A kókusztej nem modern találmány. A trópusi és szubtrópusi területeken, különösen Délkelet-Ázsiában, a Csendes-óceánon, a Karib-tengeren, Dél-Amerikában, Délkelet-Afrikában és Madagaszkáron évszázadok óta használják desszertek, levesek, szószok és curry főzésére. Erjedése során alkoholos italok is keletkeznek. Koktélokban is használják a modern konyhában. Ismert pl. Piña Colada.
A kókusztej alternatívát jelent az állati tejallergiában szenvedők számára 1
, azoknak az embereknek, akik nem tartják egészségesnek az állati tejet, és azoknak, akik filozófiai, vallási vagy etikai okokból nem akarnak állati tejet fogyasztani (pl. vegánok). A kókusztej alkalmas az élesztő túlzott növekedésére a szervezetben. A kókusztej természetesen alkalmatlan a kókuszallergiás emberek számára.
Még azok az emberek is értékelhetik a kókusztej különböző ízét, akik különlegessé teszik étlapjukat, akik általában tehén- vagy más állattejet használnak főzéshez. Bár tartalmaz zsírokat, többnyire telített zsírsavakból áll. Ezek azonban túlnyomórészt közepes láncú zsírsavak. A kókusztej fogyasztása tehát nem járul hozzá a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, és éppen ellenkezőleg, jótékony hatással van az egészségre (bővebben a Kókusztej összetétele című részben). Házi készítésű vagy megvásárolt, megfelelő összetételű kókusztej 4-6 hónapos kisgyerekeknek szolgálható fel, hús és zöldség köretek főzéséhez használja. 1
és zabkása. Azonban nem teljes értékű helyettesítő az anyatejben.
A kókusztej-fogyasztás története
A kókuszpálma (vagy kókuszfa) a trópusi és szubtrópusi területeken fordul elő a nagy folyók, tengerek és óceánok partján, ahol homokos vagy vályogos. Előfordulásuk eredeti területe ismeretlen. Üregének köszönhetően az érett kókuszdió több hónapig úszhat az óceán felszínén. Egyes források a mai Malajzia és Indonézia eredeti régióját idézik. A kókuszdiót céltudatosan mintegy 3000 éve termesztik. A rák és a Bak trópusa közötti területen az emberi táplálék jelentős részét teszik ki.
A 19. század közepétől a kókuszdiót Európába is behozták, ahol hamarosan viszonylag népszerűvé váltak. A pépet rothadásuk miatt reszelték és szárították, később már szárítva importálták. Jelenleg a szárított pépen kívül lehetőség van konzerv kókusztej, kókuszkrém, hidegen sajtolt kókuszolaj üvegbe és különféle kókuszvíz alapú italokra is (tetrapackokban, dobozokban, PET palackokban).
A kókusztej összetétele
Egy csésze kókusztej 5–8 g fehérjét, 6–25 g szénhidrátot, 5–7 g rostot és 40–60 g zsírt tartalmaz, az előállítás módjától és a felhasznált kókusz és víz arányától függően. A kókusztej polifenolok, antioxidánsok, B-vitaminok (a B2 és B12 kivételével), C-vitamin, folsav forrása 1
, kalcium, magnézium, vas, kálium és cink.
A kókusztej nem tartalmaz transz-zsírsavakat. A kókuszolaj káros egészségügyi hatásait bemutató vizsgálatokat részben hidrogénezett (finomított) és finomított kókuszolajjal végezték. Ezért következtetéseiket nem lehet alkalmazni a kókusztejre és a hidegen sajtolt kókuszolajra. Bár a kókusztejzsírok többsége telített zsír, többségük közepes láncú triglicerid (glicerin és zsírsavvegyület). Ezek nem okoznak szív- és érrendszeri betegségeket, nincsenek negatív hatással az egészségre. Még az egészségre is jót tesznek, nagyobb a telítettségük, mint más zsíroknak. Hasonlóak az anyatejzsírhoz.
A közepes láncú zsírsavak 8–14 szénatomot tartalmaznak (C8 – C14). Nem szükséges epe megemészteni őket. Ezért nagyon könnyen emészthetők, a vékonybélben közvetlenül a vérbe szívódnak be, hasítás és újraészterezés nélkül. Könnyen oxidálódnak a májban, és energiaforrásként szolgálnak. Nem raktározódnak a zsírszövetben, nem növelik az LD-koleszterin szintjét. Gyulladáscsökkentő hatásúak és támogatják az immunrendszer megfelelő működését. A kókusztejben található zsírsavak fele laurinsav (C12). Baktericid hatással rendelkezik, és növeli a kalcium és a magnézium felszívódását.
A kókusztej típusai
Az eladott kókusztejfajták különböznek a víz és a kókusz arányában, és ennek megfelelően a zsírosságban. A legzsírosabb a kókuszkrém. A kókusztej kapható dobozokban vagy tetrapack dobozokban, hagyományos módon, ökológiai termelésből is. Egyes fajok stabilizátorokat és emulgeálószereket tartalmaznak (szintén problematikusak, például karragén vagy guargumi), amelyek megakadályozzák a zsír elválasztását a folyadéktól a kókusztej tárolásakor. Kaphat rizs-kókusztejet is. Ezek iváshoz is alkalmasak, minden módosítás nélkül.
A kókusztej hazai gyártása
Hideg víz és szárított kókuszdió használata
- Előző nap, azaz 8–12 órán át áztasson 100–200 g reszelt szárított kókuszt 0,75 liter vízben.
- Mindent áthelyezünk a keverőbe, és néhány percig nagy sebességgel alaposan összekeverjük. Tejszín és habos folyadék keletkezik.
- Ezután a folyadékot egy nagyon finom szitán vagy sajtszöveten keresztül engedjük le. Öblítse le a turmixgép edényét 0,25 l hideg vízzel, és engedje le. Jól kinyomjuk a kifogott kókuszpépet.
- Keverje össze a kapott kókusztejet, és használja a legjobb frisset. Hűtőszekrényben legfeljebb három napig tart.
Forró víz és friss kókuszdió használata
- Öntsön 1 csésze friss reszelt kókuszpépet 2 csésze forró vízzel.
- Hagyjuk állni 10-15 percig.
- Az elegyet finom szitán vagy sajtszöveten ürítse le, a kifogott kókuszpépet jól nyomja össze.
- A legjobb a kapott kókusztejet frissen használni. A hűtőszekrényben több napig tart.
TÍPUS: A tejből megmaradt, jól extrudált kókuszpép felhasználható desszertek, sütemények készítésére vagy péppé.
TÍPUS: Ha az elkészített kókusztejet fél napig hűtőszekrényben hagyjuk, a tetején egy réteg kókuszkrém választ el.