Orvosi szakértői cikk

A máj szegmentális szerkezete

számítógépes

Májbiopszia vagy sugárterápia tervezésénél pontosan tudnia kell, hogy a kóros entitás melyik szegmensben található. A portális véna vízszintes irányú főágazata során a májat koponya- és caudalis részekre osztják fel. Az agyi részben a szegmensek szegmensei a fő májvénák. A máj jobb és bal lebenye közötti határ nem a szívszalagon, hanem a középső májvénás és az epehólyag közötti síkon halad át.

II oldalsó szegmens, koponyarész

III oldalsó szegmens, farokszakasz

IV négyzet aránya (a: koponya, b: farok)

Az elülső szegmensben a farok

VI hátsó szegmens, farokszakasz

VII hátsó szegmens, koponyarész

VIII elülső szegmens, koponyarész

A hagyományos (nem spirálos) számítógépes tomográfiával a máj kontraszt nélkül javul egy speciális májablakban. Szélessége 120 - 140 HU. Ez a speciálisan szűkített ablak segít egyértelműbben megkülönböztetni a kóros képződményeket a normális máj parenchymától, mivel jobb képkontrasztot biztosít. Ha nincs zsíros hepatózis, az intrahepatikus ereket hypodense struktúrákként definiálják. Zsíros hepatosisban, amikor a szövet felszívódási képessége csökken, a vénák izodenzensek vagy akár hipergrádiásak is lehetnek a nem reagáló májparenchima miatt. A KB intravénás beadását követően körülbelül 350 HU szélességű ablakot használnak, ami kisimítja a kép kontrasztját.

Kontrasztos bolus átmenet

A spirális pásztázást a kontrasztos bolus átmenet három szakaszában hajtják végre. Megkülönböztetik a korai artériás fázisokat, a portális vénás fázist és a késői vénás fázist. Ha nem végeztek előzetes vizsgálatot, akkor az utolsó fázis-szkennelést fel lehet használni amplifikálatlanul, összehasonlítva más fázisokkal. A hipervaszkularizált kóros állapotok sokkal jobban megkülönböztethetők a korai artériás fázisban, mint a késői vénás fázisban. A késői vénás fázist az artériák, a kapu és a máj vénáinak majdnem azonos sűrűsége jellemzi (egyensúlyi állapot).

A patológiás májképződések (pl. Áttétek) valódi mértékét lényegesen jobban meghatározza a portális véna fázisában végzett pásztázás, miután egy kontrasztanyagot szelektíven adtak egy magasabb mesenterialis vagy lép artériába. A legtöbb véráttét és daganat ugyanis a máj artériából kering. A hiperenzitív, változatlan kontraszterősítésű máj parenchima hátterében a kóros állapotok hypodenzivé válnak. A korai artériás fázis metszéséhez képest ugyanaz a beteg láthatja, hogy kontrasztportográfia nélkül az áttétek prevalenciáját jelentősen alábecsülik.

A májciszták szérumfolyadékot tartalmaznak, amelyet a környező szövetek vékony fala egyértelműen meghatároz, a víz közelében egységes szerkezetű és sűrűségű. Ha a ciszta kicsi, akkor a privát térfogat hatása miatt nincsenek egyértelmű határai a környező májszövetekkel. Kétséges esetekben meg kell mérni a ciszták sűrűségét. Fontos, hogy egy érdekes területet hozzon létre pontosan a ciszta közepén, a falán kívül. Kis ciszták esetében az átlagos sűrűség meglehetősen magas lehet. Ennek oka a környező májszövet behatolása a mérhető területre. Figyeljen a ciszták intenzitásának hiányára a kontrasztanyag intravénás beadása után.

Echinococcus ciszták (Echinococcus granulosus) jellegzetes többcsatornás megjelenésük van, gyakran sugárirányban eltérõ válaszfalakkal. A parazita halálával néha nehéz megkülönböztetni a meggyógyult parazita cisztákat más intrahepatikus formációkkal. A máj jobb oldala gyakrabban érintett, bár néha a bal lebeny vagy a lép részt vesz a folyamatban. Kontraszt nélküli területeken a cisztás folyadék sűrűsége általában 10 - 40 HU. A kontrasztanyag intravénás beadását követően meghatározzuk a külső kapszula erősségét. A ciszta falainak részleges vagy teljes meszesedése gyakran előfordul. A differenciáldiagnózis magában foglalja a fertőző fertőzést E. alveolaris (nem látható) és hepatocelluláris carcinoma, amelyet nehéz megkülönböztetni a kóros májbetegségektől.

Máj áttét

Ha a májban több gócos elváltozást vizualizálnak, mérlegelni kell a metasztázisok jelenlétét. A leggyakoribb források a vastagbél, a gyomor, a tüdő, az emlő, a vesék és a méh neoplazmái. A morfológiától és a vaszkularizációtól függően a májban többféle áttétet különböztetnek meg. Kontrasztos spirálszámítógépes tomográfiát végeznek a folyamat dinamikájának értékelésére mind a korai artériás, mind a bilaterális fázisban. Ugyanakkor a legkisebb áttétek is jól láthatóak, és nem fogja összetéveszteni őket a májvénákkal.

A vénás fázisban a hipo- és hipervaszkularizált áttétek hipodenzívek (sötétek), mert a kontrasztanyag gyorsan kimosódik. Ha nem lehet spirálvizsgálatot végrehajtani, akkor segítséget nyújt a szakaszok profit és nyereség nélküli összehasonlításában. A natív képek értékeléséhez mindig szükség van a máj parenchima kontrasztjának növelésére egy speciális ferde ablak beépítésével. Ez lehetővé teszi, hogy még kis áttéteket is megjelenítsen. A kis májmetasztázisok a cisztákkal ellentétben homályos kontúrokkal és nagy sűrűséggel (fokozással) rendelkeznek a kontrasztanyag intravénás beadása után. Az átlagos sűrűség 55 és 71 HU.

Kétséges esetekben és a kezelés alatti dinamika felmérésekor hasznos összehasonlítani a CT képeket az ultrahang adatokkal. A CT-hez hasonlóan az áttétek ultrahang tünetei is különböznek, és önmagukban nem csökkenthetők a tipikus hipoekóikus peremre. Az ultrahang diagnosztizálása nehéz lehet, különösen, ha metasztázisokban akusztikusan színezett meszesedés lép fel. Ez azonban meglehetősen ritka, kivéve a nyálkahártyarák (például a gyomor) lassan növekvő metasztázisait, amelyek szinte teljesen kiszámíthatják.

Szilárd májképződmények

A hemangioma a leggyakoribb jóindulatú májképződés. A natív képeken a kicsi hemangiómákat egyértelműen meghatározott, csökkent sűrűségű homogén zónákként határozzák meg. A kontrasztanyag intravénás beadását követően az amplifikáció először a képződés perifériájára jellemző, majd fokozatosan kitágul egy optikai membrán záródására emlékeztető központba. A kontrasztanyag bolusának bevezetését követő dinamikus CT-vizsgálat során az erősítés centrifugálisan halad. Ebben az esetben a kontrasztanyag bolusát adják be, és egy letapogatást hajtanak végre, hogy néhány másodpercenként azonos szintű CT-képeket kapjanak. A kontrasztanyag felhalmozódása a hemangiomában homogén javuláshoz vezet a késői vénás fázisban. Nagy hemangiómák esetén ez több percet vehet igénybe, különben a javulás inhomogén lesz.

A máj adenoma leggyakrabban 20-60 éves nőknél fordul elő, akik hosszú ideje szednek orális fogamzásgátlókat. Hepatocitákból nőnek ki, egyszerűek és sokfélék lehetnek. Az adenomák általában hipodenzívek, hipervaszkulárisak, és néha kísérhetik a szívizom nekrózisának központi területeit vagy a csökkent sűrűséget és/vagy megnövekedett sűrűségű részeket, amelyek spontán vérzést tükröznek. A műtéti eltávolítás a jelentős vérzés és a rosszindulatú degeneráció kockázata miatt ajánlott. Ezzel szemben a fokális noduláris hiperplázia nem hajlamos a rosszindulatú daganatokra, és epevezetékeket tartalmaz. A natív ábrákon a gócos noduláris hiperplázia hipodenzió, néha izodens, de világosan meghatározott formációk. A kontrasztanyag intravénás beadását követően a noduláris hiperplázia területén gyakran megjelenik egy szabálytalan alakú alacsonyabb sűrűségű vérellátás központi területe. Ezt a megjelölést azonban csak az esetek 50% -ában szánják.

A hepatocelluláris carcinoma gyakran jelentkezik elhúzódó cirrhosisban szenvedő betegeknél, különösen a 40 évnél idősebb férfiaknál. Az esetek egyharmadában meghatározható egy daganat, más esetekben multifokális elváltozás. A portális vénaágak trombózisa a daganatnak az ér lumenébe történő csírázása miatt a betegek egyharmadában is megtalálható. A CT-vizsgálatok hepatocelluláris rákos megnyilvánulásai nagyon változatosak. A natív képeken a daganat általában hipodenzív vagy véres. A kontrasztanyag bevitele után az erősítés diszpergált vagy gyűrű alakú a központi nekrózis zónájával. Ha a májcirrhosis hátterében hepatocelluláris karcinóma alakul ki, akkor nagyon nehéz lehet meghatározni a tumor határait.

A differenciáldiagnosztika végrehajtásakor mindig szem előtt kell tartani a másodlagos limfómát, mivel az képes behatolni a máj parenchymájába és diffúz hepatomegáliát okozni. Természetesen nem szabad azt gondolnunk, hogy a limfómában hepatomegalia alakult ki. A non-Hodgkin-limfómák hasonlítanak a hepatocelluláris karcinómákra, mivel hasonlóságok vannak a vaszkularizációban és a nodularisban.

Diffúz májelváltozások

Zsíros hepatózisban a kezeletlen máj parenchima (általában körülbelül 65 HU) sűrűsége csökkenhet, izodenzinné vagy akár hypodenzivé válhat az erekhez képest. Hemochromatosis esetén a vas felhalmozódása a sűrűség növekedéséhez vezet 90 HU felett, sőt 140 HU-ig. Ugyanakkor a máj parenchima és az erek közötti természetes kontraszt jelentősen megnő. A krónikus májkárosodás miatti cirrózis a szerv diffúz göbös szerkezetének és egyenetlen, gumós élek kialakulásához vezet.

[1], [2], [3], [4], [5], [6], [7], [8], [9], [10], [11], [12], [13 ]], [14], [15]