A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) a légutak krónikus gyulladásos betegsége, amelyet az emberek krónikus expozíciója okoz a káros anyagoknak a külső környezetben, különösen a cigarettafüst krónikus belégzésével.
A légáramlás korlátozása jellemzi, amely általában progresszív jellegű, azaz nem teljesen visszafordítható. A COPD azonban kezelhető betegség, amelyet nagyrészt meg lehet előzni.
Epidemiológiai és néhány klinikai adat
A COPD jelenleg a világon a morbiditás és a halálozás egyik vezető oka. Jelenleg ez az ötödik halálozási ok a világon, a negyedik halálozási ok az Egyesült Államokban. A betegség előfordulása az életkorral lineárisan növekszik. A COPD előfordulása 40 év feletti embereknél meghaladja a 10 százalékot. A COPD előfordulása az egyes országokban és népességekben közvetlenül függ a cigarettázás, mint az egyik legfontosabb kockázati tényező elterjedtségétől. Bár egy multifaktoriális etiológiájú betegség, környezeti és foglalkozási szennyeződések is okozhatják, a dohányzás a legfontosabb tényező, amely világszerte meghatározza a COPD fokozott előfordulását és mortalitását.
A COPD "alul diagnosztizált" betegség, nemcsak a korai szakaszban, hanem a betegség előrehaladott stádiumában is, amikor a tüdőfunkció nagymértékben csökken. A betegség diagnosztizálására spirometriai-funkcionális tüdővizsgálatot alkalmaznak. A leggyakrabban használt teszt az életképesség kényszerű kilégzésének vizsgálata, különösen annak másodpercenkénti térfogata, amely ezeknél a betegeknél csökken.
A COPD egy olyan betegség, amely előrehaladott stádiumban nemcsak a beteg szenvedését, hanem jelentős gazdasági terhet is jelent önmagának, családjának és az egész társadalomnak. Már jóval azelőtt kezdődik, hogy nyilvánvalóak lennének a tünetek, különösen a légszomj, amely nagyrészt visszafordíthatatlan. A dohányzásról való leszokás azonban bármikor, annak jellegzetes lefolyása alatt, szinte mindig előnyös a beteg számára, ami a tüdőfunkció romlásának lelassulásában nyilvánul meg. Ezen ismeretek, valamint a dohányzásnak a COPD és más betegségek kialakulására és lefolyására gyakorolt hatása ellenére a dohányzás a világon továbbra is pusztító függőség marad a világ 15 év feletti lakosságának körülbelül egyharmadában.
Cigarettafüst, légutak és tüdő
Az a füst, amelyet a dohányos aktívan belélegez a légutakba és a tüdőbe, a főáramú füst. A cigaretta égő végéből az ütések között kiszabaduló füst a füst mellékfolyama. Kémiai összetételük eltérő. Néhány anyag a másodlagos füst koncentrációjában nagyobb, mint a mainstream füstben. A cigarettafüst valójában egy koncentrált aeroszol, ahol a szilárd és folyékony részecskék gáznemű környezetben vannak diszpergálva. A szemcsés (tömeges, szilárd, korpuszkuláris) fázis körülbelül 8 százalék, a többi 92 százalék a gázfázis.
A felső és az alsó légutakat ismételten és hosszan érintik a cigarettafüst szennyező anyagai, amelyek itt közvetlenül a nyálkahártyára hatnak, de a vérbe is felszívódnak, vagy korábban a nyálban oldódnak és lenyelik. Bár a füstáramot a belégzés során a légutak tisztítják, a füst jelentős része mégis a légutakba és a tüdőbe jut. Még egy nem belélegzett dohányosnak is jelentős része káros anyag van a légutaiban. A használt füst hatása, különösen a beltérben, ebben a szempontban sem közömbös, amit súlyosbít az a tény, hogy az oldalsó füst néhány kémiai anyagot jóval magasabb koncentrációban tartalmaz, mint a főáramú füst.
A test reflexes és nem reflektáló védő- és védőmechanizmusokkal védekezik a cigarettafüst káros anyagai ellen. A légzőrendszer említett mechanizmusai nem képesek teljes mértékben ellenállni a cigarettafüstből fakadó, belélegző daganatok hatalmas és hosszú távú támadásának. A belélegzett tokok először a nyálka tulajdonságait, majd a csillóhám (ciliostasis) aktivitását és a serlegsejtek működését befolyásolják. Ennek eredményeként kóros változások lépnek fel és alakulnak ki a hámsejtekben, amelyek a légutak hámjának öntisztító képességének károsodását okozzák. Terjedelmük és jellegük a már említett tényezőktől függ.
Dohányzás és krónikus obstruktív tüdőbetegség
A cigarettafüst fontos szerepet játszik a légúti gyulladás kiváltásában, de a dohányosok csak 20-30 százalékánál alakul ki COPD. Így a dohányos belső - endogén, különösen genetikai tényezői, mint pl a defenzív tüdőfaktorok veleszületett variabilitása (génpolimorfizmus). A légutak gyulladásos reakcióját a cigarettafüst belélegzésére, amelyet a légutak fokozatos átalakítása követ, ami hozzájárul ezek szűkületéhez és az obstruktív szellőztetési rendellenességek kialakulásához. A légáramlás korlátozásának legkorábbi helyei a kisebb légutak, a belső keresztmetszetben 2 mm-nél kisebb átmérőjű bronchiolák.
A hörgőfa elzáródása a tüdőszövet rugalmasságának elvesztésével, a kis légutak fokozott összeomlásával, a tüdő parenchyma fokozatos megsemmisülésével, a tüdő területének csökkentésével a vér gázcseréjéhez társul. A légúti elzáródás súlyosságának növekedésével a légzőgázok cseréje korlátozott. Eleinte csak a megterhelés korlátozása, de később békében is. Ezek a betegségváltozások hipoxémiához vezetnek - csökken az oxigénszint a vérben és így az emberi test szöveteiben. Az utolsó szakaszban még a szén-dioxid sem tud eléggé kijutni a testből és felhalmozódni benne. Az oxigénhiány változásokat okoz a test más szerveiben, különösen a szívben. krónikus tüdőszív. A beteg teljesen fogyatékossá válik. Végül belehalhat a kardiorespirációs kudarcba.
A dohányosok tüdőfunkciójának fokozatos romlását csak korai dohányzásellenes beavatkozással lehet megakadályozni. A cigarettázás hátrányosan befolyásolja a tüdő lélegeztetési funkciójának fejlődését fiatal felnőttkorban, majd az egész COPD-ben.
Tünetek
A COPD tünetei a betegség stádiumától függenek. A COPD korai stádiumában lévő betegeknél elsősorban krónikus köhögés van, kezdetben csak reggel, később pedig szakaszosan, gyakran egész nap, ritkán éjszaka. Bármely krónikus köpet köhögés jelezheti a COPD-t. A COPD-ben a bakteriális gyulladás gyakran társul a légutakban, ezért a köpet más jellegű.
A második tünet általában a progresszív légszomj - nehézlégzés vagy akár csapdába esés a levegőben. Egyéb tünetek az izomgyengeséggel járó gyulladás jelei, valamint a csökkent oxigénszint jelenléte a vérben (kék ajkak és akrianózis). Fokozatosan a szív túlterhelésének tünetei - a krónikus tüdőszív és annak kudarca, például gyengeség, az alsó végtagok duzzanata és a máj megnagyobbodása vagy a vizes víz jelei is összeadódnak. A gyógyszeres kezelés mellett a betegnek itt is tartós otthoni oxigénterápiára van szüksége.
Ma tudományosan bizonyított, hogy a cigarettázás a COPD egyik fontos kockázati tényezője. A kockázat nagyságát maguk a dohányzási tényezők befolyásolják - a dohányzásnak való kitettség időtartama, intenzitása és típusa, valamint a genetikailag közvetített fogékonyság, a munka és a környezet káros hatásainak egyéb krónikus expozíciója, valamint más kockázati tényezők és betegségek együttélése. A közelmúltban rendelkezésre állnak a megfelelő diagnosztikai és új kezelési stratégiák és gyógyszerek a COPD kezelésére. Mindazonáltal csak a sikeres elsődleges és másodlagos dohányzás-megelőzés képes jelentősen csökkenteni a betegség morbiditását és halálozását.
A szövetek és szervrendszerek válaszai a cigarettafüst hosszú távú hatásaira sokfélék és összetettek. A dohányzás káros hatásainak intenzitása a következőktől függ: