hiányzik belőle, próbáljunk új utakat találni rokonaink felé.
Lázár és gazdag ember, két ember, akik elvesztették családjukat. Az első elvesztette, nem az ő hibája volt - egyedül maradt és beteg volt az életben. A másik maga gondoskodott a családról, megszakította a kapcsolatot. Végül mindketten meghaltak. Az első a szegénységében, így senkinek sem volt temetést készíteni. A történet azt mondja, hogy az angyalok Ábrahám kebelébe vitték. A gazdag ember vagyona közepette halt meg. Temetést rendezett az ő szintjén, aztán hirtelen a pokolban találta magát. Életük hirtelen teljesen megfordult. A gazdag ember lent volt, a szegény Lázár fent volt.
Lázár sorsa megerősíti a Bibliában gyakran leírtakat - miszerint az Úristen özvegyek és árvák Istene. Az egész életét nyomorúságban és betegségben élő Lázárt, aki életében poklot élt át, az Úristen vette el! És családi hátteret teremtett számára. Ne feledje, hogy ez a történet leírja, vagy családi házként. Az ég a család. Az angyalok Ábrahám atya karjaiba vették Lázárt, és ha figyelembe vesszük, hogy a Mennyei Atya is gondoskodott róla, akkor el kell ismernünk, hogy Lázár családjának kétszeres kártérítést kaptak. Nem volt egyetlen apja a földön, és kettő van a mennyben! Atya Isten és Ábrahám atya. Amikor néha azt mondják, hogy egy mennydarab már itt van a földön, vagy hogy itt időben megtapasztalhatjuk a menny egy részét, akkor ez a történet azt mondja nekünk, hogy ez az égdarab elsősorban a családban, a működő családban található, amely összetart.
Más volt a gazdag emberrel. Olyan helyen találta magát, ahol szomjas volt senki, aki elmehetett a pohár vízért. A pokolt itt olyan helyként ábrázolják, ahol senki sem törődik senkivel, ahol senki sem segít senkinek. Emlékszem egy illusztrációra, amely leírja a menny és a pokol közötti különbséget. A mennyben és a pokolban az emberek egy nagy edény körül állnak, és hosszú kanalak vannak a kezükben, így egyedül nem ehetnek. A különbség az, hogy a mennyországban az emberek étkezési kanalakkal szolgálnak fel egymással szemben, míg a pokolban mindenki megpróbál egyedül enni, és senkinek sem sikerül, ezért mindenki éhes. Olyan pokoli magány volt, amelyet a gazdag Jézus példázatából megtapasztalt. Látta Lázárt a mennyben Ábrahám atya karjaiban, és senki nem adott neki egy pohár vizet. Amikor a férfi emlékezik a családjára, az apja házára, a testvéreire, de már késő. Hogyan szeretné feléleszteni családi kapcsolatait, hogyan szeretné figyelmeztetni a testvéreit, hogy ne legyenek olyanok, mint ő, de már késő. Szerintem a történetnek ez a pillanata nagyon erős, mindegyikünkhöz szól. Megszakadt családi kötelékek és kapcsolatok: ez a pokol egy darabja ezen a földön.
E magánytól szenvedő gazdag ember arra kéri Ábrahámot, hogy csodát tegyen a családjában. Ábrahám válasza azonban világos - vannak Mózesük és prófétáik, vagyis van egy bibliai tanúságtételük, ennek elégnek kell lenniük számukra. A csoda a családban még nem mentett meg egyetlen családot sem. Ami megmenti a családot, ami együtt tartja, az az alázat Isten előtt. Az akarat Isten törvényeinek rendje szerint élni. Ahol elvész ez az Isten előtti alázat, az engedelmesség és az akarat, hogy Isten rendje szerint éljen, ott elveszhet a családi összetartás, a kapcsolatok, mondhatnánk - ott könnyű eltűnni, ill.
Jézus nem azért mesélte el Lázárt és a gazdag embert, hogy a pokollal megijesszenek minket, hanem azért, hogy bátorítson a mennyben! Elveszíthetjük, vagy már itt lehetünk a földön, és máris itt tapasztalhatjuk a poklot a földön. Ezért tegyünk meg mindent azért, hogy ne veszítsük el vagy tartsunk fenn egészséges és működő kapcsolatokat családunkban. A csodák nem minket fognak megmenteni, hanem engedelmesség annak, amit az Úr Isten mond nekünk. Ámen