Ez az oldal a Statisztikák kezdőknek blokk része, az Eurostat honlapján ismertetett statisztikák keretein belül, ahol a statisztikai mutatók és fogalmak egyszerű módon vannak megmagyarázva, hogy a statisztika világa világosabbá váljon a tanulók és a hallgatók, valamint az összes érdeklődő számára statisztika.
A piacgazdaságban, ahol az árakat a kereslet és a kínálat határozza meg, az árak egyszerűen azt tükrözik, amit fizetni kell a termékért. Ezek a termékek lehetnek olyan áruk, mint egy könyv, vagy szolgáltatások, például frizura.
Az áruk vagy szolgáltatások ára nem csak azok tulajdonságaitól függ, hanem attól is, hogy hol és milyen állapotban értékesítik őket. Egy bizonyos ponton az azonos termékek ára üzletenként változó. Például a farmerek esetében az árak a márkától vagy a modelltől függően változnak, valamint attól, hogy egy adott boltban vásárolják-e őket egy adott napon, vagy bizonyos mennyiségben (mert több pár vásárlásakor kedvezményt is kínálhatnak).
Különböző típusú árak
Max elmegy a boltba okostelefont vásárolni. Azt az árat hívják, amelyet Max fizet az üzletben kiskereskedelmi vagy fogyasztói ár. A "kiskereskedelem" azt a tényt tükrözi, hogy Max telefont vásárolt egy kiskereskedelmi üzletből, például egy üzletből; A "Fogyasztó" azt tükrözi, hogy Max megvette a telefont saját igény, és nem üzleti célokra használja.
Az üzlet tulajdonosa, Sandra fizetést kap Max-től: a pénz egy részét egy másik telefon megrendelésére cserélik le a raktárában eladott telefon helyett, egy részét (hozzáadottérték-adó - áfa) át kell adni a államban, míg a többi Sandra más fizetések és megtakarításoké.
Sandra Stefantól veszi a telefonjait: nagykereskedő, aki telefonokat árusít abban az országban, ahol Sandra üzlete van. Stefan Sandra által felszámított árát hívják nagykereskedelmi ár.
Stefan telefonjai két forrásból származnak: némelyiket abban az országban gyártják, ahol nagykereskedelme van, másokat pedig külföldről importálnak. Ha a telefont abban az országban gyártják, ahol Stefannak üzleti tevékenysége van, akkor az ára az termelői ár.
Ha azonban a telefont importálják, akkor az fel van töltve importár. A helyi telefongyártó nemcsak a hazai gazdaságon belül értékesít helyben árukat, hanem külföldre is exportálhat telefonokat, amelyekért díjat számít fel exportár.
Amint a fenti példából látható, különböző típusú árak léteznek, ami azt jelenti, hogy a termék ára változik, miközben mozog a gazdaságon belül - az alábbi információk csak a fogyasztói árakra összpontosítanak.
Mi az infláció?
A fogyasztói árak nagyon fontosak, különösen azért, mert minden nap találkozunk velük. Az árak idővel változhatnak, és országonként vagy régiónként változhatnak. Még ugyanazon terméknek is, amelyet ugyanazon feltételek mellett és ugyanazon a helyen vásárolnak, eltérő árai lehetnek, csak azért, mert más időpontban vásárolják - infláció és defláció okozza.
Infláció általános növekedés árak, míg defláció egy hanyatlás cen.
Ha infláció van a gazdaságban, a pénz értéke csökken, mert az embereknek több pénzt kell elköltenie ugyanazok a termékek megvásárlásához, mint korábban. A defláció ellentétes az inflációval: a pénz értéke növekszik, és az embereknek kevesebb pénzt kell költeniük, mint korábban ugyanazokra a termékekre.
Mivel az infláció általában gyakoribb, az árváltozásokat gyakran egyszerűen inflációnak nevezik.
Hogyan mérik az inflációt?
Az inflációt fogyasztói árindexek mérik, amelyek egy bizonyos idő alatt megmutatják az emberek (fogyasztók) által fizetett áruk és szolgáltatások árának alakulását. Más szavakkal, az árindex összehasonlítja az áruk választékának árait a különböző időszakokban. Az árindex megmutatja, hogy mennyit kell fizetni egy termékért egy időszak alatt, összehasonlítva azzal, hogy mennyit fizetnének ugyanazon termékért egy másik időszakban.
Az Európai Unión (EU) belül közös szabványok léteznek az ilyen indexek létrehozására az európai szintű következetesség biztosítása érdekében. Ezeket az indexeket harmonizált fogyasztói árindexnek (HICP) nevezzük. Ezeknek a közös normáknak az a célja, hogy összehasonlítható mértékű inflációt biztosítsanak az EU-tagállamokban.
Mi szükséges a fogyasztói árindex kiszámításához?
Egy ilyen index kiszámításához szükségünk van:
- termékek (áruk és szolgáltatások) osztályozása;
- fogyasztói kosár mérlegek;
- reprezentatív cikkek kiválasztása és árainak összegyűjtése.
Termékek (áruk és szolgáltatások) osztályozása
Az EU-n belül az áruk és szolgáltatások fogyasztók általi megvásárlásához szükséges kiadásokat az egyéni fogyasztás cél szerinti osztályozása szerint kell felépíteni, röviden: COICOP. Általában minden olyan áru és szolgáltatás, amelyet a fogyasztók megvásárolhatnak, bele tartozik ebbe a besorolásba. A besorolás 12 01-től 12-ig kódolt részleget tartalmaz (lásd a teljes listát az 1. háttérmagyarázatban), mindegyiket részletesebben elemezzük - a szállítási kiadások részletes példáját lásd a 2. háttérmagyarázatban.
1. rovat: COICOP-kódok és jelölések
Élelmiszerek és alkoholmentes italok
Alkoholos italok, dohány és kábítószerek
03 Ruházat és lábbeli
04 Lakás, víz, villany, gáz és egyéb üzemanyagok
05 Bútorok, lakberendezés és szokásos házkarbantartás
06 Egészség
07 Szállítás
08 Posta és telekommunikáció
09 Szabadidő és kultúra
10 Oktatás
11 Éttermek és szállodák
12 Vegyes áruk és szolgáltatások
Fogyasztói kosár mérlegek
Minden terméknek vagy szolgáltatásnak más jelentése van a fogyasztók (háztartások) által elköltött pénz tekintetében. Az egyes árukra és szolgáltatásokra mért árváltozás kiszámításához (összesítéséhez) minden árváltozásnak relatív jelentőségűnek kell lennie, figyelembe véve az elköltött pénz teljes összegét (háztartási kiadások). Árváltozások ban ben azért mérlegelni ezen árukra és szolgáltatásokra vonatkozó relatív kiadások szerint.
A fogyasztók különböző módon költenék a pénzüket, mert eltérő jövedelemmel és szokásokkal rendelkeznek. Egyes háztartások többet költenek élelmiszerre, mások ruházatra, fűtésre vagy autóra. Ha ezek a különbségek összeadódnak az egyes háztartásokban egy országban, láthatjuk az egyes termékkategóriák relatív fontosságát - a súlyokat (lásd 2. háttérmagyarázat) az adott országban. Természetesen egy másik ország fogyasztási szokásai eltérnek, ezért az egyes országok súlykészlete eltérő lesz.
Míg Markus zöldségeket és sajtokat szeret vásárolni egy németországi szupermarketből az élelmiszerboltok részeként, az olasz Giulia inkább gyümölcsöt, húst és tésztát vásárol.
Míg Svédországban Annika pénzének nagy részét fekteti lakásának fűtésére, a spanyol Miguel pénzének nagyobb részét költ a villamos energiára a légkondicionálóra és a vízre a kertjében termesztett zöldségekre.
Az ízek, a termékek és az árak idővel változnak. Ebből az okból a mérleget rendszeresen frissítik.
2. rovat: Részletes szállítási mérleg - COICOP 07-es részleg
Az 1. táblázat bemutatja a COICOP szállítási osztályon belüli kategóriákat Spanyolország és Lengyelország esetében. Ahelyett, hogy a fogyasztási kiadásokat euróban vagy zlotyban mutatnák meg, ez a táblázat a relatív fontosságot mutatja (súly) a háztartások összes kiadásán belül. A súlyokat olyan értékként adjuk meg, amely a 01–12. Szakasz összes súlyának összeállításakor egyenlő 1 000-vel. Más szavakkal, ezeket a súlyokat egy ezrelék alapon számolják, amely egy százalék, a teljes 100 helyett a teljes 1000-hez hozzáadva. A szállítási kiadások összességében Spanyolországban a súlyok 2016-ban 148,05 ‰ (kb. 14,8%) voltak; Lengyelországban 114,93 ‰ (kb. 11,5%).
Reprezentatív tételek kiválasztása és áraik meghatározása
A statisztikai hivatalok számára nem célszerű folyamatosan figyelemmel kísérni az egyes országokban értékesített termékek árát: ez túl időigényes és költséges lenne. Ezért minden kategóriához elegendő számú tételt kell kiválasztani reprezentatív termékként, és áraikat folyamatosan figyelemmel kell kísérni.
Ezeket az egyedi tételeket pontosan meg kell határozni annak biztosítása érdekében, hogy a különböző időszakokban gyűjtött árak pontosan kapcsolódjanak ugyanahhoz a tételhez. Nem elég egyszerűen megmérni például egy (tetrapack) gyümölcslé-csomag/doboz árát: részletes információkra van szükség a csomag/doboz méretére, a gyártóra, a gyümölcslé konkrét típusára (pl. Cukortartalom vagy egyéb hozzávalók); ezenkívül információra van szükség arról, hogy hol vásárolják a levet, például melyik eladótól.
Példa Visszatérve Markushoz, ha csokoládét vásárol egy partiból vagy gyorsétteremből, akkor számíthat arra, hogy többet fizet a bárért, mint akkor, ha családi csomag csokoládét vásárolna egy diszkontból. Ezért a műveletek megválasztása az árak mérésekor is fontos, nem csak a tételek kiválasztása.
Gondosan fel kell mérni, hogy a kiválasztott elemek valóban azt képviselik-e, amit az emberek vásárolnak, és milyen feltételek mellett. Ezért gyakran figyelembe veszik az elemek kiválasztását és pontos specifikációit. Ahogy arra számítani lehetett, ez nem könnyű feladat, és néhány kérdést később részletesebben vázolunk.
A kiválasztott tételeket, amelyek árait havonta gyűjtik, együttesen áru- és szolgáltatáskosárnak nevezhetjük. Ez egy bevásárlókosárnak tekinthető, amelyet minden hónapban ugyanazokkal a termékekkel töltenek meg, és kiszámítják a cikkek árát. Ezt azonban nem szabad túl szó szerint érteni: a havonta összegyűjtött termékárak száma általában sok ezer tétel, így soha nem férnének el a bevásárlókosárban! A tételekből álló bevásárlókosarat évente felülvizsgálják. Egyes elemeket eltávolítunk a kukából, másokat pedig hozzáadunk annak biztosítására, hogy naprakészek legyenek és a fogyasztói kiadási modelleket képviseljék.
Ezenkívül az index kiszámítása bonyolultabb, mint a pénztárnál történő beolvasás és a végső összeg megtekintése. Olvassa tovább, hogy megtudja, miért.
A statisztikai hivatalok havonta rögzítik a kiválasztott reprezentatív cikkek árát, biztosítva, hogy az árakat az egyes országok különböző régióiból és üzleteiből gyűjtsék össze. Ezeket a díjakat a árfelmérések, gyakran az üzletek és a szolgáltatók felkeresésével és az ár rögzítésével. Bizonyos esetekben az árakat közvetlenül telefonon vagy a weboldal tarifáiból lehet beszedni, például a repülőjegy árára.
Példa Írországban átlagosan havi 51 000 árfelmérést végeznek a harmonizált fogyasztói árindexben (HICP), míg Ausztriában átlagosan több mint 40 000 árfelmérést végeznek. Az árak beszedési eljárásaival kapcsolatos információk az EU minden egyes tagállamára, valamint több harmadik országra vonatkozóan nemzeti jelentésekben állnak rendelkezésre az Eurostat weboldalán.
Az árindexek kiszámítása
Az árindex összehasonlítja a termékskála különböző időpontokban érvényes árait. Az árindex megmutatja, hogy mennyit kell fizetnie egy termékcsaládért egy adott időpontban ahhoz képest, amit egy másik időpontban ugyanezért a termékválasztékért fizetnének. Ezt a pontot tekintik referenciapontnak az összehasonlításhoz, alapján és 100-ra van állítva.
Miután meghatározta az "áruk/szolgáltatások kosarában" szereplő egyes termékek árait, kiszámítja az indexet. Három szakaszban hajtják végre:
1. szakasz: Az elmúlt időszakban megfigyelt árakat össze kell hasonlítani a korábbi időszakok áraival, hogy lássuk, hogyan változtak. Ez egy index létrehozásával történik. Ezt az indexet úgy lehet létrehozni, hogy összehasonlítjuk a havi árakat az adott időszak kezdeti árával (az úgynevezett "referencia-időszak"). Például, ha egy adott cikk ára egy adott hónapban 10% -kal magasabb, mint a referencia-időszak ára, az indexált érték 110, míg ha egy adott hónap ára 5% -kal alacsonyabb, az index 95.
2. szakasz: A következő szakaszban ki kell számolni az azonos termékkategóriába tartozó indexek átlagát. Például az összes, a gyümölcsökhöz kapcsolódó indexet összevonva képezzük a gyümölcs árindexét.
3. szakasz: Végül a különböző termékcsoportok indexeit egyesítjük a fent leírt súlyok felhasználásával (és amelyekre az 1. táblázatban példát adunk). A súlyok képviselik az egyes kiadási kategóriák részesedését az összes fogyasztói kiadásban. Spanyolországban például a benzin 28 ‰-t tesz ki (lásd a 2. háttérmagyarázat explanation magyarázatát), így a benzinindex 28 ‰-tal járul hozzá Spanyolország teljes indexéhez. Ezeknek a súlyoknak az összege a teljes index, amelyet általában az összes tétel indexének neveznek, amely magában foglalja a COICOP osztályozás 01–12. Szakaszát.
Láttuk a különböző lépéseket, amelyeket meg kell tenni az árak meghatározásához, majd a fogyasztói árindexek kiszámításához.
Az infláció hallatán vagy olvasásakor azonban általában nem indexként, hanem inkább indexként adják meg béke infláció. Az alábbiakban részletesebben megvizsgáljuk az inflációs rátát.
Különböző típusú inflációs ráták
Ha kiszámoljuk az index változásának ütemét egyik periódusról a másikra, kiszámítjuk az infláció mértékét, más szóval azt, hogy az árak mennyiben változtak (százalékban) az egyes időszakok között.
Mivel az inflációs ráta kiszámítása különböző időszakok összehasonlításain alapulhat, számos különböző típusú inflációt lehet elemezni:
- Havi változás mértéke, amely a hónap és az előző hónap közötti változás mértékét jelzi.
- Éves változás mértéke, amely a hónap és az előző év azonos hónapja közötti változás mértékét jelzi.
- Átlagos éves változás mértéke, amely az egyik és a másik év közötti változás mértékét jelzi. Ez az arány kiszámolható az év végén, és megmutatja az év átlagos indexét.
- Az átlagos 12 hónapos változás mértéke, amely az előző 12 hónap havi változásának átlaga.
3. háttérmagyarázat: Példák a változási arányok különféle típusaira az EU-ban
Havi változás mértéke az összes tétel fogyasztói árindexének értéke 2017. július és 2017. augusztus között 0,2% volt. Éves változás mértéke 2016 augusztusa és 2017 augusztusa között 1,7% volt. Átlagos éves változás mértéke 2015 és 2016 között 0,3% volt. Az átlagos 12 hónapos változás mértéke 2016 szeptemberétől 2017 augusztusáig minden hónapban 1,4% volt.
Teljes arány az infláció az árak változását jelzi összes tételek, más szavakkal, az áruk és szolgáltatások árának változásának üteme a gazdaságon belül. Számos adatfelhasználó azonban nem csak az összes elem indexét akarja elemezni, hanem közelebbről meg akarja vizsgálni a különböző terméktípusok árváltozásait. A COICOP hatálya alá tartozó különféle termékek indexeinek (és a változás mértékének) közzététele mellett az Eurostat összeállítja speciális aggregátumok, amelyek tükrözik a speciális igényeket. Példaként említhetjük az összes elem indexének két részre osztását, egyre energia és egyet mindenkinek más termékek. Ez lehetővé teszi az infláció általános alakulásának elemzését az energiaváltozások hatása nélkül, ami gyakran tükrözheti az olajárak nagy ingadozásait, és így elrejtheti a többi termék árának finomabb/kisebb változását.
Milyen kihívásokkal jár az árváltozások mérése?
Most már biztosan megértette, hogy a fogyasztói árindex létrehozása nem olyan egyszerű. Ezenkívül számos más kihívás is felmerülhet az árindex felépítésében és az infláció mérésében; további részletekért olvassa el.
A reprezentatív áruk és szolgáltatások kosarába kiválasztott elemek idővel változhatnak. Például a kekszcsomag készítéséhez használt összetevőket megváltoztathatják, növelhetik vagy csökkenthetik a zsír vagy cukor mennyiségét, vagy a csomag méretét úgy állíthatjuk be, hogy kevesebb kekszet tartalmazzon, mint korábban. A kiválasztáskor az árakat kiigazítják az ilyen minőségi változások figyelembevétele érdekében.
Ha egy kekszcsomag ára továbbra is 1,20 euró marad, de a mérete 300 g-ról 250 g-ra csökken, ez minőségi változásnak számít: az árindexnek növekedést kell mutatnia, mert kevesebb keksz van a csomagban, de a csomagért fizetett összeg megegyezik. Egyes termékek esetében a kisebb méretre történő átméretezés a minőség növekedését tükrözi, például egy laptop, amely vékonyabb és/vagy könnyebb lesz.
A fenti példánkban egy kekszcsomagnak nagyon könnyű megnéznie, hogyan változott a minőségük, de ez nem mindig igaz. Mutassunk egy olyan autógyártó esetére, amely egy meghatározott autómodellt gyárt, és egy év múlva a motor teljesítménye 105-ről 110 lóerőre nő. Bár egyértelműen változás történt egy adott autómodell minőségében, nem teljesen világos, hogy ez milyen változást jelent az egész autó kiskereskedelmi árában. Az árstatisztikának rendszeresen foglalkoznia kell az összetett termékek ilyen problémáival.
Egy másik probléma új versenytárs termékekkel kapcsolatos, amelyek beléphetnek a fogyasztói piacra, miközben az elavult termékek gyártása megszűnt. Egy autógyártó példájával folytatva mi történne, ha az árfelméréshez kiválasztott konkrét modellt már nem gyártanák? Meg kellene találni egy alternatív modellt, amelyet be kell vonni az árfelmérésbe akár ugyanazon gyártótól, akár egy másik gyártótól. Néha vadonatúj termékek jelennek meg, például otthoni videokazetták az 1970-es években, mobiltelefonok az 1980-as években, vagy modern elektromos és hibrid autók az elmúlt évtizedben. Bizonyos esetekben azonnal bekerülhetnek az áruk és szolgáltatások kosarába az árgyűjtéshez, más esetekben azonban szükség lehet egy ideig várni az index jelentős felülvizsgálatára, például évente egyszer vagy ötévente. .