ELŐSZÓ
vagy egy szinte pesszimista érvelés, amely a nyilvános regionális könyvtárakra irányul

informatika

Sokáig gondolkodtam azon, hogy mi lesz a könyvvel és a könyvtárakkal. Talán ezért jut eszembe gyakran egy ilyen jelenet: az emberek leszállnak a vonatról, és apró készülékeket dobnak az előkészített konténerekbe. Ezek eldobható e-könyvek, amelyeket az utasok az út során elolvastak. Olyan miniatűrek és olcsók, hogy nem érdemes elhalasztani. Még azok tartalma is csak rövid távú figyelemelterelésre szolgál. Legyen ez mondjuk 2016 jövőképe?

Mivel az információs társadalmat a modern technológia uralja, nem tudom megingatni azt az érzést, hogy egy klasszikus papírkönyv komoly veszélyben van. Lehet, hogy a dinoszauruszok sorsa nem fogja utolérni, de attól tartok, hogy használata csak egy szűkebb embercsoport kiváltságává válik. Azt, hogy időszaki dokumentumként fogják megőrizni, amelyről számlát kell vezetni, de elektronikus formáját használják olvasásra. Tudom, hogy mi, klasszikus könyvtárosok, nem akarunk elfogadni egy ilyen elképzelést. És régebbi olvasóink sem akarják beismerni. De felnő egy új generáció, amelyet a számítógépek már kicsi koruktól kezdve nevelnek. Ez egy olyan generáció, amely a technológiát, a sebességet és az egyszerűsítést részesíti előnyben. És ezért nem tudjuk ma elképzelni azt, amit "idősebbek" - a képernyőkről olvasás valószínűleg magától értetődő lesz számukra. Több e-könyv lesz a hálózaton, és a folytatáshoz írt regények. Csak kattintson - otthon vagy az irodában…. Miért menne ezért a könyvtárba ...

Szerencsére megjelent az internet, így már nem csak a könyvek kölcsönzésére támaszkodunk. Pótolhatatlan társa és segítője lett az információk megtalálásában. Ma senki sem kételkedik abban, hogy az Internet a könyvtárhoz tartozik, de valahogy mégis hiányzik a koncepció a klasszikus és a modern összekapcsolásáról. Ezért néha felteszem magamnak a kérdést: mi a különbség azok között, akik kávézóban és könyvtárunkban interneteznek? Sokan elsősorban azért járnak a könyvtárba, mert kellemesebb a környezetünk. És hiába várjuk, hogy végre kölcsönadjanak néhány könyvet. Természetesen sok látogató elveszne, ha konkrét információkat keresne könyvtáros nélkül. Különösen akkor, ha speciális adatbázisokból nyújtunk információt, továbbra is elsőbbséget élvezünk. Nos, nem tudom megbocsátani magamnak a kérdést: meddig? Sokat beszélnek arról, mennyire képzettnek kell lennie egy könyvtárosnak. De tényleg így van? Kicsit aggódom, hogy amíg mi vagyunk az álomszakértők, lehet, hogy nincs is szükségünk ránk.

Nos, azt hiszem, néha elgondolkodom azon, hogy a könyvtárak a jövőben technikailag és személyesen fel vannak-e szerelve, hogy életben maradjanak a társadalomban. Az, hogy az informatika megment-e minket, vagy fordítva, felkészít a pusztításra.

E majdnem pesszimista megfontolások kiegyensúlyozása érdekében a következő interjút ajánlom Önnek.

Könyvtáros interjú informatikával

KK: Amikor a könyvtárosok nemrégiben megvitatták az olvasás válságát, Ön nagyon intenzíven indult be ebbe a vitába. Átgondolt hozzáállása a könyvekhez és az olvasáshoz meglepett. Annál is inkább, mert számítástechnikai szakértőként azt vártam, hogy elsőbbséget élvezzen az Internet, mint az ember információinak és kulturális igényeinek telítettségének modern forrása. Miért aggódik a könyv sorsa és az emberek általában langyos hozzáállása az olvasáshoz? Végül is, még ha nem is olvassa el, nem veszíti el a szendvicsét ...

RM: Ha egy rövid pillantást vetünk a könyv társadalomban betöltött funkciójára, azonosíthatjuk három alapvető funkcióját: információs, oktatási és kulturális. A könyv információs és oktatási funkcióját mára más, főleg elektronikus média vette át. Nem tragédia, ha egy könyv valamilyen funkcióját jobban teljesíti egy másik közeg. Ilyen a technológiai fejlődés. Minél jobban látja el a funkciót, annál többet nyer. Az informatika tömeges elterjedésének természetes következménye, hogy a könyv elveszíti pozícióját a társadalomban. Sajnos magával a könyvvel harmadik funkciója elveszíti pozícióját - kulturális, amit én az ember humanizálásának, jellemének finomításának, (tapasztalatszerzésének (közvetített) megszerzésének, a képzelet fejlesztésének, az ihlet megtalálásának stb.) Folyamataként értem. Az olvasó - ha a könyv bevonja történetébe - a saját történetében a külföldi történeteket sajátjaként éli meg: örömet, sajnálatot, szomorúságot érez, érzi a leírt szépséget stb. A könyv az ember belsejét változó érzelmekkel és érzésekkel töltheti meg. Ez emberi szempontból nagyon fontos.

A könyv sorsa és az emberek általában langyos hozzáállása az olvasáshoz (szép irodalom) pontosan a könyv harmadik említett funkciójával kapcsolatban zavar. A könyv jelenleg a szemünk előtt tűnik el, és bár jobb információval és oktatási médiával rendelkezünk, a művelés, finomítás, humanizálás terén még nincs helyettesítő könyvünk…

KK: Azonban a gyors és rövidített kommunikáció idejét éljük. Rövid SMS-t küldünk az üzenetnek, például OK, Super, Nice ... Szó szerint néhány másodpercbe telik, míg információt talál, és színes képekkel is megkaphatja. A világ tele van képekkel. Továbbra is elkerülhető, hogy a fogékonyságunk ne romoljon le, hogy továbbra is képesek legyünk érzékelni a klasszikus szövegeket, és mindenekelőtt legyen türelmünk elolvasni őket?

RM: Nagyra értékelem minden olyan technológiát, amely megkönnyíti az ember életét, így több ideje marad az önfejlesztésre fordítani. Ami az igényeinket és az ezek kielégítését segítő technológiákat illeti, paradoxonok világában élünk. Egyrészt a mai világ tele van csodálatos modern technológiákkal, amelyek különböző módokon segítenek megmenteni életünket és energiánkat, de - paradox módon - növekvő időstresszben élünk ... A bonyolult gépek működésének egyszerűsítése érdekében a betűtípust képekkel helyettesítettük, és ebben egy másik probléma.

A kép a szöveggel ellentétben általában összetettebb, emlékezetesebb információkat nyújt, és csökkenti annak megértésének intellektuális bonyolultságát. Bizonyára észrevette, hogy a kisgyerekek, bár még mindig nem tudnak írni és olvasni, már dolgozhatnak számítógéppel. Ez annak köszönhető, hogy kommunikálnak a géppel - egyszerű grafikus szimbólumok és képek segítségével. A modern technológiák - a múlt technológiáival ellentétben - lényegesen alacsonyabb követelményeket támasztanak üzemeltetőik szellemi képességeivel szemben. Mindent több, egyszerű grafikus szimbólummal jelölt gomb vezérel. A gép munkájának vagy az elvégzett tevékenységnek átfogó megértése nem szükséges. Csak három paraméter fontos: bemenetek, kimenetek és a kezelő megbízhatósága.

A "munkaerőpiacra" való belépéshez nem kell enciklopédikus vagy speciális ismeretekkel, magasabb értelemmel és kivételes személyes tulajdonságokkal rendelkezni. A modern embertől elvárható, hogy megbízható része legyen a technológiától egzisztenciálisan függő társadalomnak, amely nemcsak meghatározza a társadalom tempóját, hanem saját követelményeit is meghatározza az ember szolgálatára (olyan tevékenységekben, ahol az emberi értelem még nem váltotta fel) . A technológia csak meghatározott, speciális tevékenységek pontos és teljes elvégzését igényli. Az önvélemény és a kreativitás nem kívánatos, mivel nem alkalmazhatók előre meghatározott mechanizmusban. A technika annak érdekében, hogy eredményes legyen, elutasítja a kreatív embert, a kreatív ember pedig a lélektelen alkotóelem szerepét, ha nem a gép biológiai részévé akar válni. Ezt az ellentmondást meg kell oldani: vagy alkalmazkodik a technológiához "emberi" igényeihez, vagy pedig egy személy alkalmazkodik személyéhez "mechanikus" igényeihez.

A jelenlegi időszakban, amelyet posztindusztriális időszaknak nevezhetünk, de még nem az információs társadalom időszaka, az ember még mindig a technológia alá tartozik. Így megfigyelhetjük például az emberi érték csökkenését abban a tényben, hogy a mai ember hihetetlen mennyiségű grafikus információt képes „lenyelni”, és több időt tölt tévét, videókat, videojátékokat és PC-játékokat nézve, de ugyanakkor nem képes 10 sornál többet olvasni. Aki úgy gondolja, hogy újra elkezd olvasni, azt fogja találni, hogy ez nem olyan egyszerű, hogy az olvasás bizonyos erőfeszítést jelent. Az olvasás koncentrációt, fantáziát és elvont gondolkodást igényel, amire manapság sokan sajnos nem is képesek. A modern információs technológiák képei által emelt emberek nehezen tudnak olvasni, elalszanak a könyv mellett, és mivel nincs akaratuk legyőzni magukat, legyőzni saját kényelmüket, fáradtságukat stb., Inkább nem olvasnak.

Azt szeretném mondani, hogy az az információs vagy oktatási közeg, amely a nézővel folytatott kommunikáció során nem feltételezi és nem váltja ki képzeletének, értelmének, absztrakt gondolkodásának és érzelmi oldalának bevonását, nem járul hozzá az ember fejlődéséhez.

KK: TÓL TŐLnEz azt jelenti, hogy az információs technológiákkal való munkavégzésből hiányzik az emberi dimenzió? Nem tűnik paradoxnak számodra, mert az emberek számára találták ki, hogy megkönnyítsék az életüket ...

RM: A modern technológiákat úgy tervezték, hogy gyorsan kielégítsék az ember bármely igényét. Ezek a gépek kifejezik tervezőik hideg számításait, hogy azonnal vagy a lehető leggyorsabban teljesítsék azt a célt, amelyre gyártották őket. A kitűzött célt a lehető legegyszerűbben, a lehető legolcsóbban, a lehető leghamarabb és felesleges bonyodalmak nélkül kell elérni. Csak egy ilyen gép indokolt…

A gépek esetében a gazdaságosság, a sebesség és a hatékonyság indokolt értékelési szempont. Nekünk, embereknek az a problémánk, hogy létrehoztunk egy olyan társadalmat, amelyben minket, embereket ugyanazok a kritériumok alapján ítélnek meg, amelyek alapján a gépeket ítélik meg: a célt a lehető legegyszerűbben, a lehető legolcsóbban és a lehető leghamarabb el kell érni. Csak így nyeri a nyertes ... Az eredmény ma nyilvánvaló: mindannyian (mint a gépek) egyfajta absztrakt hatékonyságot, tervet tervezünk, és nem tudom, mi mást. Mindannyian felesleges dolgokat kergetünk, és észre sem vesszük, mennyire utánozzuk a gépeket. Próbáljon őszintén megválaszolni a kérdést: mi fontos az ember életében, az életemben? Válaszolhat: Mindig a felelősségek körhintájában vagyok, nincs időm ilyesmire. Gyorsan gondolkodunk, gyorsan cselekszünk, gyorsan kommunikálunk. Akárcsak a gépek. Csak akkor vagyunk hajlandók megállni ennek a nyüzsgésnek a közepén, ha valami arra kényszerít minket - betegség, balesetek ... Csak akkor, ha valami súlyos dolog történik, ami életünk szempontjából döntő fontosságú, amíg nem vagyunk hajlandók feltenni magunknak a kérdést: mi az, ami igazán fontos? Sok beteg ember már tudja ezt. Azok is, akik állandóan sietnek valahova, és ha baleset történik, pl. amikor lezuhannak, hirtelen rájönnek, hogy hihetetlenül hosszú ideje van ...

Röviden a kommunikáció, a hosszabb szövegek olvasásának képtelensége, az absztrakt gondolkodás hanyatlása, ezek mind az emberi emberség hanyatlásának, az intellektuális barbárság megjelenésének és elmélyülésének jelei, amelyekbe magunkba kerültünk, amikor a gép filozófiáját vettük munkánkba és magánélet. A biológiai gépek szintjére degradáltuk magunkat. Ha így folytatjuk, akkor az általunk létrehozott iparág biokomponensei leszünk. Az emberi szándékok kegyetlen paradoxonja és megvalósításuk következményei.

Az, hogy az emberi társadalom emberi érték nélkül lebontja-e a dolgozók biomasszáját, nem a gépektől függ, hanem rajtunk, az emberektől. Attól kezdve, hogy hajlandók leszünk-e választ keresni a kérdésekre: Mi az élet értelme és mi a fontos az ember életében? Egyáltalán nem új kérdés ...


KK: A mai világ valóban a racionalitás szélére kerül, ami valójában egy tiszta csapda, amelybe könnyen beleeshetünk. Az emberek rájöhetnek arra is, hogy meg kell védeniük magukat, de nem tudják, hogyan kerüljenek ki belőle. Gondolod, hogy a könyvtárosok segíthetnek a fiataloknak abban, hogy fenntartsák az érzelmi kommunikáció képességét? Szoros kapcsolat ápolása a könyvvel, amely kétségtelenül a személyiség érzelmi fejlődésének eszköze?

RM: Hidegvérű okfejtés, amelyben az emberek megoldásokat keresnek a jelenlegi emberi problémákra, tekintet nélkül ezeknek a megoldásoknak az emberekre gyakorolt ​​hatására, megoldási szempontból nagyszerű dolog lehet, de ha az embert kiemelten kezeljük egy probléma megoldásában, a tiszta racionalitás néha ostobának és károsabbnak tűnhet, mint megoldani. Nem támogatom, hogy racionalitásba ékeljük magunkat. A racionalitás nem lehet öncél, csupán egyfajta megközelítés az adott probléma megoldásának megtalálásához. Sokunk már beleesett ebbe a csapdába. A kétes racionalitás példaként említeném az ún racionális táplálkozás, amely racionális megfontolásokon alapszik, hogy hogyan és miért kellene egyformán étkeznünk, de ez nem azt jelenti, hogy egyben egészséges étrend is. Az, ami hosszú távon ésszerű, hasznos az emberi élet számára is? A racionalitás korukban a nagymértékű meliorációról, a DDT használatáról és hasonlókról beszélt a gazdákkal. Ma már tudjuk, hogy ezek mind olyan szerencsétlen "rákos" üzletek voltak, amelyek a jövőben rengeteg problémát vetettek el…

Véleményem szerint lehetséges, hogy a könyvtárosok segítsék a fiatalokat saját belső világuk felfedezésében, akár az ún szép irodalom. A könyvtárosoknak azonban megfelelő programokat kell keresniük és találniuk az emberi belső iránti érdeklődés felélesztésére. E munka ösztönzése lehet az a tudat, hogy a gyerekek és a fiatalok még mindig hálásak minden kedves, szép szóért, a felnőttek kedves hozzáállásáért. Biztosan nem fogják megtagadni egy kedves, életkoruknak megfelelő könyv együttes olvasását kellemes környezetben. Amikor egy személy pozitív érzéseket tapasztal egy tevékenység során, akkor általában alkalmat keres arra, hogy megismételje ezeket a tevékenységeket. Erre kell törekednünk.

Az érzelmesség hiánya problémát jelent az egész ún a modern társadalom ezért nem hiszem, hogy a könyvtárosok megmentenék a társadalmat, főleg, ha egyedül maradnak. A fiatalokba azonban vethetnek magokat, amelyekből természetesen értékes gyümölcsök származnak.


KK: A technikai kényelem ellenére nem találják a fiatalok bizonyos szempontból bonyolultabbnak? Olyan információáradatra gondolok, ahol a megbízható beszéd megkülönböztetése művészet.

RM: Valaki, aki tudta, miről beszél, egyszerre azt mondta: "Ha nem tudja meggyőzni az embereket, tévessze össze őket." Az a benyomásom, hogy egy olyan világban élünk, amelyben az információkat elsősorban azért generálják, hogy az emberek a lehető legnehezebben tudják eligazodni az információ világában. Ma szinte mindenki hozzáférhet szinte minden információhoz, de a csak szükséges, konkrét információk megszerzéséhez gyakran szükséges a Sizyf közvetlen erőfeszítése.

Nézzük így: A fiatalok idősebb emberek termékei. Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy a mai élethez milyen szellemi és szellemi (emberi) minőséget képvisel egy idősebb generáció a mai fiatalokhoz képest, akkor felmerül a válasz: A fiatalok egyedül vannak egy olyan világban, amelyet sem szüleik, sem nagyszüleik nem értenek . Hogyan készíthetik fel a fiatalokat az idősek az életre, amikor olyan világban élnek, amelyről elődeik semmit sem tudnak? Természetes, hogy a fiatalok egyedül vannak. Ezenkívül számos olyan iskolai felelősség terheli őket, amelyek nem teszik lehetővé, hogy tanórán kívüli olvasásnak és elmélkedésnek szenteljék magukat, milyen világban élnek, hogyan működik ez a világ, mit kell tenniük azért, hogy méltóságteljesen túlélhessenek egyáltalán ebben a világban. és hogyan viselkedjenek annak érdekében, hogy méltóan éljenek, nem kerültek végzetes konfrontációba hasonló sorsú lényekkel. A hiteles információk megtalálásának kérdése, a megbízható és a megbízhatatlan beszéd megkülönböztetésének kérdése ma már nemcsak a fiatalok, hanem mindazok számára is döntő kérdés, akik még nem mondtak le saját életükről.


KK: A könyv és a számítógép kiegészítheti egymást a lelki szükségletek kielégítésekor?

RM: És miért nem? Fontos, hogy rájöjjünk, mit ad egy könyv az embernek, és mit ad a számítógép, majd csak azt használjuk fel, ami hosszú távon előnyösebb az ember számára, ami a jelenlegi túlélése szempontjából előnyösebb. Használja ki a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Az embernek "csak" meg kell találnia és ápolnia kell saját életének képességét. Élje át saját történetét, ne engedje alá magát a számítógép, a tévé, a videó vagy akár egy könyv által kínált virtuális valóságnak. Végül is nem arra születettünk, hogy illuzórikus világokban éljünk. Csak ezek az illúziók világai - mint minden emberi termék - arra hivatottak, hogy segítsenek nekünk életünk javításában, és nem azért, hogy kivegyenek minket az életünkből! Vagy az emberi találmányok szolgálják az embereket, vagy az emberek alávetik magukat. A második lehetőség megfontolása azt jelenti, hogy nem értettük ezeket a találmányokat vagy életünk értelmét.


KK: Mi teszi a klasszikus könyvet pótolhatatlanná még a modern informatika idején is?

RM: Ha valaki érzékeny a saját érzéseire, akkor tudja, hogy érdekes, vonzó könyv olvasása kellemes környezetben, sötétben meggyújtott lámpával, csendben vagy halk hangú zene mellett nem fogja helyettesíteni az olyan tolakodó elektromos készülékeket, mint pl. egy számítógép. Kapcsolja be számítógépét, és figyelje, mi zavarja, amikor a képernyőn olvassa a szöveget: a ventilátor zaját, a zörgő lemezeket, az elektromos alkatrészek szagát, a műanyagot ... és mindenekelőtt nem szabad megfeledkeznünk a sugárzásról. A számítógép-használatot számos tényező kíséri, ami megzavarja közérzetünket és olvasási érzéseinket. Ezekkel a zavaró hatásokkal nem találkozunk a könyvben. Amikor pihenni akarok, kikapcsolom a számítógépet, és előveszek egy klasszikus könyvet. Soha fordítva.


KK: És a könyvtár?

RM Véleményem szerint a könyvtár mint (röviden) szervezéssel, megőrzéssel foglalkozó intézmény

és a nyomtatott anyagok kölcsönzésével meg kell találnia saját túlélési módját a vállalat által igényelt szolgáltatások nyújtásával. Két olyan társadalmi igény mutatkozik, amelyekre a könyvtárnak meg kell felelnie: ma az elektronikus információforrásokkal végzett szakmai munka és a feltételek megteremtése - az emberi művelés környezete.

Optimista beszélgetéshez Ing. Roman Milián (Számítástechnika) köszönöm Klára Kernerová (könyvtáros).

Azt is hiszem, hogy a könyvek, az olvasás és a könyvtárak nem fognak kihalni. Mert ennek a világnak nem csak tájékozott és képzett emberekre van szüksége. Szüksége van érzelmileg fejlett emberekre is. Ezért igyekszünk a modern információs technológiák korában is megőrizni egyedülálló helyünket a társadalomban. "Neby Mivel nincsenek könyvek, a számítógépek sincsenek itt" - mondja egy másik informatikus.