A szlovák nyelv rövid szótára

1. hogy ismeretlen helyen találjam magam (lopással, eltűnéssel stb.): Ha megvannak a kulcsaim;
gyermek a városban s-lo

eszméletlen

2. láthatatlanná válik, eltűnik; lejár: s. a tömegben, látótávolságon kívül;
felhők s-la-val, fájdalom s-la-val;
kifejez tévedj el (a szemem)! távozz, nem akarlak látni!

● pl.: val vel. mint szellem, mint füst, mint kámfor, p. mint egy hó kötelet észrevétlenül al. okos;
nem alkalmazható a világon;

A szlovák helyesírás szabályai

elveszít dokí ‑ia dok.; Menj a francba

  • Szlovák szótár (1959 - 1968) 1

    1. (mit, hígítson kit) elveszíteni valamit észrevétlenül, észrevétlenül, járni, sétálni stb., Elveszíteni, abbahagyni valaminek, valakinek a tulajdonosát: p. pénz, pénztárca, p. kulcsok;
    val vel. madarak tollai;
    A ló elvesztette a patkóját. (Jes.) Elvesztettem a csokrot. (Stod.) A tehén elvesztette a farkát. (Hor.) Azt mondták, hogy a cigányok eltévesztettek az autóból. (Ábra.)

    ● hívás. val vel. valakivel néhány szót, egy darab beszédet beszélgetéshez, beszélgetéshez;
    val vel. egy szó valakiről, valamiről, amit meg kell említeni;
    Egy szót sem veszítettek egymás között (Kuk.) És nem beszéltek egymással. Senkivel sem veszítette el szlovák szavait (Taj.) És nem beszélt szlovákul;
    val vel. szál (beszédben) a logikai kapcsolat elfelejtésére;

    2. (mit és min) elveszíteni valamit (általában valamilyen fizikai vagy szellemi képességet, minőséget, társadalmi státuszt stb.): P. kéz, láb;
    val vel. látás, hallás, hang;
    val vel. néma beszéd, pren. nem képes felépülni a meglepetéstől, a borzalomtól, a félelemtől stb.
    val vel. az élet meghalni, elpusztulni;
    Sok vért vesztett. (Švant.) Két foga hiányzott, amelyeket csatában elvesztett. (Min.);
    val vel. egészség, p. ártatlanság, becsület, jó név, p. szabadság;
    Nem veszítette el a koszorút, amiért nem sírt? (Tat.);
    val vel. az elme, az egyensúly jelenléte, p. valaminek az érzéke, s. türelem, önbizalom, bátorság, merészség, remény;
    val vel. szellemi béke;
    val vel. érdeklődés elvesztése iránt;
    val vel. a tudat halvány;
    val vel. lelkesedés a munkához);
    val vel. bizalom valakiben, valamiben ne bízzon valakiben, valamiben;
    val vel. szégyen (Tat.) nem szégyellni;
    val vel. az árról, a komolyságról, p. az aktualitásról;
    val vel. igény valamire;
    val vel. elsőbbség;
    val vel. szolgáltatás, foglalkoztatás, munka, iroda, hely;
    val vel. tagság (egyesületben stb.);
    val vel. vagyon, vagyon;
    Sport. val vel. pontok a meccs (ek) elvesztéséhez;
    tehenek elvesztett teje elkezdte fejni al al. teljesen leállt;
    val vel. tető a feje fölött, hogy elveszítsen egy lakást, házat;
    val vel. illúziók csalódást okozni, csalódást okozni

    ● s. fej, ​​hogy tanácstalanná váljon;
    val vel. az idegek, hogy ne irányítsák, ne állítsák meg az egyensúlyt;
    val vel. talaj, a talaj a lábad alatt, hogy ne állítsd le a biztonságot;
    val vel. valakinek a szeme, hogy hagyja abba a kegyelmet, valakinek a szeretetét;

    3. (akár feltétel nélkül) károkat, károkat, valamiben való veszteségeket szenvedni, ártani, költeni: Egy fillért sem akart elveszíteni. (Ábra) Szlovákok, finomságok, veszítenek tőle, de várj. (Taj.) Anyjának még egyszer át kellett mosnia az összes szennyest, meg kellett mosnia, egy napot elveszítve. (Tomasc.)

    4. (ki, mi) maradjon valaki nélkül, valami átmenetileg al. véglegesen (távolság, távozás, halál stb. miatt): p. valaki al. valami látótávolságon kívül, látótávolságon kívül;
    val vel. apa, anya, szülők, gyermek;
    Két testvérét vesztette el. (Tomasc.) Másodszor veszíti el az örökkévalóság? (Vaj.);
    az elhunytban elvesztettünk egy jó barátot és munkáscserét, amelyet az elhunyt tiszteletére emlékeztünk;

    1. ismeretlen helyen találja magát, eltűnik (általában lopás, eltűnés stb. Következtében): pénzt vesztett;
    A világ hallgatta, kinek veszett el a disznó. (Taj.) Bejelentették, hogy a kérés valahol elveszett. (Urb.)

    ● hívás. nem fog elveszni abban a világban, ahol okos, mindig kitalál;

    2. (dolgokon, jelenségeken) eltűnni, eltűnni, elmúlni, megszűnni;
    feloldódik: s. mint a füst, mint a gőz, mint a köd;
    val vel. nyom nélkül;
    Fúj a szél, eltűnik a felhő. (Vaj.) A sikoly elvész a siket levegőben. (Neked.) A varázslat eltűnik, mint az éjféli maravina. (Fog.) Az álmos keringő egy pillanatra eltűnt a tomboló vadak hevében. (Urb.) Aztán a járda hirtelen eltűnik, és csak puha orr van a lábad alatt. (Ondr.)

    3. kifej. láthatatlanná válnak, eltűnnek: p. elől, elől;
    Tűnj a szemem elől! - Az inas megfordult és eltévedt a ködben. (Min.) Addig néztek utánuk, amíg eltévedtek a kastély porában. (Skal.) Egy pillanatra eltűnt a tömegben. (Karv.) A bankok eltűntek a víz alatt. (Tat.) Végül a patak eltűnik az erdőben. (Min.)

    4. kifej. észrevétlenül, feltűnés nélkül maradni: Közéjük esett, de nem tudott eltévedni. (Urb.) Inkább eltéved, nem vehet részt. (Ondr.) [Az ember] kámforként eltűnt a sötétben. (Vaj.)

    5. (miben, híg és kiszámíthatatlan) intenzíven engedjen bele valamibe, merüljön el valamiben: Még maga az apa is eltűnt szűz szépségének csodálatában. (Kuk.) Újra begurul a paplanokba, és eltűnik. (Jas.);